SOCOM: Special Forces teszt

- Bázis hívja Bravo1-et. Bravo1 jelentkezz! - mondja Grayné.
- Itt Bravo1. Utasítást várok - válaszol férje.
- Hatolj be az objektumba és keresd meg a tejes pultot.
- Bent vagyok. Csak egy civil tartózkodik az épületben. Idősebb Balogh Kázmér tulajdonos.
- Vettem Bravo1. Közelítsd meg a pultot és vegyél két liter zsírszegény tejet. Ismétlem: zsírszegény tejet!
- Csak 3,8 százalékos tej van! - hangzik a felelet. Vigyek azért belőle?
- Negatív! 3,8-as nem kell. Akció lefújva. Haladéktalanul térj vissza a bázisra.
- Értettem Drágám! Bravo1 visszatér. Vége.

Megnyugtatok mindenkit! A Milk fedőnevű küldetések "tejes" mértékben hiányoznak a játékból. Szerencsére a SOCOM sorozat új részében is valódi katonai bevetések várnak ránk, amelyek mindegyikében szükség lesz ügyességünkre, stratégiai érzékünkre és helyzetfelismerésünkre. A rajongókat tehát biztosan nem éri csalódás, mert újfent egy igazi, külsőnézetes, taktikai akciójátékkal növelhetik adrenalin- és vércukorszintjüket. Feladatunk egyszerűen hangzik: a ránk bízott osztagokat irányítva kell rendet tenni a gépkarabéllyal rosszalkodó ellenséges poligonkatonák között. Mint ahogy mondtam, ez egyszerűen hangzik... A gyakorlatba átültetve azonban nem egy romantikus andalgás a plázson, a lágyan hunyorgó csillagok alatt. Itt csak azok a játékosok fognak meglepetten hunyorogni, akik Hero Hugó módjára nekirontanak az ellenfélnek, majd néhány másodperc után beszednek egy barátságtalan fejlövést. Van közöttünk olyan akcióhős, akit már kiskorában Doom-os pelenkába csavartak, a Quake epizódjain nőtt fel és a Call of Duty-ból érettségizett? Neki üzenem, hogy a SOCOM: Special Forces nem az ő játéka. Úgy érzem, most már eleget hangsúlyoztam, hogy itt valóban taktikázni és gondolkodni kell, az agyatlan lövöldözéssel nem megyünk semmire. Téma lezárva, szóval nézzük meg a fotót és ugorjunk a következő bekezdésre.

Cullam Gray parancsnokkal valamelyest már megismerkedhettünk, amikor a bevezetőben tejet próbált vásárolni. Tapasztalt veterán, aki számos sikeres akcióban vett részt élete során. Az átvezető videókból hamar kiderül, hogy nem éppen egy könnyen barátkozó, havergyanús típus. Ugyanakkor remek vezetői képessége és határozottsága révén mindig sikerre vezeti osztagait. De vajon milyen emberek alkotják ezeket a bizonyos osztagokat? Itt az idő, hogy bemutassam a többieket is. Kettő csapat áll Grey parancsnok rendelkezésére, mindegyikben két fővel. Először is ott van a sárga csapat, azaz a dél-koreaiak. Mielőtt rasszizmussal vádolnátok, a sárgát "úgy" értem, hogy a koreaiak a sárga (vagy arany) osztagba tartoznak. Egyikük Chung Kwan felderítő, akinek rendkívüli ébersége sokszor hasznosnak bizonyul. A másik ázsiai származású katona egy törékeny hölgy, név szerint Park Yoon Hee. Filigrán alkata nem áll arányban merészségével. Halálos nyugalommal mozog az ellenséges vonalak mögött, észrevétlen marad, és gyorsan gondolkodik. Bár esetében kicsit sántít a hasonlat, mégis azt mondom, kifejezetten tökös. Nem véletlen, hogy a rejtőzködésen és csendes osonáson alapuló pályákon őt irányítjuk. A lány beceneve egyébként Forty-five, azaz negyvenöt. Ez talán a súlyára utal, de mivel hölgytől ilyesmit nem illik megkérdezni, nem tudtam meg a név eredetét. A másik csapatot kékkel jelöli a játék. Dion Wells és Eric Schweitzer alkotják az osztagot. Az utóbbinak ugyan németes hangzása van, de mindketten brit úriemberek. Előzékenységük érezhetően mérséklődik, ha az ellenségről van szó, ám angol hidegvérük bevetés közben is megmarad. Nagy pusztításra képesek, élvezik a harcot és jók is benne.

