Animál(t) hőseinknek ezúttal egy Föld felé száguldó meteorral kell szembenézniük, a tét természetesen újfent a kihalás elkerülése. Ebben A dínók hajnalában megismert, nagydumás menyét, Buck lesz a segítségükre, aki viszont magával vonzza néhány dinoszaurusz „pajtását”, csak hogy ne legyen olyan egyszerű a veszély egyébként is lehetetlennek tűnő elhárítása.

Nem mintha régi kedvenceinknek ne lenne épp elég gondja egyébként: Manny immár felnőtt lánya, Kisbarack házasodási tervein van kiakadva, Diego és Shira képtelen eldönteni, rálépjen-e az utódnemzés rögös útjára, a nem épp magabiztos, állandóan szórakozott Sid pedig még mindig az igazit keresi, ám úgy látszik, hiába. A társaság persze megint egyként fog össze a katasztrófa elkerülése érdekében – még a nehézségek ellenére is, melyeket a folyton ökörködő Eddie és Ropsz csak tetéz komolytalan hozzáállásával.

Természetesen a közönségkedvenc Motkány is visszatért, változatlanul szó nélkül ontva magából a szerencsétlenkedést, amit azután is igyekeztek még tovább fokozni az alkotók, hogy látszólag már nemigen volt hova. A makkját megszállottan üldöző kis rágcsáló immár nem szimplán csak magát szivatja, de a világ összes katasztrófájának és kataklizmájának ő lesz az okozója, megcáfolva a kisebb gyermekek számára alighanem egyébként is túl ködös kihaláselméleteket.
Ami a fő sztorit és annak szereplőit illeti, ők lényegében sokadszorra is eljátsszák ugyanazt egy újabb katasztrófával, kalandjaikat pedig legfeljebb néhány újabb karakter felbukkanása teszi némileg változatosabbá. Az alapvető formula azonban továbbra is ugyanaz, vagyis az alkotók a családi problémákat vegyítik a különböző katasztrófahelyzetekkel, amit egyrészt máshol már rengetegszer láthattunk, az „apokalipszis pepitában” téma pedig már nemigen tud igazi újdonsággal szolgálni.

Vagyis a sorozat mostanra igencsak kifáradt, kevés az eredeti ötlet, viszont sok a nyúlás innen-onnan, ami a Jégkorszak-fanokon kívül az átlagos filmrajongók számára is unalmas lehet. Az egész széria kezd egy hosszan elnyújtott szappanoperára hasonlítani, ennyi erővel viszont akár epizodikus tévésorozatot is lehetne belőle kreálni (természetesen szerényebb költségvetéssel). A látvány egyébként rendben van, az animáció tetszetős, a 3D is elmegy, még ha nem is nyújt semmi extrát.
A színvonal ugyanakkor messze jár a mindenki számára könnyen befogadható, családi szórakoztatástól – az amúgy sem mindig penge narratíva leginkább csak a legkisebbek igényeit képes kielégíteni. Mondom ezt annak ellenére, hogy a Jégkorszakkal kapcsolatban – más animációs filmekkel, illetve franchise-okkal némileg ellentétben – mindig is úgy gondoltam, hogy elsősorban a kisiskolás korosztályt célozta meg közönségként.

Tény, hogy animációs filmből lassan már annyi lesz, mint égen a csillag – és hogy ezen a telített piacon mikor fullad ki végleg a franchise, az már alighanem csak némi idő kérdése…