Redout teszt

Kezdjük a nyilvánvalóval: első blikkre is világos, hogy nem véletlenül említettem a bevezetőben a szinte már nagy klasszikusnak számító másik "outos" verseny-stuffot, a hasonlóság kisebb távolságból, félhomályban megtévesztő is lehet. A Redout tényleg nagyon sokat merített onnan, valamint egy másik, kevésbé ismert szériából, az F-Zeroból. A fejlesztők nyilván rengeteget játszottak ezekkel a programokkal, saját játékukkal szinte már-már szerelmeslevelet írtak hozzájuk.

Egyébként egészen sokat kellett rá várni nekünk, konzolosoknak, PC-n már nagyjából tavaly ilyenkor tolhatták a vállalkozó kedvűek. A premissza tehát ugyanaz: a levegőben suhanó, bármilyen AMG Mercit vagy Bugattit porig alázó versenygépekkel nyomulunk, esetenként fegyvert is használva, a cél szentesíti az eszközt alapon, ugyebár.

Batman idáig menekült, mikor meglátta a Sucide Squad kritikáit.

Egy kicsi fejtágítás következik, hátha épp a suliban a tanórán ülve olvassátok a tesztet, senki ne mondja, hogy nálunk a GC-n nem lehet okosodni: a "Redout", szép anyanyelvünkön a vörös vakság egy jelenség, amikor a hirtelen, nagy sebességgel történő ereszkedés hatására negatív G-erők érnek egy repülőgép-pilótát, akinek emiatt az agyába tódul a vér és ideiglenesen elveszti a látását. A "blackout" ennek a fordítottja, amikor viszont túlzottan magas G-erők hatnak. (Vagy ha nagyon berúg az illető, de azt most hagyjuk.)

Nem pusztán a játék címe miatt írtam le ezt a sok okosságot, a G-erők hatásait ugyanis vezetés közben a játék is szimulálja nekünk, ha nem megfelelő szögben, nem megfelelő sebességgel iramodunk bele egy kanyarba, stb. Ez az egyik legfontosabb, legmeghatározóbb mechanizmus a Redoutban, és a vezetés ilyetén komplexitása az, ami valójában megkülönbözteti a WipEout nevű nagytestvérétől: nem csak gyorsulunk, lassulunk és kanyarodunk tehát, hanem jobbra-balra döntögethetjük is a gépünket, sőt, még az orr-rész szögére is ügyelnünk kell.

Bivaly kis Babetta, nem?

Talán a fentiekből kikövetkeztethető, hogy a Redout esetében korántsem beszélhetünk egy túl könnyű játékról - főleg, hogy az én megfigyelésem szerint az sem árt, ha minél jobban memorizáljuk a pályákat, és nagyjából előre tudjuk, hogy mikor mi következik. Tisztára mint a Forma 1-ben. Nem lepne meg, ha a puszta vezetés ilyesforma összetettsége sokakat már el is tántorítana a mókától, és akkor még nem is szóltunk a plusz dolgokról, amelyekre bizony szintén ügyelnünk kell.

Az egyik ilyen az egészségünk, jobban mondva az épségünk, ami értelemszerűen akkor csökken, ha odavágjuk a vasat mondjuk a pályához, valamilyen sarkakhoz, vagy ne adja az ég egy másik versenyzőhöz. Aztán itt van nekünk az energiavonalunk is, aminek semmi köze az anno a Budapest TV-n emlegetettekhez: itt az energia arra jó, hogy segítségével tehetünk szert extra gyorsulásra, vagy használhatunk különféle spéci képességeket, ellenfeleink szomorítására és a saját magunk megsegítésére egyaránt.

Legközelebb ne pont előttem tessék felrobbanni, ha kérhetem!

A verdák (vagy repülőgépek, vagy bármik is ezek) száma, amivel rajthoz állhatunk, nem túlzottan nagy, de kevésnek sem mondanám. Hét csapat van a játékban, ez mindösszesen hét darab kezdő gépet jelent, de idővel és persze versenyzéssel további három fejlettségi osztály is megnyílik előttünk, ami testvérek között is huszonnyolc járművet jelent összesen.

