Volt szerencsém az EA-től kézhez venni a tesztelésre szánt verziómat, hogy alapos próbatételek alá vetve, felvéssem ide Nektek a meglátásaimat. Bevallom, hogy tőlem a foci, mint videojáték, nem kicsit áll messze, de azért néhanapján felenged az a jégszív itt a mellkasomban és belekóstolgatok a legfrissebb kiadásokba. Ez alól a mobilos foci kivételt képezett, ám mostantól nem fog. Amennyire paráztam ? ha szabad szlengben fogalmazom -, annyira telibe talált az anyag.

Nem vagyok gyakorlott róka a telefonos fociban, azért voltak elképzeléseim a dolgokról, utólagosan beismerem, tévesek, egytől-egyig. Nehéz látatlanban felvázolni, hogy mi is várhat ránk, hiszen gondoljunk csak bele, mi mindent kell egy focis anyagban leművelnünk a pályán. Nyolc irányban mozogni, passzolni, rálőni és cselezni, minimum kell egy futball játékban, ami már egy kényelmes kontrolleren is gondot okozhat a gyakorlatlan kezeknek, és ha még ezt egy aprócska numerikus klaviatúrára átültetve képzeljük el, akkor jogos a pánik, de csak elsőre.

Olyan nagy hévvel próbáltam már a bevezetőben csillapítani a félelmeiteket, hogy egy kissé elvesztettem a megcélzott irányvonalat, egy elegáns vonással máris az eredeti mederbe terelem a gondolatokat és a Kedves velem tartókat. Az UEFA Euro 2008 egy remekül sikerült alkotás, kellemes szájízzel és elismerő bólogatások közepette ragadtam nap, mint nap kézhez a mobilomat, hogy néhány meccs erejéig további kellemes pillanatokat és nem utolsó sorban objektív tapasztalatokat szerezzek magamnak a játékról. Mivel ez egy végtelenül leegyszerűsített változata a konzolos verzióknak, a lehetőségeink korlátozottak, ám kielégítőek.
Az Options menüben három alap dolgot konfigurálhatunk, úgy, mint rezgés, hang és nyelv. A játékmódok száma kimerül négyben, ami a gyakorlatban kettő féle-fajta dolgot takar. A Quick Match alatt találjuk a tét nélküli, barátságos meccseket. Az UEFA Euro Finals szintén a nevében hordozza a móka lényegét. A döntőben találjuk magunkat segítségével, ahol már csupán egyetlen lépés választ el az aranyéremtől.

A Penalty Shootout-ot szintén nem érdemes túlmagyarázni, itt a bűntető rúgásokat gyakorolhatjuk be, a gép ellen felváltva. A fő módozatot hagytam utoljára, ami természetesen nem más, mint maga az Európa Bajnokság, a kezdetektől, az alapoktól. Itt a dolgunk szépen végigmenetelni a kijelölt úton, egyenesen az áhított trófea felé. Bökjünk is rá, hiszen nekünk ez a legfontosabb a négy közül, bár szisztémára minden módozat megegyezik. A meccs indulása előtt a hozzáértők máris nekiláthatnak a pályára küldött tizenegy stratégiai koordinálásának, (Strategy) valamint kiválogathatjuk, hogy kik legyenek benne a kezdő csapatban (Team Line Up).

Ha már beleturkálunk a részletekbe, akkor ne feledjük el megadni, hogy ki végezze el a szöglet, szabad, illetve büntető rúgásokat, (Set Piece Takers) amelynek gyakorlatilag semmi jelentősége a világon, csupán kozmetikai finomság. A Standings-ben leshetjük meg a csoportok aktuális állását, kinek hány pontja van, és ehhez hasonlók. A statisztika két külön egységre bomlik, van egy globális, illetve az általunk választott csapat specifikus statisztikai adatai. Ezeket a profibb labdazsonglőrök fogják nyomon követni, az átlag játékosok nem nagyon szeretik bújni az efféle táblázatokat és kimutatásokat, ami érthető, hiszen nekik a játék élvezete a legfontosabb.