Nézzük a SOCOM: Special Forces fontosabb adatait egytől-tízig: van tehát 1 elit egységünk, 2 osztaggal, ebben az exkluzív Playstation 3 játékban. Hangulatát 4zetre emeli az 5 katona, akinek 6 napjuk van arra, hogy heted7 országra szóló diadalt arassanak. Nagyjából 8 pontot érdemel a stuff, amelynek sztori módjában közel 9 óra kell ahhoz, hogy meg10edelve az ellenséget a végére jussunk. És itt el is hagyom a számokat, mielőtt unalmassá válnak. Talán még annyit érdemes megjegyezni, hogy összesen 14 misszió vár ránk. Sajnos a történet nem éppen egy forradalmi ötletekkel átszőtt forgatókönyvön alapul, de mégis részünk lehet egy kis forradalomban. Ázsia délkeleti csücske ugyanis forrong. A véres események mögött a Naga népcsoport áll, akiknek problémája akad a fennálló rendszerrel, a politikai berendezkedéssel és nemzeti futballjuk színvonalával. Na jó, az utolsóban nem vagyok biztos, hiszen hazánk focijánál valószínűleg még ők is jobban állnak. A NATO székházában csücsülő fejesek mindenesetre úgy látják, hogy a Nagákkal kialakult véleménykülönbség jobban elfajult, mint a megboldogult Mónika-showban látott bármelyik vita. És mivel személyesen ritkán utaznak terepre, inkább harcedzett csapatunkat kommandírozzák a helyszínre.

Az átvezető animációkból kibontakozó történet talán csak egy közepes Derrick epizód sekély izgalmát kínálja, a küldetések azonban kellemes változatossággal lepnek meg minket! Sokféle feladatot kell tehát teljesítenünk, amelyek két csoportra oszthatók. A missziók legtöbbjében Cullam Gray bőrébe bújunk. Őt irányítva kell végrehajtanunk a parancsokat, és rajta keresztül adhatunk utasítást két osztagunknak is. Okosan, fedezékről-fedezékre érdemes haladnunk, ügyelve arra is, hogy milyen parancsokat adunk embereinknek. Az első pályákon még csak az egyik osztag áll rendelkezésünkre, de később már mindkét csapatunkra figyelni kell. Szerencsére gyorsan és egyszerűen kiadhatjuk a parancsainkat. Csak ki kell választanunk a D-pad segítségével az arany vagy kék csapatunkat, és utána egy gombnyomással meghatározhatjuk, hogy hova menjenek, milyen állást tartsanak, vagy kit támadjanak meg. Katonáink sokkal több önálló gondolattal rendelkeznek, mint egy átlagos magyar celeb, így parancsok nélkül is velünk tartanak, ügyesen kihasználják a fedezékrendszert és aktívan kiveszik részüket a harcokból. A mesterséges intelligencia nemcsak a saját embereinknél működik jól, hanem az ellenségnél is. Összehangoltan támadnak, használják a fedezékeket, megszórnak minket gránáttal és szükség esetén akár vissza is vonulnak. Ettől függetlenül a megfelelő taktika kialakításához nem szükséges katonatiszti főiskolát végezni. Ahol nagy tűzerő és látványos rombolás szükséges, oda a briteket küldjük, míg a csendes, de precíz munkát érdemes a dél-koreaiakra bízni. Azért persze ne vaktában jelöljük ki a pozíciójukat, mert nyílt terepen vagy rosszul megválasztott fedezék mögött hamar megsérülhetnek.

A küldetések másik csoportjában a dél-koreai lányt, Park Yoon Hee-t irányítjuk. Rendkívül vonzó, attraktív csajszi, akinek láttán elakad a férfiak lélegzete. Miss Forty-five azonban nemcsak megjelenésével képes lélegzeteket megállítani, hanem akár puszta kézzel is. Ahogy már említettem, vele olyan missziókban veszünk részt, ahol rendkívül fontos, hogy észrevétlenek maradjunk. Ezeken a pályákon visszaköszön minden olyan elem, amelyeket más hasonló játékokban már megszokhattunk: hangtalanul osonhatunk, az ellenség mögé kerülhetünk és gyors mozdulattal végezhetünk vele, a rejtőzködés mérő segítségével biztos fedezékben maradhatunk és a likvidált katonák holttestét is félreeső helyre cipelhetjük. Nagyszerű pályák ezek! De ki ne élvezné olyan lánnyal tölteni az idejét, aki pontosan tudja, mit kell tennie és jól mozog a sötétben?

