Eltelt egy kis idő a Káosz Uralma óta, de nincs nyugvás. A különböző fajok megpróbálják helyrehozni a károkat, újjáépíteni a világukat, de a sötétség újra fenyeget. Ebben a veszélyekkel teli világban madárcsiripelésre ébredtem. Körülöttem nyüzsögtek az állatok, az emberek, mindenki a dolgát intézte. A mellettem álló fószer taplig páncélban már jelzett felém, hogy akar valamit tőlem. A megegyezés szerint a kolostorban beszélek a vezetővel, aki majd ad nekem feladatot, természetesen pénzért. Belementem. Szükség van az olyan önkéntesekre, mint én – mondta -, mert hiába a barátságos környezet, bizony sok veszély fenyegeti az embereket, az őröknek pedig szükségük van a segítségre, hogy megvédjék a szövetséget. Elmondása szerint nagyon elszaporodtak a koboldok a hegy menti bányákban, és első feladatomként afféle tisztogatást kell végezni, mert az állapot a jelen helyzetben tarthatatlan. Csak a ritkításukkal érhetjük el, hogy beljebb húzódjanak. A bányához közeledve egy bajuszos ember szólít meg. Borzasztóan utálja a farkasokat, de a farkas steak-et viszont imádja. Azt mondja, ha hozok neki a vadállat húsából, akkor valami hasznossal ajándékoz meg. Hát ha így van, akkor áll az alku, így a farkasokat céloztam meg először. Tanuló mágus létemre is erős vagyok. A farkasok begyűjtésével rájöttem, hogy milyen különleges képességeim is vannak.

Tudok misztikus dolgokat elővarázsolni, otthon vagyok a tűzzel való játszadozásban, valamint a fagy káros hatásait is fel tudom használni ellenségeim legyőzéséhez. Ennek segítségével még meg tudom növelni páncélzatom ellenállóképességét, valamint varázsolni tudok magamra, és társaimra olyan áldást, amitől nagyobb lesz az állóképességünk, és több manával (ami a varázslatokhoz nélkülözhetetlen) tudunk gazdálkodni. Látszólag ez nagy hatalom, de kompromisszumot kell kötnöm. Habár nagyon erős vagyok a távoli harcban, mégis ha az ellenfél közelebb jön, akkor már nem vagyunk egy súlycsoportban. Ez annak a számlájára írható többek között, hogy én csak ruhákat tudok hordani, míg például paladin vagy harcos társaim nehézpáncélzatot is. Így ők jobban bírják az ütést, viszont kevesebbet sebeznek az ellenfélre. Míg nekik az erő számít, nálam az ész, olyan ruhákat választok, ami növeli az intelligenciámat, így elérhetem, hogy majdhogynem háromszor annyi manám legyen, mint nekik. Igazán hatékonyan, többen tudunk együtt harcolni, hiszen kiegészítjük egymást.

A mesterem szerint ha keményen tanulok, akkor a misztika kategóriában meg fogok tanulni még rakétákhoz hasonló robbanófejeket idézni, tudok majd áldani magamnak és társaimnak vizet és kenyeret, ami csak a manám egy részét veszi el. Ez utóbbi folyamatosan visszatöltődik. Szerencsére a humorról sem feledkeztek meg a mesterek: megtanulhatunk olyan varázslatot, ami birkává változtatja az ellenfelet. A viccen túl ez egy nagyon is hasznos képesség, mert ha egyszerre többen támadnak ránk, akkor az egyiket egyszerűen „bebirkázom”, és már neki is eshetek a másiknak. A károsult vagy egy bizonyos ideig birka marad, vagy addig, amíg meg nem ütöm. Érdemes ezt a varázslatot az elején használni, mert az átalakulás alatt többszörösére nő az állóképesség feltöltődése, így ha csak később változtatjuk át, akkor elveszik az addigi munkánk(márha a mészárlást munkának lehet nevezni). Ezután a képességeim tekintetében jön a legbrutálisabb, a tűzvarázslatok. Első szinten még csak a tűzlabdát tudom használni, aminek sebzése már ekkor is harcostársaim fölé nő. Ennek különböző fokozatai vannak, a tudásom előrehaladtával egyre erősebbek. Előnye, amellett, hogy nagyot üt az ellenfélen az égés miatt további sérülést okoz neki, hátránya, hogy egy kis időbe telik, amíg megidézem. A tűzrobbantás viszont azonnali, rögtön robban az ellenségen, cserébe viszont nem sebez akkorát. Míg ezek csak egy emberre, állatra ható varázslatok addig vannak területre hatók is, amik bizonyos területen belül mindenkit sebeznek.

