Sword Art Online: Fatal Bullet teszt

Alapjaiban véve a miliőt leszámítva túl nagy változás nem történt, stílusát tekintve ugyanolyan RPG-vel van dolgunk, mint a korábbi SAO-címeknél. Gyűjtögetünk, fejlődünk, kommunikálunk a többi karakterrel, mindez helyenként third-person shooternek álcázva. Az utunkba kerülő szereplőkről annyit, hogy sokan közülük teljesen újak lesznek, de akadnak olyanok is, akikkel már a korábbi részekben is összefuthattunk.

Az egyik legnagyobb újítás, hogy többé nem Kirito bőrébe kell bújnunk (tudjátok, a srác, aki csodával határos módon valóságos háremet épített maga köré csinos csajokból annak ellenére, hogy minden szabadidejét videojátékokkal tölti), hanem létrehozhatjuk saját hősünket, akinek nemétől kezdve a hangjáig minden tulajdonságát mi szabhatjuk meg.

Ezt azért, mert füttyögtél utánam!

Ez a húzás nagyon jót tesz bármilyen hasonló stílusú játéknak, itt is örvendetes dolognak tartom. Kiritónak azért nem intünk végleg búcsút, továbbra is fontos része a történetnek, de ő és kis csapata sokkal inkább másodlagos szerepkörbe szorul, sokkal fontosabb lesz saját kis karakterünk.

A játék-a-játékban sztori maga mi másról is szólhatna, mint arról, hogy hogyan leszünk egyre nagyobb királyok a Gun Gale Online nevű játék világában, amely értelemszerűen egy a Sword Art Online-hoz hasonlatos Virtual Reality MMORPG. Természetesen újoncként indulunk, akinek néhány nagykutya keresztezi az útját, de nem hátrálunk meg, hanem felvesszük a kesztyűt, tanulunk, stb., stb., stb. Láttunk már ilyet, de mégis szórakoztatóra sikerült, és sokat dobnak rajta az egészen szimpatikus szereplők is.

Csak robotpók, tehát nem félek tőle.

Utunk során meglehetősen sokat fogunk beszélgetni (japán nyelven, angol felirattal), és a dialógusok során többféle válaszlehetőség közül is választhatunk. Tudom, most mire gondoltok, de sajnos ez az egész csak szemfényvesztés, mivel gyakorlatilag minden válaszlehetőséggel ugyanazt mondjuk, csak kicsit másképp. Ebből következik, hogy döntésünk semmilyen hatással nincs a történet alakulására. Nem más ez a rész tehát,mint a Quantic Dream-játékok óccó kínai (de legalábbis ázsiai, kacsint-kacsint) utánzata.

Ne keseregjünk ezen, megesik azért az is, hogy választásunknak valódi értelme is van, mégpedig a harcok terén. Igazán sokféle fegyver közül mazsolázgathatunk, és az elsajátítható képességek skálája is meglehetősen széles. Lehetünk valódi első sorban küzdő terminátorok, vagy csendesebb gyilkosok, de olyanok is, akik csak hátul állnak, és, ööö, hogy is mondjam, gyógyító lövedékekkel támogatják az elöl harcoló csapattársakat.

Pöpec kis iroda.

A fentiek persze jó dolgok, de a harcrendszernek van egy eléggé komoly visszássága is, amely bizony odavághat a játékélménynek. Amikor először lövöldözni kezdtem (sokat kellett vérni a lehetőségre egyébként, lassan indul be a darab?), akkor először csak azt éreztem, hogy valami furcsaság van itt. Néhány pillanattal később rájöttem, hogy bizony a célkereszttel nem lehet ráfókuszálni az ellenfélre, emiatt volt olyan szokatlan a mai shooterekhez szokott lelkemnek az akció.

Ennek tetejébe a játék még unfair is velünk, tekintve, hogy sok a gyorsan mozgó ellenfél, valamint az olyan, aki sniperként már messziről le tud szedni minket, még mielőtt mi egyáltalán bemértük volna. Itt már sejteni kezdtem, hogy még véletlenül sem szabad a szó szoros értelmében vett akciójáttékként kezelnünk a SAO Fatal Bullet című iterációját (sem).

