Sokat változott a gamer szcéna is ezekben az időkben. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a játékok kezdenek totálisan elfilmesedni, hogy ilyen csúnya szóval éljek. Ez önmagában véve nem is baj, csupán akkor, ha Call of Duty – szerű, agyonscriptelt förmedvényeket nevezünk a csúcsnak. Itt lépett be a képbe a Naughty Dog, akik már az Uncharted sorozattal is hihetetlen magasra tették a lécet, de a Last of Us – szal garantáltan a képzeletbeli dobogó csúcsára ugranak. Sajnos előre kell bocsátanom, hogy néhány dologról nem írhatok a cikkben, mivel szigorú béklyó köti a kezünk: ez az ára, hogy szerintem a világon az elsők között hozhattuk le ezt az írást, amit ezúton is köszönünk a Sony Magyarországnak. Igazából nem is kellett olyan nagyon az ujjunkat az internet lüktető gócpontjain tartani ahhoz, hogy egy trailer, videó vagy legalább képcsokor formájában beleütközzünk a stuffba.
Ahogy szivárogtak az infók, a Ps3 társadalom úgy várta a játékot, mint a Messiást, az ellentábor pedig szép csöndben elkezdte feltörni a malacperselyt, hogy emiatt vegyen egyet a fekete ördög harmadik kiadásából.

Egy egészen picit gonosz leszek így a teszt elején. Láttátok a Will Smith – féle I am Legend – et? Mert igazából nagyon hasonlít hozzá a cucc, de persze egy kis ND mágiával megkeverve. Minden gémernek van valami heppje a játékokkal kapcsolatban. Én speciel mindig az elejére vagyok nagyon kíváncsi, ha ott megfognak, akkor teljesen be is szippant a cucc, bármennyire is rossz lesz a későbbiekben. No, itt nem hogy berántottak, hanem letépték az arcom a bokámig. Joel számára ez a nap sem végződött másként, mint az eddigiek. Egy kicsit aggódott, hogy a kivitelező nehogy lemondja a melót, mert akkor nagy bajban lenne, de szerencsére nem történt ilyesmi. Viszont az éjszaka egy pöttyet sem telt békésen, lévén a szomszédok megkergültek, és egész egyszerűen szét akarták tépni hősünket. Egy kis intermezzo után már valami autóban száguldozunk és rácsodálkozunk, hogy milyen gyorsan képes az ember elpusztítani azt, amit nagy nehézségek árán felépített.
Ameddig a szem ellát, félőrült, állat módjára vicsorító és viselkedő férfiak és nők zabálják egymást lángoló romok és épületek között. Teljes a káosz. Próbálnánk mi is menekülni, ami egy darabig sikerül is, csak néhány kósza valami áll az utunkba, de az életösztön mindennél erősebb, így simán felnégyeljük őket. A nagy menekülés közepette történik azonban valami, amire a legvadabb álmunkban sem gondolnánk, de mégis, simán bedobják a készítők. Belőlem olyan heves érzelmi reakciót váltott ki, amit sosem hittem volna. Ekkor ugrunk 20 évet az időben, hősünk szénfekete szakállába és hajába már bizony csúnya ősz szálak is vegyülnek. Hiába no, az idő senkit sem kímél. A helyszín is teljesen megváltozott, mert egy karantén zónában ébredünk, amin kívül viszont minden rohad. Félig bedőlt tornyok, rozsdás autók, leszakadt autópályák, teljesen elburjánzott növényzet jelzi, hogy a természet lassan visszafoglalja, ami az övé.

