A játék alapja az előző részhez képest semmit nem változott, ugyanúgy a megfelelő élőhelyet kell kialakítani annak érdekében, hogy a környéken lévő állatok érdeklődését felkeltse a parkunk, és szépen lassan megtöltsék gondosan felépített területünket. A Viva Pinata élőlényeit a fantázia szülte, de a legtöbbjüket természetesen be lehet azonosítani a mai élővilág bizonyos példányaival. Vannak itt egérhez hasonlító lények, madarak, kígyók, bogarak és még ki tudja mennyi minden, amivel színesebbé tehetjük kicsiny, de később egyre növekvő kertünket. A játék az elején kissé bonyolultnak tűnik, de a Tutorial olyannyira szájbarágós, hogy egy-két óra alatt teljesen a magunkénak érezhetjük az irányítást.
Kezdetben tehát van egy üres rét, ami körül rengeteg Pinata él. Ahhoz, hogy benépesítsük ezt a kissé elhagyatott földrészt, meg kell ismernünk magukat az állatokat. Amennyiben látunk egy elbűvölő példányt, a kurzort rá mozgatva információt kaphatunk róla. Többek között kiderül, hogy milyen ételt szeret az állatocska, milyen területen érzi magát jól, illetve mi kell ahhoz, hogy szerelembe essen a fajtársaival a parkunkban. Amikor eldöntöttük, hogy ha törik, ha szakad megszelidítjük a kiszemelt példányt, akkor irány a bolt, ahol a megfelelő magvakat illetve földtípust beszerezhetjük. Ezekből egyébként különösen sok fajta van, és mivel vannak bizonyos állatfajták, amiknek ugyanaz a közeg vagy étel felel meg, nem érdemes túlságosan sokrétűvé tenni a parkunkat. Ilyenkor ugyanis könnyen helyhiány alakulhat ki, ami miatt nem lesz elegendő példány egy fajta Pinatából, ergo a pároztatás esélye is jóval lecsökkenhet.

Ha elültetünk néhány virágot a kertünkbe, akkor egy rövid animáció kíséretében kiderül, hogy melyik az a lény, amelynek felkeltettük az érdeklődését. Ne felejtsük el, hogy ahhoz, hogy az állat véglegesen beköltözzön hozzánk, bizonyos feltételeknek meg kell lennie. Ilyen lehet például egy növényfajtából öt darab a parkban, vagy bizonyos méretű sivatagos rész, esetleg egy ház, amit magáénak érezhet a frissen érkezett állat. De számításba kell vennünk azt is, hogy bizonyos Pinaták nem szeretik egymást, ami érthető is. Egy madár nem fogja magát különösebben jól érezni, ha a tőszomszédságában az a kígyófajta él, aminek ő a kedvenc eledele.
Állatainkat nem csak becsalogatni tudjuk a parkunkba, hanem a környéken lévő területekről is beszerezhetjük őket egy csapda segítségével. A ?vadonban? lerakunk egy viszonylag primitív szerkezetet, melynek a közepén elhelyezünk egy kis táplálékot, és aztán várunk, hogy a mit sem sejtő Pinata belesétáljon. Sajnos ez a módszer nem csak unalmas, hanem bizonyos esetekben eléggé költséges is tud lenni. Egyrészt a speciális ételek ára igen borsos, másrészt nincs garancia arra, hogy sikerrel járjunk. Előfordulhat, hogy pl. a kiszemelt madár leszáll a csapdára, felzabálja a méregdrága ételt, majd angolosan távozik mielőtt a csapda akcióba lépne. Bizonyos állatok azonban csak ilyen módon szerezhetőek be, így néha kénytelenek vagyunk ezt a módszert alkalmazni.