A fagyos kategória is érdekes. Itt található a már korábban említett páncélnövelő, másrész olyan nyalánkságok, mint például a szintén területre ható „Frost Nova”, amivel a földhöz ragaszthatunk mindenkit, így meneküléshez, az ellenfél távol tartásához ideális eszköz. A Frostbolt hasonló a tűzlabdához, azzal a különbséggel, hogy amellett, hogy valamennyit sebez, még le is lassítja az ellenfelet, így később ér oda hozzánk, később is kezdhetjük el a számunkra olyan veszélyes közelharcot. A küldetéseket teljesítve továbbhaladok dél felé. Útközben találkoztok egy helybélivel, aki azt tanácsolja, ha útba esik, akkor pihenjek meg a fogadóban nem messze innen. Azon túl, hogy hasznos, mert biztonságos, zárt térben vagyunk, pihenni is tudunk. Ha kipihentük magunkat, akkor az eltöltött idő arányában duplán kapjuk a tapasztalati pontokat (ezek alapján lépünk szintet, fejlődünk), mint egyébként. A fogadó egy Goldshire nevű helyen van. Ez egy kisváros pár házzal, viszont annál hangulatosabb. Ahogy beérek, már látom, hogy ez egy gyülekezőpont. Megtalálhatók itt a tapasztaltabb és tapasztalatlanabb emberek is, természetesen mindenféle típusból. Van köztük zsivány, pap, lovag, harcos, boszorkány és mágus is, mint én. Már érkezésemkor többen jelzik, hogy megbíznának valami feladat végrehajtásával, de előbb a fogadóba vezet az utam. Beszélek is a fogadóssal, aki elmondja, hogy szívesen látnak itt engem. Megkérhetem, hogy adjon nekem egy szívkövet, amit ha használok, akkor azonnal ide kerülök. Ez hasznos lehet, hiszen ha távol járok, akkor fárasztó visszagyalogolni. A kő segítségével pillanatok alatt otthon lehetek.

A küldetések miatt beszélek pár emberrel, aminek neki is látok, hogy védelmezzem a szövetséget. Délebbre van egy bánya, ahol koboldok munkálkodnak. A vezető azt tűzte ki feladatomul, hogy derítsem fel, körülbelül mennyien is lehetnek a koboldok, és mérjem fel a helyzetet. A másik feladatom, hogy aranyport, valamint gyertyát lopjak tőlük. Mindkettő küldetést felveszem, így elintézhetem egy út alatt a kettőt. Ahogy odaértem, márt láttam, hogy ez nem lesz egyszerű. A hegybe vájt barlang előtt még egy kisebb völgy is áll, ahol hemzsegnek a nem túl barátságos lények. Valahogy be kell jutnom – gondoltam – , mert a belső részt is fel kell deríteni. Így elkezdek beljebb és beljebb küzdeni magam. Már jó mélyen a barlangban voltam, amikor összegyűlt az aranypor és a gyertya. No kifelé sem volt egyszerű, ugyanis ott, ahol már az előbb árjutottam, újabb koboldok érkeztek meg, akiken szintén át kellett szenvedni magam. Mikor többen megtámadtak, már nem maradt más hátra, csak a futás. Rohantam lélekszakadva kifelé és már majdnem halott voltam, mire lekoptak rólam. Ez meleg helyzet volt, de megúsztam. Ahogy szaladtam vissza, hogy elvigyem az ígért tárgyakat, megtámadott egy erdei pók és egy medve is. Sajnos nem töltődtem fel eléggé, így már a futás sem volt jó semmire. A pók rámköpött, mérge lassan elemésztett, majd a medve két csapása már végzetesnek bizonyult. Összeestem. Szellemként éledtem újra a temetőben. Mellettem egy angyalnak látszó szellem azt mondta, hogy itt helyben feléleszt, de