Egy olyan világba csöppenünk, ahol a legkeményebb farkastörvények uralkodnak: ölj az életedért, így talán nyersz még egy napot. Nem is csoda, hogy Joel egy Tess nevű, elég kemény nővel kiegészülvén elindul felkutatni a fegyverkereskedőjüket, aki bizony tisztességgel átverte őket. A két vándor nem is sejti, hogy miféle kalandokba keverednek! Később csatlakozik hozzájuk a videókból ismert fiatal lány, Ellie is, ráadásul a jövőjük is közös Joellel, de ennek a felderítését már a játékosokra bíznám.
Amit most itt elmeséltem, az amúgy a történetnek egy nagyon kis szegmense, hiszen ez az egyik fő pillére a játéknak. Ha még pontosabban akarnék fogalmazni, akkor inkább a két főszereplő közötti kapocs kialakulása lesz az igazán érdekes, hiszen egy fiatal, serdülő lány és a negyvenes évei végén járó férfi körül forog minden. Joel még látta, emlékszik a régi világra, Ellie pedig ebben az újban nőtt fel, szóval a generációk közötti szakadék átívelése és a párbeszédek, jellemek bemutatása az egyik ilyen pilon. A másik jóval prózaibb, mivel az a túlélés, de minden áron és eszközzel. A Last of us egy külső nézetes akció – kaland hibrid, kísértetiesen hasonlóan, mint az Uncharted és Nathan Drake, persze pár különbséggel, ami csak pár óra játék után domborodik ki igazán.

Bevallom, először elég agyatlan módon, mindenkit agyonlőve akartam izmozni, ami elég csúfos kudarcba fulladt, lévén az ellenfelek pillanatok alatt szétkaptak. Fogadjuk el azt a tényt, hogy mi itt bizony a tápláléklánc legalján állunk, és kettő – három frissen fertőzött ember is simán rommá aláz minket. Pont ezért, ha tehetjük, lopakodva, hátulról támadjunk és szép csendben törjük ki mindenkinek a nyakát. Ebben a metódusban segítségünkre lesz a hátizsákunk, ami gyakorlatilag a központja a felszerelésünknek. Kalandozásaink során temérdek felszedhető dolgot találunk, hogy aztán ezeket a komponenseket szépen egybe gyúrjuk, és így kapjunk kötszert, molotov koktélt, füstbombát, kezdetleges gránátot, éles kést.
Ezekre mindig nagyon figyeljünk, hiszen a jól összerakott felszerkó több esetben is életet ment, szóval szorgalmasan lootoljunk. A kés amúgy központi szerepet kap, hiszen ezzel tudunk zárt ajtókat kinyitni, hang nélkül, gyorsan gyilkolni, de bizony lesz egy olyan ellenfél fajta, akit csak így tudunk kinyírni. Természetesen különféle lőfegyverek is az utunkba kerülnek, de jól fontoljuk meg a használatukat, hiszen a lőszer eléggé ritka kincs, inkább hagyatkozzunk a közelharci eszközökre (székláb, baseball ütő, vascső), amik elég rövid idő alatt el is használódnak mondjuk.

A csavarok felelnek meg az itteni pénznek, velük tudunk a viszonylag ritkán felbukkanó asztalok segítségével erősíteni a fegyvereinken, mint például nagyobb tár, gyorsabb tüzelés, jobb sebzés. Lesz még itt egy harmadik pont is, ahol a túlélő képességeinket fejleszthetjük, hasonlóan, mint az új Tomb Raider esetében. Itt kiemelném a hallgatózás lehetőségét, amivel a környezetünk zajait tudjuk megvizsgálni, ez a későbbiekben bizony nagyon fontos lesz. Maga a játékmenet és a dinamika nagyon hullámzó lesz, hiszen nem csak átváltozott dögök keserítik meg az életünket, hanem élő humanoidok is, mint például a rablók, fosztogatók. Egyszer a vaksötétben, szakadó esőben próbáljuk meg túlélni a fertőzöttek támadását, hogy aztán egy vad pisztolypárbaj kellős közepébe csöppenjünk, majd pár perccel később már az életünkért fogunk rohanni a természeti csapások miatt.
Viszont ami miatt ez az egész életre kel és működik, az bizony a grafika. Valami olyan döbbenetes minőséget varázsol a szemünk elé a Ps3, hogy azt még az én sokat látott elmém sem igazán fogta fel! Teljesen mindegy, hogy egy nagy autópályát rak elénk a gép zsilliónyi elemmel, vagy éppen szűk belső tereken, mondjuk egy múzeumban lavírozunk, az összhatás hihetetlen. A legutolsó szögig ki van dolgozva minden, ráadásul atomstabil a képfrissítés. Ezt a részt nem is ragoznám túl, teljesen felesleges, összefoglalnám annyival, hogy ha a kurrens gépek ilyen szintet tudnak hozni, akkor köszönöm, de nem kérek az új generációból. A hangok, zene szekciónál egy nagy furcsaságot követtek el a készítők, lévén a legtöbb esetben semmilyen zenével sem találkozunk, vagy ha igen, az akkor maximum pár akkord, amik viszont az egekbe emelik az adrenalin szintünk.

