A helyzetet tovább nehezíti, hogy számos hasonló témájú sztori született már, melyek közül a Lassie hazatér a legismertebb s egyben az etalon – remélem nem várja senki, hogy összeszámoljam, annak ez ideig vajon hány különböző mozgóképes adaptációja látott napvilágot. Az Egy kutya hazatér – az Egy kutya négy életéhez hasonlóan – magának a kutyának a narrációjával tárja elénk a négylábú jószág kalandjait, illetve sírig tartó barátságát a gazdájával. Lássuk, tud-e valami újat mutatni a témában a produkció, és hogy vajon ezúttal jobban sikerült-e a megvalósítás!

Bella, a pitbull keverék születése után más állatok, kutyák és macskák között nevelkedik, és csak akkor lát embert, amikor Lucas (Jonah Hauer-King), egy állatbarát fiatalember naponta eljön, hogy megetesse őket. A telken zajló bontási munkálatok és a helyi hatóságok azonban folyamatos veszélyt jelentenek, így a srác és édesanyja, a depresszió miatt leszerelt veterán Terri (Ashley Judd) végül befogadja a magára maradt kölyökkutyát.

Egy ideig minden jól alakul: a játékos kedvű Bella boldogan éli világát Lucas odaadó törődése, valamint a veterán kórház ápoltjainak hálás szeretete mellett. Egy nap azonban nagyon messzire kerül otthonról, és nem érti, miért. Mivel őrjítően vágyakozik a gazdája után, és mert azt tanulta, hogyan menjen haza, bárhol is van éppen, végül nekivág a lehetetlennek.

Bellának azonban több mint hatszáz kilométert kell megtennie a Sziklás-hegység hegyein és völgyein keresztül, ahol a nehéz terep mellett kénytelen szembenézni az éhség és az időjárás által támasztott nehézségekkel, valamint a vadállatok jelentette fenyegetéssel. Út közben olykor menekülnie kell, máskor barátokra talál, ám szeme előtt végig csak egy cél lebeg: a hazatérés.
Miközben Bellának több ideiglenes gazdája, illetve emberi és állati barátja is akad, folyamatosan hallhatjuk a gondolatait. A kutya egyes szám első személyben történő narrációja egy felnőtt nő hangján eleinte ugyan kicsit furcsának hat, később azonban hozzá lehet szokni, és még csak nem is tűnik túlságosan abszurdnak.

Az egyes eseményekhez fűzött kommentár általában jól érzékelteti, ha csak nagyjából is, mire gondolhat, illetve mit érezhet Bella az adott helyzetben, a maga egyszerű, ám őszinte módján. Annak ellenére tehát, hogy írásban sem könnyű jól, igazán hihető módon átadni egy állat gondolatait, hát még egy élőszereplős filmben, az alkotók alapvetően sikerrel áthidalták eme akadályt.
Az állatok emberi tulajdonságokkal való felruházását viszont helyenként igencsak túlzásba vitték, ami az idősebb nézőket kizökkentheti a kétkedés felfüggesztésének állapotából. A digitális puma pedig egy Disney filmben talán elég meggyőző lenne, egy olyan moziban azonban, melyben igazi és számítógéppel animált állatok egymás mellett, sőt egymással interakcióba lépve szerepelnek, itt ez sajnos nagyon feltűnő ahhoz, hogy hiteles legyen.

Annyi bizonyos, hogy a fiatalok nem ebből a produkcióból fogják megtanulni a világ igazi működését – ami azért érdekes, mert maga a könyv alapvetően igen komoly, mondhatni spirituális hangvétellel bír, ami az író saját bevallása szerint is elsősorban a felnőttekhez szól. Habár a hangvétel többé-kevésbé megmaradt, a stúdió alapvetően egy abszolút gyermekbarát családi filmet készített, hogy minél több nézőt becsalogasson a mozikba, aminek az eredménye a valóság és a Disney-féle fantáziavilág sajátos egyvelege.
Az állat-ember kapcsolat ugyanakkor jóval hihetőbben és ennél fogva meghatóbban is lett ábrázolva – ki tudja, talán ezt a vonalat szánták arra, hogy fenntartsák a felnőttek érdeklődését. Az ideiglenes gazdák és mások sorsán keresztül különböző emberi történetek tárulnak elénk, melyek képesek erős érzelmeket felkavarni, főleg az empatikusabb nézőben.

Tény, hogy a filmnek a regényhez hasonlóan hatalmas szíve van, és tudja, hogyan hasson a közönségére. Akiknek volt már valaha háziállata – elsősorban kutyára vagy macskára gondolok – azok számára gyakorlatilag lehetetlen, hogy ne hatódjanak meg egy-egy szívbemarkoló jeleneten.
A cukiságfaktor természetesen nem egyszer csúcsra lett járatva, úgyhogy az állatbarátok e téren is maximálisan ki lettek szolgálva. A gyönyörű tájak és a szép fényképezés szintén segít abban, hogy hibái ellenére élvezhető kalandfilmként tekinthessünk az Egy kutya hazatérre, mely mindazonáltal gyermekeknek és gyermek lelkületű felnőtteknek ajánlható elsősorban.