Watch Dogs teszt

Pedig a Ubisoft marketing osztálya nagyon tud valamit. Nem is emlékszem rá, hogy mikor láttam ennyi felhajtást utoljára egy tripla A kategóriás játék körül. Biztos Ti is találkoztatok valamilyen formában vele, hiszen gyakorlatilag az egész várost ellepték a különös jelek a betonon, néhány fura QR kód központi helyeken, illetve a sajtó is tele volt a különféle utalásokkal. Mesterien lett ez a rész megtervezve és felépítve, hiszen még azok a barátaim is a Watch Dogs-ról beszéltek, akiket alapjába véve semmilyen szinten sem érdekel a gaming.

Most kellene annak jönnie, hogy mennyire epekedve vártam már a cuccost, aztán hazaérve ingem gatyám eldobálva téptem is fel a korongot, hogy a PS4-be helyezzem és átadjam magam a több száz órás gyönyörnek, hogy aztán ódákat zengjek a true nextgen megoldásoktól kezdve a zseniális sztorin át a brutális harcokig, a kószálásokat is beleértve.
Igen, ennek kellene jönnie, de a valóság mást dobott. Mivel elég régen forgolódok ebben a körben, ezért az orrom és a szemem megtanult olvasni a sorok között. Jelen esetben mindkét szervem arra figyelmeztetett, hogy itt valami nagy átverés készül ne üljek fel arra a nagyon messzire zakatoló vonatra, ami Hype Ország kapujába vinne. Csendes félmosollyal figyeltem a habzó szájú Pityukákat, akik egymást ölték a különböző fórumokon, hogy ki milyen részletet látott már a stuffból és különben is, ezleszalegjobbjátékamitvalahakiadtak.

Igen, így, egyben leírva, mert az hatásosabb. Nos, jelentem, megkaptam és elég alaposan leteszteltem a játékot ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: nem kellett csalódnom benne. Ez alapjában egy pozitív töltéssel rendelkező kifejezés, de itt sajnos sok fals hang is közbeszól, ugyanis a Watch Dogs egy nagyon korrekt, sok esetben abszolút kiemelkedő, de egyébként rém közepes játék.

A cikkből hátralévő karaktereket arra fogom felhasználni, hogy elmondjam nektek, miért is lett az a végső pontszám, ami. Mit tudtunk a stuffról elöljáróban? Egy olyan sandbox alapokon nyugvó cucc lesz, amely egyszerre akar a GTA V és a legnagyobb összeesküvés-elméletek kihívója lenni. A Snowden botrány is elég nagy szerepet kapott, de tovább is megyek, szinte erre épült az egész játék. Ezzel csak egy baj van: ezeket az alapokat már nagyon-nagyon rég lefektették máshol, más környezetben, kis túlzással azt is állíthatnám, hogy a téma szinte lerágott csont.
Nem is kell nagyon messzire mennem: a Metal Gear Solid is szinte a totális kontrollról szól (ha nem emlékeznétek, elég a negyedik rész intróját megnéznetek), de hogy még korábbra ugorjak, bizonyára emlékeztek a Colin Farrell alakításával megtámogatott Fülke című filmre. De számtalan helyről hozhatnék még példákat, noha elismerem, 2014-ben, az IT ekkora térhódításával ez az egész megkerülhetetlen, tehát valahol mégis jó a döntés a készítők részéről.

A sztori érdekesen kezdődik. Héroszunk, Aiden épp egy új helyet akar közelebbről is megvizsgálni (értsd: ellopni mindent), amikor is társunk, Damien jelzi, hogy egy másik hacker is szabotálja a rendszert, de no para, megoldjuk. Aiden ezt egészen máshogy gondolja, és szépen kihúzza a dugót. A következő pillanatban egy telefonbeszélgetést hallunk, ahol egy ismeretlen férfi megbíz egy nagyon kacifántos nevű bérgyilkost, hogy tegye hidegre az egész famíliát. Itt ugrunk egy szép nagyot, egészen pontosan 11 hónapot az időben. A következő kép nem annyira bájos: hősünk épp a beleit tapossa annak, aki kinyírta egy szem lányát.

Bevet mindent, de a tag csak nem akar köpni. Semmi baj, megismerkedünk egy másik fontos szereplővel, aki tulajdonképp a jófej öribari és a pszichopata bérgyilkos közötti határvonalon mozog. Vicces. Innen indul az egész, hogy aztán nagyon messzire vezessen, de több poént két okból sem szeretnék lelőni. Egyrészt vétek lenne bármit is mondanom, mindenki fedezze fel szépen saját maga. Másrészt ha egészen gonoszul akarok fogalmazni, nagyon nincs is miről beszélni, mert ez a szelete kifejezetten gyenge a játéknak. Engem az első fejezet uccsó szakaszán vesztettek el Ubiék, nagyjából az a mélypont.
Az hagyján, hogy rettentő lassan indul be az egész, de utána is kb mindent ki lehet majd találni, semmilyen extrán izgalmas, vagy omg momentum nem lesz a stuffban. Aki tehát azt hitte, hogy itt valami világmegváltó dologról lesz szó, nos, az egy alaposat tévedett. Semmi baj nem lenne egyébként, ha a többi rész olyan durván jó lenne, hogy nem is foglalkoznánk azzal, miért rohangálunk ide-oda, de sajnos itt is hibádzik valami. A grafika egyébként egyáltalán nem lenne rossz, néhol kifejezetten szép dolgokat produkál a cucc. A Ubi jelmondata az volt, hogy megpróbálják a lehető legközelebb hozni egymáshoz a platformokat, ami nagyjából sikerült is. Ugye a helyszín Chicago, minden szépségével és szennyével egyetemben. A város több kerületre van felosztva, amik között kedvünk szerint lavírozhatunk mindenféle gépjárművel.

