Team Sonic Racing teszt

Ahogy a címe is mutatja, a Team Sonic Racing elsősorban csapatjáték. A legtöbb autóversennyel ellentétben nem csupán magunkért küzdünk majd, hanem a legtöbb módban háromfős csoportokban fogjuk megmutatni, hogy ki is a legény a gáton. Természetesen megtehetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt az aspektust, és csak magunkra figyelünk, de az igazi funt mindenképpen az AI-társakkal, vagy épp egy barátunkkal való küzdelem adja.

Egymás között cserélgethetünk például különféle cuccokat, segítségeket, időlegesen növelhetjük egymás teljesítményét, vagy épp kitolhatunk a riválisokkal. Továbbmegyek, az is egy jó taktika lehet, ha mondjuk a csapattársunk mögött autózunk, és pontosan az ő nyomvonalát követjük (ebben a segít a program is), mert így a szélárnyék-effektust kihasználva gyorsabban haladhatunk.

Hamilton a kanyarban sincs.

A már említett segítségeket, tárgyakat egyetlen gombnyomással kérhetjük a társainktól, vagy épp adhatjuk át, ha esetleg nekik van rá szükségük. Végül, de nem utolsó sorban ha elegendő pontot szedtünk össze, akkor minden körben aktiválhatunk egy Ultimate Ability néven futó képességet. Ennek a segítségével pár pillanatra óriási sebbeségre kapcsol kicsi kocsink, igaz, ezzel együtt meglehetősen irányíthatatlanná is válik, de jól használva például egyenes szakaszokon perdöntő lehet.

Ez a relatíve sok lehetőség egészen pörgős és taktikus versenyeket eredményez, az ember szinte megfeledkezik róla, hogy tulajdonképp csak egy Sonic gokart-versenyben vesz részt. Mindennek tetejébe ritkán, de előfordulhat az is, hogy mi magunk első végzünk ugyan, viszont a társunk annyira lemarad, hogy az összesített pontszámok alapján mégis az ellenfél csapata kerül ki győztesen. Tisztára, mint a Forma 1-ben.

Krúzolunk a bícsen.

Utóbbi eshetőség miatt gyakorlatilag elengedhetetlen, hogy összedolgozzunk...és akkor kezdhetem is fikázni egy kicsit a játékot. Ha AI-partnerekkel nyomultam, akkor sokszor bizony jobban frusztráltak a saját segédeim, mint az ellenfelek. Én magam hiába vertem utcahosszal a teljes mezőnyt, ha a drágalátos haverjaim meg annyira leszakadtak, hogy nem volt az a segítség, ami előbbre hozta volna őket.

Ez a kellemetlenség legfőbbképp a Team Adventure nevű játékmódnál ütközött ki, ami a tulajdonképpeni egyjátékos kampányt jelenti a Team Sonic Racing-ben. Változatos helyszíneken versenyzünk többféle formában, úgy mint sima körverseny, időmérő vagy ellenőrzőpont-alapú futam, mindezt úgy, hogy még mindenféle kikerülendő robot-szerűségek is nehezítik az életünket. A legtöbb ötlettel itt találkozhatunk, kicsit kár is érte, hogy ezeket kevésbé sikerült átmenteni a játék többi részébe.

Biztos, hogy nem volt más színben?

A Sonic-univerzum karakterei közül egészen sok feltűnik az egyes csapatokban, viszont magán a versenyzésen kívül velük sem kezdtek túl sokat. Arra gondolok itt például, hogy az egyjátékos kampány egy jó kis átvezető animációval indít, de ehhez hasonlót legközelebb már csak órákkal később látunk. A SEGA korábban már bizonyította, hogy Sonic és barátai vagy akár ellenségei megfelelően kezelve milyen jól tudnak működni, egyszerűen azért, mert kedves, aranyos karakterek. Itt mintha kissé megfeledkeztek volna róluk, ami egy ilyen cím esetében azért elég nagy csalódás.

A karakterek mellett a másik fő szempontot a vezethető kocsik jelentik, és ezen a téren sem alkot maradandót a program, inkább olyan felemás a helyzet. Mindegyiknek jól megkülönböztethető, eltérő külseje van, és a pályán való viselkedésük is némileg változó. Meglepően nagy odafigyelést igényel, ha tökéletes körre törekedünk, tehát korántsem amolyan gyermeteg szórakozásról van itt szó. Igen ám, de magának a fizikának meg köze sincs a valósághoz, valahogy még a legkisebb járgány is több tonnásnak érződik, ha kicsúszunk velük, akkor meg hirtelen minden súlyukat és stabilitásukat elvesztik. Egyszerűen természetellenes, ahogy viselkednek a pályán.

