Mielőtt azonban górcső alá vesszük magát a produkciót, nem árt tisztázni a transzcendens, illetve transzcendentális szó jelentését. Általánosságban valamilyen természetfeletti, az általunk ismert törvények segítségével megmagyarázhatatlan, elvont vagy metafizikai jelenséget, élményt szokás hasonló jelzővel illetni, mely lehet szintetikus és egyben természetes eredetű. Vallási-spirituális értelmezésben transzcendentálisnak tekinthetünk minden olyan létezési formát, amely meghaladja a fizikai létezés korlátait, gyakorlatilag függetlenné válva azoktól – s talán a film szempontjából is a legfontosabb aspektus az anyagi léten túli tudatos létezés realizációja, amikor egy saját testtel már nem rendelkező lény továbbra is fenntartja öntudatát és intelligenciáját, illetve adott esetben drasztikus módon megsokszorozza azt.

A történet protangonistája és egyben antagonistája Dr. Will Caster (Johnny Depp), egy mesterséges intelligencia-kutató, aki megszállottan igyekszik létrehozni egy olyan gépet, mely értelemmel és az emberiség minden, kollektív tudásával rendelkezik. Ténykedése miatt az ember képességeit jóval meghaladó MI koncepcióját veszélyesnek tartó és ellenző, technológiaellenes radikálisok csoportjának célpontjává válik, s végül egyikük radioaktív töltetű lövedéke lassú halálra kárhoztatja. Azonban Will felesége, Evelyn (Rebecca Hall) képtelen elengedni férjét, kinek tudatát végül a férfi legjobb barátja és tudóstársa, Max Waters (Paul Bettany) segítségével sikerül „lementenie” egy újonnan kifejlesztett kvantumszámítógépbe.
Miközben Evelyn igyekszik kielégíteni kompjúterizált szerelme minden információ- és tettvágyát, a kétkedő Max szörnyülködve tapasztalja az egykori Will immár emberi test és mindenféle materiális korlát nélküli személyiségének radikális megváltozását, amint láthatóan megrészegül az előtte feltáruló, határtalan lehetőségek láttán. A technológiaellenes radikálisok Bree (Kate Mara) vezetésével szembeszállnak az általuk egyfajta Frankenstein szörnyének tekintett, új szuperlénnyel, mely szerintük egyre többet s többet akar majd, és ha senki sem állítja meg, végérvényesen elszabadulhat. Eközben a tudósokkal együttműködő Donald Buchanan FBI ügynök (Cillian Murphy) is versenyfutásba kezd az idővel, hogy útját állja e morális érzékét mindinkább elveszítő, hatalomvágyó entitásnak, mely immár az egész emberi civilizáció létét fenyegeti.
Amint a cselekmény összefoglalásából látható, a Transzcendens elsősorban nem a mesterséges intelligencia természetét vagy a fizikai léten túli élet általános kérdéseit kívánja feszegetni, hanem újfent a korlátlan hatalom és irányítás megszerzésére, illetve az azzal való visszaélés veszélyére fókuszál. Ezzel csupán az a gond, hogy nem egy sci-fiben (lásd Terminátor, Mátrix stb.) találkozhattunk már hasonló felállással, amikor saját technológiája túlszárnyalja a rohamos tempóban, azonban igen egyoldalú módon fejlődő emberiséget, ami sorsdöntő konfliktushoz vezet az ember és az öntudatra ébredő gépek között. Bár ez esetben csak félig-meddig beszélhetünk valódi gépről, a rendelkezésére álló hatalom tekintetében a lényeg itt is ugyanaz – legfeljebb kiegészül egy emberi és emocionális, szerelmi szállal Will és Evelyn között, ami viszont sajnos többet árt, mint használ a végeredmény szempontjából.
A Transzcendens narratívája mindvégig a romantikus és a tudományos vonal között igyekszik egyensúlyozni, ezzel azonban csupán azt érték el az alkotók, hogy mindkettő alulteljesít. A produkció ezáltal olyan benyomást kelt, mintha Pfister és forgatókönyvírója nem tudták volna eldönteni, hogy egy romantikus drámát vagy egy tudományos thrillert akarnak készíteni. Onnantól, hogy megtörténik a „feltöltés”, gyakorlatilag végig a körül forog az egész cselekmény, hogy valóban Will lakik a gépben vagy sem, ahelyett, hogy tisztességesen végigvezetnék az MI-vel és a korlátlan hatalommal együtt járó humán dilemmákat.
A mesterséges, az emberét bőven meghaladó szuperintelligenciával kapcsolatos felvetések azonban kibontatlanok maradnak – hiába kerülnek terítékre a humanitás és a technológia ellentmondásai, a morális kérdések, valamint az emberiség problémáinak megoldására ösztönző vágy és az emberi szabadság korlátozásának szembenállása, azok mind csupán felszínes módon, érintőlegesen kerülnek tárgyalásra. A játékidő előrehaladtával egyre inkább a személyes dráma helyeződik előtérbe, melynek hatékonyságához viszont a cselekmény túlságosan vontatott, a jellemábrázolás pedig gyengécske. Mivel a karakterfejlődés foghíjas és következetlen, nem derül fény arra sem, mikor, hogyan csap át a tudásszomj hatalomvágyba, de a Will lakta szuperszámítógép megállítására tett kísérletek módja és ideje mögött is nehéz logikát találni.
Az izgalmas koncepció tehát, ha nem is kihagyott ziccer, de kiaknázatlan lehetőség maradt, ami legfeljebb részben írható a kezdő rendező számlájára. Sokkal inkább a forgatókönyv hibájának mondható az is, hogy a tanulságok igazi levonására sem kerül sor, sem a kielégítőnek nem nevezhető befejezés által, sem a nézők által a cselekmény során a fejükben felmerülő, nyitott kérdésekre, mivel az azokon való elgondolkodásra sem igazán biztat a film a tudományos szempontokat szinte teljességgel figyelmen kívül hagyó lezárás miatt.

SPOILER VESZÉLY! A narratíva mindvégig ama konklúziót próbálja belénk sulykolni, hogy soha semmilyen, mesterségesen létrehozott, magasan fejlett intelligencia esetében sem szabad ötvözni a kvázi korlátlan tudást az érzelmek labilitásának képességével, illetve lehetőségével, mert az eredmény kiszámíthatatlan, kezelhetetlen és akár katasztrofális eredményekkel járhat az emberiség számára – csak hogy a lezáráshoz érve 180 fokos fordulatot vegyen, és teljesen ellentmondjon önmagának.

A Transzcendens a színészi teljesítményekről sem lesz különösen emlékezetes: a legmeggyőzőbb alakítást Rebecca Hall és Paul Bettany nyújtja, a többiek – a legfontosabb szerepben látható Deppet is beleértve – csupán a minimum elvárható szintet hozzák. A szintén tudóst megszemélyesítő Morgan Freeman a tudományos jellegű témák és kutatások elkötelezettje, így részvétele nem meglepő egy ilyen jellegű filmben, erre a munkájára azonban aligha lesz majd büszke a hosszú karrierje végén esedékes számvetésnél. Mint ahogyan a vérbeli sci-fi alkotásokat kedvelő nézők is csalódni fognak, amennyiben gyanútlanul beülnek e mozira, és nem azt kapják, amire számítottak…