A város méretei eléggé impozánsak. Minden kerületnek lesz egy jellemző vonása, ami miatt érdemes bejárni az egészet. Részletekbe nem nagyon mennék bele, a lényeg, hogy teljesen korrektül ki van dolgozva minden, ez lenne az iránya a sandbox játékoknak. Viszont a fenti üzletpolitika miatt messze elmarad például az infamous Second Son-tól, sokkal inkább a PS3-ra kiadott GTAV áll hozzá közelebb, természetesen nagyobb felbontásban. Az éjszakai, esős jelenetek tetszettek a legjobban, próbáltam mindig akkor randalírozni, mert az viszont elég király itt is. Azt ne felejtsük el, hogy alapjába véve mi jók vagyunk, tehát a másodlagos feladataink is ehhez fognak kapcsolódni.
Itt jön be a képbe az egyik legkirályabb cucc, a Profiler. Ez gyakorlatilag a telefonunk, másodlagos funkciókkal megspékelve. Egy gombnyomásra minden járókelőt beazonosíthatunk és pár szavas összefoglalást kapunk róluk. Az a buli az egészben, hogy egy gombnyomással ha akarjuk, meghackeljük a bankszámláját, esetleg zenét lopunk tőle. Nagyon sok másodlagos feladathoz is így juthatunk hozzá egyébként. Hopp ott egy gyanús alak, vizsgáljuk meg. Lehet, hogy köze van valamilyen bandához, ilyenkor a térkép megjelöl nekünk egy helyet, ahol az adott viperafészket felszámolhatjuk.

Ha autókázunk a városban, akkor simán lehet, hogy kapunk egy-egy fix feladatot, ahol autókat kell leszállítanunk időre. Ha ezek nem lennének elegek, akkor konvojokat támadhatunk meg, becsekkolhatunk a város nevesebb pontjairól, esetleg nekiállhatunk kockázni vagy pókerezni, de a legkirályabb részek a trippes jelenetek. Az egyik ilyennél mindenféle pénzérme és gomba jelenik meg, amiket időre össze kell gyűjtenünk, de az én személyes kedvencem a gyilkos óriáspók, akivel lerombolhatjuk a várost. Ezen konkrétan besírtam.

Szóval tartalomban nem lesz hiány, azt garantálom, mert amiket felsoroltam, az szinte csak a game felszíne. Szerintem simán bele lehet tenni akár 100 órát is. Minden tevékenységünkért amúgy tapasztalati pontot kapunk, amit különféle tuningra költhetünk. A telefonunknak lesz egy másik nagyon fontos funkciója, a statisztikákon kívül, mégpedig a jármű rendelés. Ha nem egy küldetésben vagyunk, egy csomó típus közül választva szinte odateleportálhatjuk magunk mellé az autót, motort, kamiont. Ezt a részét nem is szeretném nagyon tovább húzni, hiszen szinte mindenben megegyezik a legtöbb ilyen stuffal.
Ami szintén érdekes, az az online integrációja az offline rendszerbe. Néha azt fogjuk tapasztalni, hogy valaki megpróbál bemérni minket. Ilyenkor Aiden felvisít, aztán meg kell keresnünk és hidegre kell tenni az illetőt mielőtt beazonosít minket. Lesz még lehetőségünk mindenféle utcai versenyben is kipróbálni magunkat. Nekem ezek a funkció nem jöttek be túlzottan, ezért szégyen vagy nem, de ezt a részt le is kapcsoltam.

Sokkal inkább érdekesebb a játék hangulata, ami sajnos nem a legjobb. Hiába a temérdek lehetőség, a csavarosnak szánt sztori, a sok kütyü, egészen egyszerűen nem képes elhitetni velünk ezt az egészet a program. Ami ennél is furcsább, hogy tisztán emlékszem minden jelenetre. Voltak köztük komoly fegyveres harcok, autós üldözések, helikopter levadászása, azonosítás kamerákon keresztül, de teljesen lélektelen az egész, nem tudnám az érzelmeimet felidézni közben, csak azt az egy szót, hogy meh.

Pedig az alapok tényleg stimmelnek, még a lopakodós részek is egészen jól sikerültek. Gyűjthetünk egy csomó fegyvert, hangfile-t, verdát meg kismillió egyéb dolgot. Leverhetünk egy rakat random bűnözőt. Ha akarjuk, szemétkedhetünk a gyalogosokkal, vagy csicskalángost osztogathatunk azoknak, akik gaztetteink miatt hívni akarják a rendőrséget.
Ilyen lett tehát a várva várt Watch Dogs. Nagyon szerettem volna lelkesedni érte, de nem sikerült. A lélektelenséget tudnám kiemelni, mint legfőbb negatív tényezőt, mert a többi azért a helyén van. Tartalmas, helyenként eléggé izgalmas, viszonylag szép, de nem tudok egy kövér hetesnél több pontot adni neki. Ha szereted a stílust, akkor nem is lehet kérdés a beszerzése, de szerintem előtte tégy egy próbát vele valahol, mert könnyen ráfaraghatsz.