Mielőtt belefognék az alaposabb tesztbe, valamit szeretnék a Tisztelt Olvasók figyelmébe ajánlani. Ez a játék olyannyira japán, hogy még az animék és a mangák is elbújhatnak mögötte. Ha Kurosaki Ichigo a beceneved, ráment kajálsz polippal minden nap, Kacsamesék helyett Dragon Ball-t nézel, valamint Kamehamét kiabálsz anyukádnak ha vacsorát kérsz, akkor a Katamari a te játékod lesz. Ellenkező esetben jó eséllyel sikítófrászt fogsz kapni tőle egy kis hajhullással párosítva.
Szóval, adott Minden Kozmosz Királya, aki teljes letargiába zuhan amint kiderül hogy a népe már nem lájkolja annyira mint régebben. Nem hiába birtokolja e hangzatos címet, mert rájön ám, hogy ha újra elküldi az emberek közé Hercegét, aki teljesíti a kívánságokat, minden egyből okés lesz és megtépázott renoméját vissza is állíthatja. A sztori ecsetelését itt abba is hagynám, mert egyrészt ennyiben ki is merül, másrészt a végén még habzó szájjal fognak elrángatni egy békésebb helyre.

Következzék egy kis gyorstalpaló azoknak, akik nem ismernék ezt a szériát. Adott egy kezdetben kis galacsin, aminek becses neve katamari. Ezt jó ganajtúróként görgetni fogja a pályákon úgy, hogy minden apró-cseprő dolog beleragadjon. Két trükk van itt, nevezetesen hogy időre megy, illetve először csak a kis vackokat tudjuk beleeszközölni gombolyagunkba, aztán ahogy nő a térfogata, úgy következhetnek a nagyobb dolgok is. Elég egyszerűen hangzik, de Occam borotvája óta tudjuk hogy nem mindig a bonyi dolgok a célravezetőek. A Vitára készített epizód sem fog eltérni ettől, sőt, a pár perces mókák így végre elnyerik méltó helyüket, lévén a buszon is simán le lehet zavarni egy-két ragacsozást.
Az irányítás viszont nagyon kellemesre sikerült, elég frankón kihasználja a PSV tudását. Galacsinunkat az érintőképernyő maszatolásával formálhatjuk, pontosan úgy mintha okostelefonunkon egy képre szeretnénk rázoomolni. Túl magasan van egy teniszütő? semmi baj, húzzuk jó magasra a cuccot, egyből elérhető magasságba került! Egyébként sokszor kell majd az agyunkat is használni, mert a kezdeti könnyedség ellenére szépen bekeményít a program. Egyébként 13 változatos pálya várja hogy végiggörgessük Katát és Marit rajtuk.

A zenékben mindig is erős volt a franchise, ez most sem lesz másképp, a repertoárban megtalálható a jazz, a kislánykórus, persze j-pop és könnyedebb j-rock is került a palettára. Ha ezt összeadjátok azzal a beteg látványvilággal amit a TmK produkál, nos akkor sejthetitek hogy miért éreztem magam tisztességgel benarkózva. Egyébként ha a Vitát csak a hardveres tudása miatt vetted, nem ez lesz a te játékod, mert finoman szólva sem használja ki a kis gép erejét, itt inkább egy innovációs ötlet továbbgondolásáról van szó.
Azt hiszem igazából mindent el is mondtam az új részről amit lehetett. Ha alapból szeretted a szériát, akkor ne habozz, biztos vagyok benne hogy nem fogod megbánni, mert kicsit tovább csiszolt formában ugyan, de olyan mint a nagygépes verzió. Ha most ismerkedsz vele, akkor egy próbát mindenképp eszközölj be (ha jól tudom a demó már szedhető is), mert ellenkező esetben könnyen mellényúlhatsz. De a legjobb, ha annyiért tudod beszerezni, mint én a sarkunkon lévő illatos-omlós csirkét: összáé!