Egy idő után azon vettem magam észre, hogy hiába jön egyre több lény a parkomba, a pénzem mennyisége csak nem akar nőni, illetve egyenesen arányosan csökkent a populáció méretének növekedésével. Hosszas gondolkodás és kétségbeesett információkeresgélés után véletlenül rávittem a kurzort az egyik állatomra, amikor a jobb felső sarokban a Sell feliratra lettem figyelmes. Pénzhez úgy juthatunk, ha eladjuk a már megunt vagy sok gonddal járó példányainkat, illetve ha valamelyikből sok van, akkor attól sem árt megszabadulni. A kapitalizmus és a pénz iránti sóvárgásom sajnos olyan méreteket öltött egy idő után, hogy a nagy nehezen szerelembe esett állataim frissen született porontyait azonnal kitéptem a szülők ölelő mancsai közül, és mindenféle lelkifurdalás nélkül adtam el őket. Hiába, a kígyóimat is etetnem kell valamiből.
A párzási rítus meglehetősen érdekes, és bár ötletes, azért hagy némi kívánnivalót maga után. Ha megetettük a kedvenc ételeikkel a két lényt, és építettünk nekik házat, valamint egyéb szükségleteiket is kielégítettük, akkor megjelenik a fejük fölött egy szív. Ilyenkor, ha az egyik hősszerelmest a másikhoz küldjük, akkor egy minijáték veszi kezdetét, ahol a hímet (vagy a nőstényt? a fene se tudta megállapítani, hogy melyik-melyik) irányítva egy labirintusban megfelelő mennyiségű szívet kell összegyűjteni adott idő alatt. Ha a labirintus széleihez hozzáérünk véletlenül, akkor az időnkből levon pár másodpercet a program. Ha kifutunk a limitből, akkor némi pénzmagért cserébe újra próbálhatjuk az egészet. Nos, nem egészen így képzelem el az állatok világában a szerelemhez vezető utat, de ez csak egy játék, és szórakoztatnia kell. Mindegy, legalább kellemesre sikerült ez a része is a Trouble In Paradise-nak.

A parkunkba olykor betévedhetnek hívatlan vendégek, akiket gonosz tekintetükről és sötét színükről ismerhetünk fel. Ezek a lények csak bajt okoznak, mérgezett cukorkákat szórnak szét, és zargatják kedvenc kis állatainkat. Érdemes minél hamarabb elriasztani őket a kertünktől, mert könnyen eronthatják az állatok között megszokott idillt. Pinatáinknak van egy boldogság mércéjük, ami félelem vagy egyéb tényezők miatt lecsökkenhet. Az elégedettség mértékét viszont úgy növelhetjük meg, ha a kedvükben járunk. Ilyen például az, ha aduk nekik saját nevet, elhalmozzuk őket különféle dolgokkal. Nem csak azért fontos erre figyelni, hogy jobban érezzék magukat a lakóink, hanem azért is, mert bizonyos időnként a csöppségeket el lehet vinni kiállításokra is, aminek gyakran előfeltétele az, hogy kimagaslóan boldog legyen az adott példány.

Érdekesnek hat, hogy egy ilyen játékban van lehetőségünk a többjátékos módra, de az ötlet semmiképp sem rossz. Live-on keresztül akár négyen is építgethetjük a világot, de azt hozzátenném, hogy közel sem lehet olyan színvonalas parkokat építeni, mint egyedül. Inkább arra jó ez a lehetőség, hogy meglévő állatkertjeinket megmutassuk a barátainknak, esetleg elmagyarázzuk nekik élesben, hogy mit is kell csinálni ahhoz, hogy ők is sikeres építőmesterek legyenek. A világhálón továbbá megoszthatjuk azokat a képeket is, amiket a fényképező segítségével csináltunk. Nem hinném hogy a multiplayer rész listavezető lesz az online játékok között, de legalább van benne ilyen is.
A megvalósításra panasz nem lehet, hiszen eszméletlenül stílusos a játék grafikai oldala, de hangok terén sem kell sok helyen szégyenkeznie a Trouble In Paradise-nak. A színes forgatagban élő tarka-barka Pinaták elképesztően bájosak tudnak lenni, ahogy járkálnak a parkban. Ha összefut két lény, akkor mindig reagálnak valamit egymásra, ami a legszőrösebb szívű ember arcára is mosolyt csalhat. Talán csak a nem állati szereplőkre lehet panasz, ezek nem igazán illenek bele a játékba, ráadásul az egysoros mondataikért sem adnám oda a legjobb szinkronszínésznek járó díjat. Az állatok hangjai azonban fenomenálisak. Duruzsolnak, nyögdécselnek és egyéb furcsa zajokat adnak ki magukból, ami miatt bárki a szívükbe tudja zárni őket.

A Viva Pinata: Troube In Paradise nem az a tipikus játék, amit az Xbox360 világában az utóbbi időben megszokhattunk. Nincs benne akció, nem folyik a vér, és nem száguldanak benne sportautók. Azonban egy fárasztó nap után, amikor már nem vágyik az ember a vérfürdőre, nincs kedve lövöldözni, hanem csak egy pár nyugodt percet akar, akkor ennél a produktumnál keresve sem találhat jobbat. Ex-katonáknak és pszichopatáknak nem ajánlanám, a fiatalabb korosztálynak, lányoknak, illetve mániákus parképítőknek azonban jó választás lehet a szabadidő kitöltésére.