Ha már itt a járműveknél tartunk, említsük meg, hogy a konzolos megjelenésre való egyéves várakozásnak egy kis jutalma is van. Ez nevezetesen egy plusz választható csapat (PC-n az itt meglévő hét helyett csak hat volt), és platformonkénti egy plusz színkombináció a kocsikra: kék/fekete PS4-en, zöld/fekete a Xbox One-on.

Mondanom sem kell, ha esetleg eddig PC-n toltátok, csak ezért nem kifejezetten éri meg konzolt venni, de azért az újdonság is újdonság, e téren nem (sem) igazán nem szabad bántani a készítőket.

Mint két tojás.

Játékmódok terén túl nagy meglepetés nem ér minket. Van itt karrier, ahol pénzt gyűjtögetve fejleszthetjük a szekerünket, túlélő mód, ahol végül csak egy maradhat, időmérő, és a többi szinte kötelező mód. Multiban is megmutathatjuk a tudásunkat barátainknak, de akár a nagyvilágnak is, összesen hét játékost ereszthetünk egymásnak. Elérhető a mára már elég ritkán látható osztott képernyős mód is, ami egyébként szintén olyan újdonság, amely PC-n nem volt.

A bejárható, vagy inkább beszáguldozható pályák kérdése egy kicsit felemásra sikerült. Egyrészt 30 pálya van, ami rengetegnek hangzik, de ez hat helyszínen oszlik meg, egyik tehát pont olyan mint a másik. Tudom, független fejlesztés meg minden, de a játékos szemszögéből ez egyszerűen kevésnek hat.

A hat helyszínnel ráadásul szintén ez a probléma, hogy bár érdekesnek hangzik a posztapokaliptikus Föld, mint témakör, mégis, sokat ront rajta az a tény, hogy a pályadizájn tényleg mindenhol egyszerűen túl egyforma-azt hiszem kimondhatjuk tehát, hogy a változatosság terén sajnos nem teljesít szépen a Redout.

Nagyon vagány az új tető a kocsin. Meg az eső se esik rám többé.

A verdikthez közeledve kicsit vesézzük a ki a grafikát is, amit bizony nagyon dicséretesen sikerült megoldani, szépek és élénkek a színek, teljesen rendben van tényleg. Bár ha magában nézzük, akkor nem üti meg a next-gen szintet, de ezt nagyon ügyesen sikerült elmaszkolni azzal, hogy a folyamatos száguldásnak köszönhetően minden mindig elmosódott, és ez nagyon jól áll a játéknak, mi több, tovább növeli a sebbességérzetet is.

Egyfajta realizmusnak is nevezhetjük, hiszen ah az ember 900 vagy 1000 km/h-val hasít, ne várjon egyebet, mint hogy minden csak suhan körülötte, nem igaz? A grafika korrekt mivoltához idomulnak a zenék is. Semmi különlegesre nem kell számítani, de a környezet futurisztikusságához és a versenyek pörgősségéhez egyaránt jól illeszkedik.

Feladvány: Egy nagy, vagy két kicsi gép van a képen?

Nem rossz játék tehát a Redout, főleg ha az árát nézzük, amolyan klassszikus "egynek jó", meg "szódával elmegy" kategória, de a legfontosabb kérdést, ami bennem felmerült, a végére hagytam. Tehát, ezt a játékot anno PC-n sokan úgy emlegették, hogy a PC-s WipEout. Ez szép és jó, most már van Xbox One-on is, hurrá, de PS 4-en ugye nekünk az "eredeti" WipEout is elérhető, ami ennél érzésem szerint egyértelműen jobb játék.

PS4-es kollégáimnak tehát nem igazán tudom ajánlani, a többiek viszont próbálják be nyugodtan, ha ilyesmire vágynak. Mindenesetre őszintén gratulálhatok a 34BigThings-nek, jó kis próbálkozás volt ez a cucc. Ha nem lenne az a játék, aminek a címét már annyiszor megemlítettem, hogy még egyszer nincs kedvem, akkor ez lenne az. A WipEout.