Emlékeztek a 28 nappal később hátborzongató főcímdalára? No, valami ilyet képzeljetek el itt is. A szereplők hangjai tökéletesek, csak úgy, mint a színészek játéka is. Ahogy az eső dobol az ablakon, vagy lépdelünk a fűben, eltörjük valakinek a nyakát, közelről elsütünk egy shotgunt – olyan odafigyelés és gondosság árad mindenből, hogy az felfoghatatlan. A szavatosság is brutális, de azt gondolom sejtitek, hogy nincs nagyon üresjárat. Hegyre fel, dobra le, városokba ki, autópályákon át, épületekbe betörés. Itt se tudok túl sok poént lelőni, de az biztos, hogy minden rész úgy lett megalkotva, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az ellenfeleink száma már nem ennyire sok, de igazából bőven védhető az álláspont.
Kapunk sima fertőzött izéket, akik ha észrevesznek, egyből a nyakunkba ugranak, de ők a kissebbik gond. Akad egy olyan fajta enemy, ami a clicker névre hallgat. Ezek a lények nem látnak, viszont tökéletes a hallásuk, és konkrétan, ha megragadnak akkor instant kill, már tölthetjük is be a mentett állást. A rablókat is viszonylag könnyű likvidálni. Az egész játékmenet egyébként úgy lett megalkotva, hogy bármilyen helyzetet meg tudunk oldani erővel (feltéve, ha elég gondot fordítunk a felszerelésre) és ésszel is. Rengeteg elrejtett poén, gag és easter egg van amúgy elrejtve a játékba, de figyeljük sokat Ellie-t, valamint kóboroljunk el és fedezzük fel alaposan a környezetet, ez minden, amit tanácsolni tudok. Szóval eddig közel tökéletes a játék, viszont van egy olyan szegmens, ami miatt egy picit felháborodtam és nem adtam neki maximális pontot.

Ez bizony a mesterséges intelligencia, főleg a társaink esetében. Többször azért buktam egy – egy szakaszt, mert valamelyik hős ostoba módon belegyalogolt valakinek a látószögébe, de olyan is előfordult, hogy becserkésztem egy clickert, az utolsó lépés volt hátra, de Ellie bevágott elém, a dög észrevett és elharapta a nyakamat. Na, ilyenkor üvölteni tudtam volna. A program amúgy még ezzel együtt sem könnyű, ha nem figyelünk oda tényleg másodpercek alatt hidegre tesznek minket. Van ezen kívül még egy multiplayer porció is, de a szigorú szabályok miatt erről sajnos nem írhatok Nektek, de azt hiszem nem lövök le nagy poént, ha annyit elmondok, hogy nagyon szórakoztató!
Ez lenne tehát a várva várt The Last of Us. Egy olyan kaland, amit ha kihagysz, magadra vess és ne hívd magad játékosnak. Ez a program bizonyítja, hogy mennyire vékony lett a határ a filmek és a játékok között. Nem tökéletes, de mindent vivő! A grafika olyan, hogy elsírod magad, a sztori rettenetesen élvezetes, a karakterek élettel teliek és kidolgozottak, a játékmenet pedig botrányosan változatos. Egy igazi utópia – bele mersz vágni?