Silent Hill 3 teszt

A jó nem létezhet rossz nélkül, a fény sötétség nélkül. És Silent Hill bájos képe mögött ott rejtőzik maga a gonosz,a feneketlen mélység.
A Konami (az ő nevükhöz fűződik pl. a Metal Gear Solid) 1999-ben adta ki a Silent Hill-t Playstation-re, és ezzel új fejezetet kezdett a horrorjátékok történelmében. A játék fantasztikus hangulatával és újszerű képi világával nagy sikert aratott. A történet: Harry Mason a kislányával Cheryll-lel épp nyaralni indul,amikor az éjszakai országúton balesetet szenvednek. Valaki átsétált a kocsijuk előtt, vagy csak Harry képzelődött? A férfi szörnyű rémálmot lát, egy istentelen helyen borzalmas szörnyekkel viaskodik.
Silent Hill-ben tér magához és rémülten konstatálja, hogy a kislánya eltűnt. Meg kell találja őt mindenáron, ám ez nehezebb mint gondolta.
A város sűrű ködbe van burkolózva, teljesen kihaltnak tűnik. Valamiféle életforma azért akad, megnyúzott kutyák, szárnyas démonok és hasonlók képében. Harry kétségbeesetten indul Cheryll után.


A város átkutatása közben fény derül az itt uralkodó szekta sátánimádó-jellegű rítusaira és arra is hogy Harry lánya nem más, mint egy helyi boszorkány lányának a reinkarnációja. És szükség van rá a helyi istenség életre keltéséhez. Azonban az igazi borzalmak csak akkor kezdődnek, amikor a város megmutatja igazi arcát. Ez már maga a pokol, egy rothadó senkiföldje, ahol nem sok esély van a túlélésre.
Sokak szerint ez volt történet szempontjából a legsikerültebb SH. Sajnos a játék csak Playstation-re jelent meg (ellentétben a további két résszel amelyek PS2-re, X-BOX-ra és PC-re is kjöttek) és ez a tény felveti azt a problémát hogy aki PC-n játszik, esetleg nem fogja érteni a harmadik rész lényegét-mivel a két történet szervesen összefügg.
A második rész 2001-ben jelent meg (a PC verzió 2002 végén). A történet nem kapcsolódik az előző részhez: James Sunderland levelet kap a feleségétől, amiben az asszony azt kéri, találkozzanak Silent Hill-ben, mert az a hely különösen kedves a számára. A probléma csak az, hogy a nő három éve halott... Ezek után James elutazik a városba hogy megoldja ezt a rejtélyt, ahol természetesen minden elhagyatott, a köd átláthatatlan és sosem látott szörnyek törnek az életére.


A játék sokban hasonlított elődjére, a hangulata, a látványvilága ugyanolyan vészjósló és nyomasztó volt. Ebben nagy szerepet játszottak a zene és a hangeffektusok, melyek mérnöki pontossággal hoztak frászt az emberre. A felbontást megnövelték, ezáltal még realisztikusabb lett az ábrázolás és a játék minősége így már majdnem olyan tökéletes lett, mint az összekötő filmbejátszásoké. A "noise-effektet" (a szemcsés hatás a képernyőn) ki lehetett kapcsolni, a köd grafikája pedig újraértelmezte a lebegő képpont fogalmát. Nem beszélve a szörnyekről, amik még ocsmányabbak lettek. A játékot néhány hónap múlva újra piacra dobták, egy rövid melléktörténettel kiegészítve, amiben Maria-t irányíthatjuk, aki a második rész női főszereplője.

De ennyi felvezetés után rátérnék a lényegre, a Silent Hill 3-ra. A SH3 októberben jelenik meg PC-re, (PS2-re nyár elején jött ki) és ami a látványt és a hangulatot illeti, magasan jobb mint az előző két rész. A főszereplő most egy tinédzser lány, Heather, aki egyszercsak szörnyű helyen találja magát. Lerobbant vidámpark, mindenfelé véres hullák és iszonytató szörnyek. Heather a hullámvasútsíneken menekülni próbál, de semmi esélye...