Essen néhány szó a multiplayer lehetőségekről is. Eddig az volt a tapasztalatom, hogy szinte minden játék online mókájánál ugyanazt kell leírnom: deathmatch, team deathmatch, co-op, capture the flag... stb. Bizony, általában nem kényeztetnek el minket túl sok változatossággal a fejlesztők. Most azonban itt a Bomb Squad, amely végre igazi újdonság is az előbb felsoroltakon kívül. Mondhatnám azt is, hogy bombameglepetés, hiszen ebben a játékmódban bombákat kell hatástalanítani. A lényeg, hogy az egyik játékos tökig tűzszerész ruhában élesített robbanószerkezetekre vadászik. Összesen három bombát kell megtalálnia és hatástalanítania a társak fedezete mellett. A másik csapat sem adhatja a bambát, ha robbantani akarják a bombát. Nekik értelemszerűen az a feladatuk, hogy hatástalanítsák a hatástalanítót. Nagyszerű és izgalmas ötlet! A multiplayer csatározásokat 32 játékosban maximalizálták.

Ez a bekezdés azoknak szól, akiknek még soha életükben nem volt dolguk taktikai akciójátékkal, illetve bármilyen külső- vagy belsőnézetű lövöldével. Mindenki más számára unalmas és jól ismert tények következnek: a pályák között minden alkalommal fegyverválasztó képernyő fogad minket, amelyen kedvünkre alakíthatjuk arzenálunkat. A harc közben megsebesült társunkat képesek vagyunk meggyógyítani, ha elég közel megyünk hozzá és megnyomjuk a "kör" gombot. Akkor sincs baj, ha mi magunk sérülünk meg a játékban, mert a trendnek megfelelően szépen felgyógyulunk egy fedezék mögött lapulva. A játéktéren egy jól látható piktogram jelzi, hogy melyik irányba kell haladnunk és milyen távolságra vagyunk a célunktól. Kíváncsi lennék, hogy a GameChannel játéktesztjeit olvasók között akad-e egy is, aki ezekkel a megoldásokkal még soha egyetlen játékban sem találkozott.

Fél óra bőven elegendő arra, hogy ráérezzünk a játék ritmusára. Ettől a pillanattól kezdve a SOCOM új része igazán élvezetessé válik. A fejlesztőknek sikerült elérni, hogy képernyő előtt ülve átérezzük a bevetések izgalmát, aggódjunk embereinkért és elégedetten ünnepeljünk minden sikeres küldetést. Egy esetleges kudarc után nem vágjuk földhöz a kontrollert, és nem keresünk közös vonatkozást a fejlesztők édesanyja és egy ősi, nők által gyakorolt mesterség között. Inkább hibáinkból tanulva még nagyobb lelkesedéssel kezdünk bele ismét a misszióba. Pontosan ez az, amit én manapság sokra értékelek! Hiszen lehet bármilyen szájtátós a grafika, ha a játékmenet nem köt le, vagy nem inspirál folytatásra. A remek hangulat esetén azonban még egy gyengébb vizuális megvalósítást is megbocsájtunk. Ezúttal semmilyen téren nincs okunk a panaszra. A SOCOM: Special Forces élménydús pályákkal kényeztet minket, amelyeket ráadásul stílusos grafikával tálal. Nem hozza ki ugyan a maximumot a Sony masinájából, de így is látványos effektekkel, változatos helyszínekkel és szépen kidolgozott animációval kelti életre a történetet. Ráadásul mindehhez egy precíz Move támogatást kapunk. Bevallom ez az első játék, amit a PS3 mozgásérzékelőjével kipróbáltam, így nincs sok viszonyítási alapom. Ezért talán nem tudok tárgyilagos maradni, de úgy érzem, sokat hozzátesz a játékélményhez. Lehetőségünk van 3D módban is játszani, ám ennek megvalósítása visszafogottabb, mint a korábban tesztelt Killzone3-nak. Befelé megvan a kellő mélység, de a tévé síkjától kifelé nem szakad el a grafika. Tudom, hogy kissé hatásvadász megoldás a képernyőből kiugró tereptárgy, de én mégis élvezem, ha szinte kiveri a szemem egy faág, vagy egy puskacső. Ezúttal erről le kell mondanunk.

A SOCOM: Special Forces átgondolt és taktikus irányítást kíván, ennek ellenére egy percig sem unalmas vagy vontatott. Amennyiben inkább az akcióorientált, vérgőzös pörgést kedveled, akkor semmiképp ne helyezd a játékot a Call of Duty sorozatod és Chuck Norris díszdobozod mellé, minden egyéb esetben kellemes kikapcsolódást ígér.

- Bravo1 hívja a GameChannel bázist. Bázis jelentkezz!
- Itt a Bázis. Jelentést kérek Bravo1.
- Jelentem a SOCOM teszt elkészült. Küldetés teljesítve.
- Szép munka Bravo1! Térjen vissza a bázisra. Új megbízást kap.
- Máris indulok. Vége...