A Star Wars-marketing ide is begyűrűzött.

Van ugyan egy assist mode, ami elég esetlen, és mivel ezt használva esélyünk sincs az ellenfél legsebezhetőbb pontjaira tüzelni, nem is túl hatékony. Szomorú, de sokszor mégis ez a legjobb, amit tehetünk, legfeljebb majd később fekszik meg az ellen, de még mindig előbb, mint mi. Ez a rendszer persze olyan harcokat eredményez, hogy futunk a célpontunk elől, majd mikor az kicsit megáll, belelövünk párat. Hát, Schwarzenegger nem lenne ránk túl büszke, annyi szent.

Érdekes megoldás egyébként, hogyha nagy nehezen mégis sikerül eltalálnunk, urambocsá" megsoroznunk az ellenfelet, akkor a sebzések nagy számjegyek formájában meg is jellennek mindenfelé a levegőben. Ezt látva végérvényesen kimondhatjuk, hogy a Fatal Bullet tulajdonképpen egy kardozós hack n' slash játék, csak lőfegyverekkel kell játszani.

Készülődés a cosplay-verseny középdöntőjére.

Mindenféleképp beszélhetünk ismétlődésről és bizonyos fajta egyhangúságról, de a jól kidolgozott karakterek, a robotok szétlövése és a hangulatos sztori egészen meghozhatja a kedvünket, hogy újabb és újabb küldetéseket vállaljunk a városba visszatérve. Ha tetszik a japán anime-stílus, biztosan lesz olyan, hogy egyszerűen nehéz letenni a kontrollert.

Emiatt azonban még sajnálatosabb, hogy mégsem sikerült igazán lelket önteni a játékba. A környezet a maga posztapokaliptikus feelingjével érdekes kéne, hogy legyen, de mégis nagyon steril, és egy másik világ érzete helyett sokkal inkább úgy tűnik, hogy alagutakban járkálunk egy videojátékban. A Fatal Bullet elkészítése mögött érezhetően több forrás áll, mint az eddigi SAO-játékoknál, de mégis, valahogy útközben elvesztette annak a hangulatnak a nagy részét, amit a korábbi részek fantasy erdői hoztak.

Kis szöszi a nagy városban.

A single kampányhoz még annyit tennék hozzá, hogy körülbelül negyven óra szükséges a végigjátszásához, tehát egészen hosszú kis darabbal állunk szemben. A kérdés már csak az, hogy fenn tudja-e tartani az érdeklődést ennyi időn keresztül is. Arra az esetre, ha megunnánk a történet fő vonalát, de mégis maradnánk a játék világában, akadnak multis lehetőségeink is.

Co-op és PvP mód közül választhatunk. Előbbinél csapatot alkotunk barátokkal vagy vadidegenekkel, és bossok ellen küzdünk, akik sajnos egyenesen a single kampányból jönnek, tehát túl sok újdonsággal nem kecsegtetnek. A PvP egy kicsit fura, ott ellenséges csapatokba verődünk, és a célunk, hogy nagyobb károkat okozzunk egy adott bossnak, mint a másik team. Ez nem rossz ötlet, de vegyük figyelembe, hogy bizonyos fegyverek sokkal erősebben sebeznek, mint mások, vagyis enyén szólva nem biztos, hogy az ügyesség lesz a döntő a végén.

Mellőzzétek a kalózos poénokat, légyszi.

Összegezve, a Fatal Bullet kétségtelenül az eddigi legprofibb Sword Art Online-játék, és megkockáztatom, hogy az egyik a legjobb is. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy tökéletes lenne, de mindenképp érdekes keveréke a hack n' slashnak és a third-person shooternek, amely leginkább RPG-s alapokon áll. Abból, hogy Kirito helyett saját főhősünk, van, szintén profitál a játék, de a lényeg az, hogy aki nem szereti a lassú fejlődést és gyűjtögetést, annak nemigen tudom ajánlani. Korrekt kis anime játék, semmi több.