A konfigurálásokkal végeztünk, lelkiekben felkészültünk, bemelegítettünk, irány a kezdő kör, induljon a saját, handy bajnokságunk. Mielőtt a kezdő rúgást, szigorúan sípszóra elvégeznénk, választhatunk széles vásznú (Landscape On) vagy hagyományos, állított kijelzős megjelenítés között. Számomra az állított kényelmesebb játék pozíciót nyújtott, ennél maradtam, bár a fektetett opció azért jóval látványosabb, de dönteni kell és én a kényelemre voksoltam. A szőrös előember már csobban is a folyékony közegbe (a majom és a víz esete), kezdetét veszi a mérkőzés.

A legnagyobb örömmel konstatálom, hogy az irányítás automatizált, ami annyit tesz, hogy nekünk csak időnként szükséges beavatkoznunk a csöppnyi LCD-n zajló eseményekbe. A játékosunk magától fut bizonyos irányokba, amelyen mi esetleg korrigálhatunk, vagy felgyorsíthatjuk a közlekedést. A nyolc irány helyett itt négy van használatban, a nézet izometrikus, tehát ferdén, alacsony madártávlatból követjük figyelemmel az eseményeket. Az irányok megadása a 2,4,6 és 8-as gombokkal történik, vagy akár a nyilakkal is betölthetjük a numerikus irányok szerepét.

Akcióra bírni egyetlen gombbal fogjuk tudni focistánkat, ami kizárásos alapon a középen elhelyezkedő 5-ös gomb lesz. Labdazsonglőrünk intelligens, így mindig az adott szituációhoz mérten cselekszik. Alapállapoton passzol, kapu közelben rátűzi. Ha a gombot nyomva tartjuk, akkor egy kijelző segítségével a kívánt lövés erejét, sőt irányát is megadhatjuk. Mivel egy színes zónában mozog a vonal, nekünk csak a megfelelő pillanatban kell tenyerelnünk a megfelelő gombra, az 5-ösre.

Cselezésnél ugyanez van érvényben, kimerevedik a kép és időt kapunk, hogy jó helyen állítsuk meg a jobbra-balra száguldozó csíkot. Ha zöld zónában találjuk el, akkor kicseleztük az ellent és megy tovább a játék. Ha nem, akkor elszúrtuk, buktuk a lasztit. A harmadik megmozdulás pedig a szerelés, szintén az előbbiekhez hasonló módon művelendő. Minden a lehető legkényelmesebb formába van öntve és ez egy mobil játék esetében így van jól. Játszható, élvezetes és látványnak sem utolsó.
Záróakkordom következik, jó szájízzel készülök digitális papiruszra róni végső konzekvenciáimat. Élveztem, azt kell, hogy mondjam, ezzel a focival, mobilos környezetben, minden a legnagyobb rendben van, egyetlen dolgot kivéve. A hangokat. Azok ugyanis szinte teljességgel hiányoznak a játékból. Nincs aláfestő zene, nincs stadion alapzaj, nincs az égvilágon semmi, ami fokozhatná a hangulatot. Egyetlen felhördülésről tudok beszámolni, de az is relatív ritkán hallatja magát, hiszen csak a góloknál zúdul ránk a lelátó hanghulláma. Bizonyára helytakarékosság okán kell mellőznünk a jó minőségű midi effekteket, rosszat meg nem akartak, ezért a marad a csand, mint alternatív megoldás.

Az interaktív visszajátszás nagyon tetszett, a grafika egy telefonhoz képest mindenképpen korrekt, a játszhatóság nem különben. A játékosok eredeti nevükön szerepelnek, a liszensz teljesnek ítélhető. A sípmester anyukája sem csuklott a meccsek alatt, ez annak köszönhető, hogy jól végezte dolgát. Persze mindig lehet szőrszálakat hasogatni és csomót keresgélni a kákán, de én jelentem, nem fogok. Tetszett, műveltem vele a sportot néhány napig, azután szép lassan elült a láz, majd befutott egy újabb reménység az EA Mobile-tól. Hamarosan találkozunk a Kung-Fu Pandában.