Itt épp elképzelhetetlen sebességre kapcsoltam.

Törésről természetesen semmilyen formában nem beszélhetünk, de egy ilyesféle stuffnál azt gondolom, hogy ez érthető, végülis ki akarna autóbalesetet szenvedni egy piros kutyával, nem igaz? A négykerekűek tulajdonságain viszont idővel alakíthatunk valamicskét, tehetünk rájuk mindenféle alkatrészeket, ami által nőhet a végsebességük, javulhat a gyorsulásuk, hatékonyabbak, strapabíróbbak lehetnek. Van itt mélység bőven.

Legalábbis papíron meg a reklámszövegekben mindenképp, a valóságban viszont ebből vajmi keveset érzékelünk. Bármit teszünk is, végig megmarad a nehézkesség érzete az autókban. Körülbelül úgy, mintha egy Skoda 120 L-ből próbálnánk meg kihozni valamit, de biztos akadnak sufnituning-mesterek, akik csúnyán néznek majd rám ezért a mondatomért. Na, nekik mondjuk biztosan nem való a Team Sonic Racing, bár van egy erős megérzésem, hogy nem is érdekli őket túlzottan.

Kiengedték a Krakent.

Magukat a karaktereket sem csak a kinézetük különbözteti meg egymástól, három kategóriába sorolja őket a program. Ezek egészen pontosan a sebesség, az erő és a technika, minden hármas csapatban található belőlük egy-egy képviselő. Itt megint csak azt tudom mondani, hogy lehet én vagyok érzéketlen az ilyen mérnöki finomságokra, de nem kimondottan vettem észre közöttük a különbséget.

Viszonylag tapasztalt gamerként hajlok arra, hogy ezesetben is csak valami reklámfogásról lehet szó, mert a lényeg mindegyik állatkával csak annyi, hogy nyomjuk a gázt, keveset ütközzünk, és ha nem rontunk el valamit látványosan, akkor nagy valószínűséggel győztesként hagyjuk el a pályát. Pontosabban a pályákat, mert még meg sem említettem hogy összesen huszonegy van belőlük, hét úgynevezett zónára osztva. Bárhogy is nézem, ez elég szép szám, ráadásul kellőképp változatosak és ötletesek is, úgy jár értük a plusz pont, meg a pacsi, meg minden.

Arccal a jackpot felé.

Próbáljuk meg összegezni a leírtakat. Adott néhány remek ötlet, többnyire a csapatban való versenyzéshez köthetők, ami viszont szenved egy-két gyermekbetegségtől főleg AI-téren, és hosszú távon kétséges a szórakoztatási értéke. Jók a pályák, elfogadható a zene is, de az igazán élvezetes versenyzéshez reálisan vezethető autók is kellenének, és itt már vannak bizonyos hiányosságok.

A pályadizájn minőségét ráadásul sok esetben olyan érthetetlen dolgok is lerontják, hogy néha beleütközünk a pálya széli semmibe, vagy épp ütközés helyett egyszerűen átrobogunk valamilyen terepakadályon. Teljesen random ez a dolog, mert más helyeken meg minden működik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Azt hiszem, erre mondják, hogy egy kicsit még pofozgathatták volna, vagy visszatehették volna a sütőbe, kinek melyik hasonlat szimpatikusabb.

Ööö, hát van ilyen pálya is, na.

Nehéz szívvel adnék túl kevés pontot a Team Sonic Racing-nek, mert sokszor tényleg szórakoztató, a karakterek pedig továbbra is kedvesek. Ennek ellenére mégis muszáj vagyok kicsit szigorú lenni, mert egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy ne váljon hosszú távon repetitívvé. Ha hozzáadjuk még az érdekes autófizikát és a többi hiányosságot is, akkor nagyjából kijön az a pontszám, amit alább láthattok.

Szerintem ennyit érdemel, de azért tegyük hozzá, hogy nem is túl drága, és hát Sonic, úgyhogy az ő feltétlen rajongói talán megláthatnak benne valami olyasmit is, ami a többi gamernek elkerüli a figyelmét.