XCOM 2 (konzol) teszt

Az irigység is messze áll tőlem, de tavaly, amikor kiderült, hogy PC exkluzív lesz egyik kedvenc stratégiai - akció játékom, az XCOM 2, akkor azért felütötte bennem csúf fejét a zöld szemű szörnyeteg. Nyilván olyan időben élünk, hogy ezek a dolgok csak időlegesek (lásd még Rise of the Tomb Raider), így amikor kiderült, hogy érkezik természetesen konzolokra is a mérsékelten idegrendszerbarát stuff, természetesen megnyugodtam és epekedve vártam.

Most, 20 órás aktív játék után bátran ki merem jelenteni: abszolút megérte a várakozást! Sokkal többet ugyan nem tesz hozzá a számítógépes elődhöz, viszont szerencsére érdemei így sem csökkentek, noha a mérsékelten felhasználóbarát port okozott nem kevés idegrángást, káromkodásba fulladó estét, tikkelést. Ettől függetlenül még mindig zseniális az XCOM 2.

Bumm a fejbe

Nem változott a történet sem: hiába nyertük meg a rövidebb távú csatározásokat, hosszabb távon elbukott az emberiség, leigáztak minket az ufók. Megalakult az ADVENT nevű szervezet, akik látszatra nagyon jófejek, azonban a háttérben durva kísérleteket folytatnak, illetve beindítanak egy Avatar Project nevű dolgot. Apróbb sejtekben működik már csak az ellenállás, akik fülest kapnak, hogy minket, a legendás Commandert hol tartanak fogva, így menten kiszabadításunkra indulnak.

Az akció némi áldozattal ugyan, de sikerrel jár, így újfent fel kell vennünk a harcot E.T rokonaival. Mivel ők uralják a Földet, ezért szinte korlátlan nyersanyag, valamint haderő áll rendelkezésükre, viszonylag nehézzé téve dolgunkat. Egyetlen esélyünk, hogy a kontinenseken tanyázó ellenállókat egyesítjük, valamint érzékeny pontokra csapunk le.

Tulajdonképp a recept nem sokat változott, mert két bevetés között bázisunkat kell fejleszteni, különféle eszközöket kifejleszteni, ellenségeinket felboncolni. Ami mégis újdonság, hogy most egy ultramodern repülő fedélzetén tesszük mindezt, így tulajdonképp fordított a szituáció, mint az XCOM 1 esetében volt. Persze minden manőverünkhöz kellenek a nyersanyagok: ez lehet simán pénz, esetleg idegen matéria, netalántán információs egység, vagy szimplán megfelelő mennyiségű hulla. Kapunk persze követendő objektívákat, amik teljesítése esetén tovább görgethetjük a sztorit, de jól gondoljuk meg, hogy milyen fejlettségi szinten tesszük mindezt.

Ez több okból is fontos: triviális, de rosszul felszerelt egységekkel konkrétan nulla esélyünk lesz tűzharcok esetén. Amennyiben túl sokat fókuszálunk katonáink minél jobb felfegyverzésére, úgy meg simán lehet, hogy a Damoklész kardjaként lebegő Avatar dolog befejeződik, aztán kamillázhatunk. Vagy kifutunk a nyersanyagokból. Vagy ezer más dolog történhet még.

Még így sincs esélyetek gyerekek

A terepre érkezvén is megváltozott körülményekkel kell szembenéznünk. A túlerőben lévő ADVENT csak egy dolog, ezt már megszokhattuk. Ami viszont új, hogy szinte minden feladat elvégzésére bizonyos mennyiségű kör áll rendelkezésünkre, ami esetleges átlépésével bukjuk a dolgokat, vagy nagyon ronda következményei lesznek. Óvatosan, de lendületesen kell előre nyomulnunk, hogy meglepetésszerű támadásokkal a lehető legtöbb dögöt leszedjük már elsőre. Hőseink újfent négy kasztba sorolhatóak, valamint képességeik is ezekhez a körülményekhez igazodnak. Ahogy megszoktuk, fejlődnek, így major szint környékén igazi terminátorokat terelgetünk. Nagyon figyeljünk arra, hogy minimálisan sérüljünk csak, mert nem kevés idő, amíg katonáink felgyógyulnak.

Ezt a szegmenst nem is ereszteném bő lére, mert teljesen megegyezik a majd egy évvel ezelőtti PC változattal. Egyből hozzá kell tennem azt, hogy sajnos ez a grafikai prezentációra is vonatkozik, mert a stuff egy kicsit sem lett szebb. Persze, értem, hogy itt teljesen funkcionális a grafika, de azért azt nem vártam, hogy minimálisan pofásabb csak az Enemy Unknown-nál. Persze FullHD a felbontás, illetve fürge a képfrissítés, de itt ki is merül minden, elég csak a mellékelt képekre néznetek. A ronda kifejezést direkt kerülöm, mert erről nincs szó.

Egész egyszerűen a mikromenedzsment és stratégiai elemek sokkal fontosabbak, de azért remélem, a következő epizódnál (ha lesz) már figyelnek erre. Szintén nehezen nyelem be az optimalizálatlanságból fakadó nagyon durva beszaggatásokat és frame rate zuhanást: amikor nagyobb tömeghent van esőben, na, akkor sokszor átváltunk diavetítésre és azon imádkozunk, hogy ne omoljon össze a rendszer. Ide tartoznak még a botrányos töltési idők. Ez főleg új játék indításakor, illetve valami mentés betöltésénél lesz szembetűnő.

Újra együtt a Backstreet Boyz

Másfél - két perc alatt nem fogjuk megúszni ezeket, pont ezért én néha inkább benyeltem valami két egységes sebződést, minthogy újra megnyissak egy korábbi helyzetet. Ezeken természetesen lehet javítani, de az is igaz, hogy nem érkezett még patch. Javítottak a korábbi, már - már a vállalhatatlanság határáig húzott csalásokon is.

Persze sokat fogunk szívni amiatt, hogy az egy lépésre álló, 98%-os találati aránnyal rendelkező célpontot zsinórban háromszor elvétjük, de legalább ellenfeleink is sokszor hibáznak hasonló szituációkban. Persze ez a Commander nehézségre igaz, mert följebb garantált a hajtépés, főleg ha aktiváljuk az Ironman módot.

Egy pillanatig se értsetek félre, mert ahogy a bevezetőben említettem, egy durván jó játék lett az XCOM 2. Nagyon jól állnak neki a változások: a történet pár fokkal izgalmasabb, mint az elődnél volt, cserébe a bázis csinosítása, a nyersanyagok kergetése, meg persze maguk az összecsapások is sokkal jobbak, lendületesebbek.

A kihívás maradt, mint ahogy a kérdőjeles multiplayer is, de ezek csak hozzátesznek a stuff nagyságához. Amennyiben kedveled a franchise-t, vagy a stratégiai cuccokat, azonnal csapjatok le rá, de azoknak is bátran ajánlom, akik egy nem hétköznapi műfajban tennék próbára magukat. Nyolc pont, amit kőkeményen meg is érdemel. Hajrá, emberiség!