Ebből a rémálomból ébred fel a pláza kávézójában. Épp hazaindulna, amikor leszólítja egy idősebb férfi, aki magánnyomozónak mondja magát és -milyen érdekes!- pont a lányt keresi. Hősnőnk azonban nem veszi jó néven az inzultálást, és a női mosdó ablakán keresztül meglép. Innen vehetjük át az irányítást.
A történet egyenes folytatása az első résznek, de nem akarom lelőni a poént -Heathernek igen sok köze van Silent Hill- hez és az ott folyó ördögi rituálékhoz. Ahogy haladunk előre a játékban, lassan kibontakoznak a szálak, amelyek a szereplőket a városhoz és egymáshoz kötik.
A játékmenet semmit nem változott, külső nézetből láthatjuk a főszereplőt és ugyanúgy sokat kell mászkálni, rengeteg épületet kell átkutatni mindenféle eszközök után. Rögtön az elején az egész bevásárlóközpontot végig kell járni, ami nem kis feladat. A játék során sok olyan házat kell átnézni, aminek minimum két emelete és számtalan szobája van. Szerencsére segítik a tájékozódást a térképek, amiken automatikusan bejelölődik minden -ha zárva van egy ajtó, az átjárók, stb. Sajnos csak addíg tart ez a jólét, amíg a világ át nem változik.


Ekkor a jelölések eltűnnek és kezdhetünk mindent elölről. A játékban gyakran kell különböző rejtvényeket megoldanunk, ami nemcsak kulcsok keresgéléséből áll, bár olyan versikékbe oltott rébuszok, mint eddig csak elvétve akadnak és ezek is szerintem jóval könnyebbek mint az előző részben. Újítás, hogy a készítők bevezették a "hirtelen halált", azaz már nem csak úgy lehet az örök vadászmezőkre távozni, hogy elfogy a gyógyital és lecsap minket egy monszta. A hirtelen halál rendszerint akkor következik be, ha valamit rosszul, vagy egyáltalán nem csináltunk (én pl.rossz helyen mentem le a metrósínekre és a szerelvény úgy ütött el hogy csak néztem).
A képi világ egészen fantasztikus. A játék közbeni grafika szinte egyáltalán nem különbözik a moviekétól, hiperrealisztikusan van minden kidolgozva, az utolsó széklábig. A köd már kevésbé sűrű, inkább füstszerű. A karakterek szépen animáltak, az arcok ábrázolása is gyönyörű, bár a beszéd és a szájmozgások mintha nem lennének mindig szinkronban. Az átváltozott világ nagyon brutális látványt nyújt: minden vérben úszik és koszos, a szörnyek szinte beleolvadnak a környezetbe és sokkal keményebb ellenfelek, mint eddig bármikor.


A zene valamelyest pörgősebb, rockosabb lett, de ugyanolyan nyomasztó mint eddig. A hangeffektekkel együtt valódi rettegésérzet alakul ki az emberben. A rádió azonban mindig jelez ha ellenség van a közelünkben. Márpedig gyilkolnivaló akad bőven. Vadonatúj rémek vannak, ritka gusztustalanul néznek ki, a zombie-szerű nővérek a kórházban viszont régi ismerősök.
Pár szó az eszközökről: a rádió már jól ismert darab az első két részből, viszont egészen új fegyverek vannak. Eleinte csak egy vascső, de később szépen bővül a kelléktár katanával, sokkolóval, gépfegyverrel és ehhez hasonló itemekkel. Újdonság, hogy a végigjátszások után különféle extra ruhákat kapunk. A tárgyaknál már nem kínálja fel a játék a lehetőséget a használatra, magunknak kell kibogarászni, mikor mire van szükség. Ez néha megnehezíti a továbbjutást, de az SH3 még így is könnyebb mint a másik két rész. Az irányítás PS2-őn felettébb játékosbarát, az viszont kérdéses hogy ezt mennyire tudták átültetni PC-re; valószínűleg funkcióbillentyűkel. A kameraállásokat szabadon variálhatjuk, kinek mi tetszik. A játékmenet teljesen lineáris.


A befejezések terén sem változott a helyzet, a tetteink befolyásolják a végkifejletet. Negatívum azonban, hogy csak háromféle befejezés van (az előző részekben öt-öt befejezés volt), és a játékidő is nagyon rövid, maximum 10 óra. Ennek ellenére a game tényleg csodás lesz és olyan borzalmakat kínál, amilyeneket még sosem tapasztaltunk. A technikai részletek és a minimum gépigény még nem ismert, de a SH 2 követelményeit nézve (PIII/Athlon 700 MHz, 64 MB RAM, 32 MB-os videokártya, 1800 MB a mentéshez, DirectX v8.1) elég izmos gépre lesz szükség, hogy teljes szépségében csodálhassuk a játékot. Akira Yamaoka, a SH sorozat producere, hangmérnöke és zenei rendezője szerint nemcsak arra törekedtek, hogy egy jó horrorjátékot csináljanak, hanem, hogy a legjobb és legfélelmetesebb horrort készítsék el, ami eddíg nem látott rettegéssel tölti el az embert. Nos, azt hiszem sikerült nekik.

PS: Konamiék bejelentették, hogy már készül a negyedik rész. Vajon meddig fokozható ez a borzalom?Mindenesetre kiváncsian várom!