Felsőbb utasításokra: A film nagyon jól sikerült! Minden tekintetben kiemelkedik a mostanában vetítettek közül. A történet párját ritkítja, a színészek fenomenálisak és a látvány magával ragadó. Egyszóval egy ékkő lesz a DVD – akarom mondani – a Blu-Ray polcomon fél év múlva. (eddig a felsőbb utasításból adódó kritika) (Vettem!:D – Marco)
A helyzet ennyire azért nem rossz. Sőt. Igaz kérték, hogy ha lehet erről azért ne olyan sok rosszat. És ez azt jelentené, hogy a film hagy némi kivetni valót maga után. Hát sajnos hagy, de azért nem olyan sokat, hogy ne kellene legalább egyszer megnézni. Véleményem szerint ez egy tipikus egyszer nézhető film a szó nem negatív értelmében. Hogy rövid és tömör legyek a negatívumokkal és mert megígértem pár sorban összefoglalnám a nekem nem igen tetsző vagy hibának/hiánynak tartott momentumokat. Történetét tekintve nem ad semmi újat.

A szerelmét követő hős bármire képes, még civilizációkat is képes tönkretenni. Nem tudnék egy olyan jelenetet mondani amit emlékezetesnek, maradandónak tartanék. A valóságtól igencsak elrugaszkodott jellemek, melyek igaz, igen jól kialakítják a jó és a rossz oldalt, mégis talán nem a legjobb megoldásokat alkalmazva érték el a kellő hatást. A vizuális effektusok néhol a PS2-es játékok szintjén volt. Ennyi és nem tovább…

D’leh törzséhez egy nap egy kislány csapódik. A közösség anyasámánja megjövendöli, hogy aki ennek a lánynak lesz a párja, az fogja népét a felvirágozás irányába elindítani. Evolet szép lassan felcseperedik és igazi nővé ér. D’Leh, bár elsőre a lányba szeret, vár a pillanatra mikor törvényesen is egyek lehetnek.

Ez majdnem sikerül is, de végül közbeszól egy elkorcsosult nép portyázó csapata és D’Leh népének egy részét magukkal viszik rabszolgának. Természetesen Evolet-et is elviszik. D’Leh-nek nem is kell több. Három társával elindulnak hogy a démonok után menjenek a nagy hegyen túlra és visszaszerezzék a lányt és a törzs többi tagját is. Útjuk során sok kalandot élnek át és megtudják, a démonok ugyanolyan emberek mint ők, csak törzsük mérete és "tudása" jóval meghaladja a többi kis népét.

Így képesek ilyen szörnyű tettekre, hogy rabszolgasorba taszítsanak kisebb törzseket. A hordát sikerül D’Leh-ének utolérni és már majdnem sikerül is kiszabadítaniuk Evolet-et, de a szerencse még nem az ő oldalukon állt.
Végül kénytelenek elmenni oda, ahol az emberi élet mit sem ér. Csak egy a lényeg, hogy az uralkodó minden kívánsága teljesüljön és az most egy piramis megépítése volt. Az út során a kalandok mellett sokan csatlakoznak D’Leh-hez és végül egy igen hatékony csapattal áll a nagy törzzsel szemben. Persze ez a csapat töredéke a nagy és legyőzhetetlen birodalomhoz képest, de ennek ellenére elszántan, készen a halálra megtámadják rabszolgáktól hemzsegő várost.

A film végét most nem fejteném ki, hiszen így nem lenne értelme beülni megnézni a 10000-et. Mikor vége lett a filmnek, felemás érzésem volt. Egyik részről tetszett a film, másfelől viszont úgy éreztem, nem biztos hogy a mostani gondolkodásmód lehetővé teszi ennek a filmek a megemésztését. Mi sem bizonyítja ezt jobbam, mint a mellettem ülő lány mozdulatai. 6-8-szor órára pillantás, rejtett ásítás és unott artikulálatlan morgás.

Mivel engem érdekelnek az ilyen filmek én jól szórakoztam rajta és sajnáltam volna, ha valamilyen okból kimaradt volna az életemből ez a film. Ha valaki a moziújságot lapozgatja, hátha talál valami jó kikapcsolódást egy-két órára, a 10000 B.C. egy jó választás lehet.