akkor minden képességemet jóval lerontja egy időre, és minden felszerelésemet félig tönkreteszi. Vagy választhatom azt is, hogy a szellememmel visszamegyek a testemhez és ott visszakerülök az élők közé. Az utóbbit választottam, mivel a temető nem volt túl messze a testemtől. Így hát visszatértem az élők sorába. Amilyen gyorsan csak tudtam visszaszaladtam a faluba, ahol leadtam a tárgyakat. Egészen jól fizettek, így lesz pénzem megtanulni a mestereknél a fejlettebb varázslatokat – gondoltam -. Szükség is lesz rá, hiszen ahogy haladok, egyre nehezebb ellenfelekkel találom szembe magam. A faluban megpillantottam egy táblát és egy útelágazást. Az egyik felén az a név állt, ahonnan jöttem, a másikon pedig az hogy „Stormwind”. Ahogyan én tudtam ez volt a szövetség fővárosa, itt jártak keltek a legkülönbözőbb népek. Nosza ezt muszáj megnézni, egyből arra vettem az utam. Már messziről látszottak a várost védő falak tekintélyt parancsoló mérete.. A hídon monumentális szobrok sorakoztak, és a végén őrök sorakoztak. Arra gondoltam, hogy ide aztán nem egyszerűen jutnak be a hordás gazemberek. (a szövetség ellenségei) Biztosan nem számítanak ilyen mértékű ellenállásra. Valami szertartás lehetett, mert két oldalt térdeltek az érkezőknek, vagy imádkoztak, nem is tudom. Biztos nem engem köszöntöttek. J Befelé egy igazi élő város tárult a szemem elé. Ezt a nagy területet felosztották kerületekre: a kereskedelmi, óvárosi, törpe és varázsló negyedre. Külön található a katedrális, ami a papoknak és lovagoknak fontos. Az én szempontomból a varázsló negyed a lényeges. Külön kaptam küldetést, amit csak én kaphatok meg, mint mágus, így e negyed felé vettem az irányt. Útközben eladtam az egyik árusnak a felesleges tárgyakat, és mire odaértem besötétedett. No nem az út volt ilyen hosszú, hanem az éjszaka ideje jött el. Szerencsére a hold világított, így egyszerű volt megtalálni a mesterem. Még jó, hogy minden nagyobb városban, faluban akad egy, aki meg tudja tanítani az új dolgokat.
Lehetett választani a szakterületek közül. Mindenkiből lehet például bányász, nyúzó, herbalista, valamint ezekhez még egy szakmát is meg lehet tanulni. A bányászathoz például a kovács szakmát érdemes elsajátítani, amivel nagyon jó páncélokat lehet gyártani, ugyanígy a nyúzónak a bőrmunkákat(például a zsiványoknak, mert amúgy is csak bőrből készült dolgokat tudnak viselni, így remek páncélzatot tudnak maguknak varrni az alapanyagokból), míg a herbalistának az alkimizmust. Én herbalista lettem, amivel az erdőben található növényeket tudom begyűjteni. Ezek alapanyagul szolgálnak a különböző löttyöknek, amit az alkímiával tudok főzni, kotyvasztani. Már az első szinteken tudok erőnövelőket, páncélzatnövelőket készíteni, ami nagyon hasznos főleg nekem, aki egyedül nehezen boldogul. Szükség van a többletenergiákra, páncélra harc közben.
Úgy éreztem készen állok a következő lépésre és átmegyek „Elwynn Forest”-ből „Westfall” tartományba, ahol még nehezebb kihívások elé nézek. Már eddig is részem volt minden fajta megmérettetésben, de ahogy átléptem a tartomány határát éreztem, hogy az igazai kaland még csak most kezdődik…