Pontosan tudom ezt én is, hiszen a kiegészítőivel együtt olyan háromszáz órám van eddig Geralt kalandjában. Az, hogy átportolják Nintendo Switch-re ezt a mesterművet, nem tudom, kinek a fejéből pattant ki. Nyilvánvalóan ismerték a konzol hardveres korlátait, gondolom nem keveset elemezték a szituációt és mégis belevágtak a dologba. Ha csak az értékelőben virító számot nézitek meg, akkor azt is gondolhatjátok, hogy teljesen el lett baltázva ez az egész, pedig azért ennél jóval árnyaltabb a kép.

Kezdjük a pozitívumokkal. A W3: Complete Edition tartalomban pontosan megegyezik a többi verzióval, tehát az alapjáték mellett ugyanúgy rajta virít a Blood and Wine és Hearts of Stone kiegészítő is. Szerintem már az kisebbfajta technikai csoda, hogy ezt meg tudták valósítani, arról nem is beszélve, hogy volt még hely a szinkronnak – fogalmam sincs, milyen tömörítést alkalmaztak.
A lényeg tulajdonképpen az, hogy a Witcher élmény így egyáltalán nem sérült, pontosan azt kapják a Nintendo gép birtokosai, mint mindenki más. Tartalomban. Mert a megjelenítésben sajnos ég és föld a különbség.

Nyilván tisztában voltunk vele, hogy a kompromisszum leginkább a technikai részben fog előjönni és nem is tévedtünk, azonban két részre kell bontani ezt. A handheld mód nem lett akkora trágya, mint előzetesen vártuk. Rendkívül jól sikerült a kicsinyítés, simán látszik a térkép, normális a bunyó, szóval semmilyen negatívum nem származik abból, hogy egy nagyjából 7 inches képernyőn irtjuk a szörnyeket. Persze a külcsín már itt sem szép, de még visz minket előre, hogy egy hordozható gépen élhetjük át a teljes élményt.

A helyzet nyilván azonnal megváltozik, amikor dokkolva próbáljuk ki a programot. Én először alig akartam hinni a szememnek, annyira rusnya dolgok tárultak elém. Az hagyján, hogy a textúrák nem töltődnek be rendesen, pedig egészen sokat vártam. Viszont emiatt leginkább valami vízfestményre emlékeztet a cucc. Aztán ott van a képfrissítés.
Amikor egy erdőben vagy mezőben lovaglunk, plusz harcolunk három-négy ellenféllel, akkor még stabilnak mondható a dolog. Amint megjelennek az első, nagyobb települések, sajnos többször is átfordult diavetítésbe az egész.

Ha beérsz mondjuk a báró kastélyába, akkor csak imádkozni tudsz, hogy minél hamarabb kikeveredj onnan. Úgy foglalnám össze, hogy a komolyabb erőforrást igénylő dolgokkal durván küzd szegény Switch. Igazán játszhatatlanná azért sosem válik, de a bunyó hevében sokszor a legkisebb szaggatás is végzetes lehet. Aztán jönnek azok a pillanatok, amikor kis túlzással elsírod magad és ezerszer megbánod, hogy megvetted a játékot.

Néha képes annyira szétesni az egész, hogy a külcsín minősége leginkább a PS2 éra legszebb ékköveit juttatja eszedbe. Viszonylag ritkán fordul elő azért, de benne van a pakliban.
Az egyetlen pont, amiben nem vérzik el csúnyán, azok a stuff motorjával készült, kvázi átvezető jelenetek. Ott, ha nem is éri el a PS4/XOne szintjét, de erőn felül teljesít a kis masina. Ha nekem nem hisztek, akkor nézzétek meg a csatolt képeket: igyekeztem dokkolt állapotban és handheld módban is lőni néhány ingame screenshotot. A fotókat látva azért felmerül bennem a kérdés, hogy ilyen durva minőségromlás mellett tényleg megérte átportolni a dolgot?

Ami viszont vicces, hogy ugyan bugoknak nem vagyunk híján, de messze nem olyan vészes a szituáció, mint amilyen az alapjáték indulásakor volt. A végső pontszám alakításánál így csak és kizárólag az ocsortány grafika miatt kellett annyi pontot lehúznom a tízből, mert ahogy a bevezetőben említettem, a tartalom nagyon patent lett. El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy mégis kinek lehet így ajánlani Geralt kalandjának ezen változatát?
Csak és kizárólag azoknak a játékosoknak, akik a Switch-re esküdtek fel. Plusz közülük is az a réteg ugorjon rá, akik hordozható kütyüként használják a masinát: ebben tényleg verhetetlen lesz, mert komplett Witcher élményt élhetnek át utazás közben.

Amennyiben TV-hez kötve töltöd el időd nagyobbik felét, azt sajnos felejtsd el, mert kegyetlen nagy csalódásként fogod átélni, már csak az ára miatt is, ami finoman szólva sem lett baráti. Szóval létjogosultsága még így is van az egésznek, de olyan kompromisszumokkal, ami brutálisan sokat rombol az egészen. Én lehet, hogy így nem adtam volna ki.