Bármennyire is féltem tőle, szerencsére ez nem a Ps2-es eredeti Ps3-ra felhúzott, majd Ps4-re kiadott változata. Itt bizony az alapoktól formáltak mindent újra, hála a magasságosnak. Persze ez az állítás a külcsínre – és egy picit a tartalomra – vonatkozik, mert hála a jó égnek, maga a játékmenet pontosan annyira változatos és jópofa, mint az első kiadás esetében volt.

A történet is nagyjából hasonló, viszont ezen egy picit variáltak, mert érkezik majd az egész estés animációs film, aminek a játék lett kvázi az előzménye. Egy dutyiban kezdünk, ahol a friss rabnak Qwark Kapitány kezd el mesélni a maga sajátságos stílusában, hogy tulajdonképp ő, a hősök hőse, mit is keres ebben az intézményben.
Nyilván a klasszikus sémákra építkezik az elbeszélés, viszont mindezt rettenetesen vicces, beszólogatós formába öntötték. A legtöbbször derék Kapitányunk kommentálja a képernyőn történő dolgokat, Clank meg kiszólogat neki, hogy ne legyen ekkora gyík.

A legjobban akkor nevettem, amikor a tutorialnak felfogható első pályával végeztem, aztán Qwark túl könnyűnek ítélte meg és ránk akart szabadítani egy agyevő zombi T-Rexet, a többiek meg leállították. Szóval ilyesmikre készüljünk fel. A második jó pontot akkor írtam be a játéknak, amikor átvettem az irányítást Ratchet fölött.

Nem tudom máshogy megfogalmazni: döbbenetesen jó érzés ránézni erre a stuffra! Nem arról van szó, hogy részletességben letaszítja a trónról az Ordert. Valahogy sikerült elérniük a fejlesztőknek, hogy szinte egy Pixar filmben érezzük magunkat. Lágy, meleg színekkel operálnak szépen kidolgozott hátterek előtt. Sokszor kaptam be találatot amiatt, hogy elbambultam, mondjuk egy naplementében, esetleg az alattam elterülő várost vizslattam. Ráadásul kellően változatosak a terepek, így nem hiszem, hogy egyhamar rá fogunk unni a látványra.

Maga a játékmenet szinte egyáltalán nem változott, még mindig egy platformer – akció hibrid. Kezdésként a csavarkulcsunkkal csapkodjuk a dögöket, aztán elkezdjük begyűjteni a különféle lőfegyvereket meg bombákat, kiegészítvén a kollekciót a legagyamentebb eszközökkel (diszkó gömb rulez).
Nem csak halálosztó eszközöket harácsolhatunk, hanem mindenféle más kütyüt is, ami később a segítségünkre lesz. Közös bennünk, hogy több lépcsőben fejleszthetünk mindent, ehhez csak egy raritarium nevű fémet kell megszereznünk. Ebbe a szegmensbe sorolható az egyik újdonság, a kártyák gyűjtögetése.

Random módon kapuk a játékban fellelhető eszközökről, szereplőkről lapokat, amiket szettbe rendezvén különféle extra dolgokat tudunk megnyitni. Az első pici negatívumot is meg kell említenem, mert picit könnyű belezavarodni a kezelhetőségbe. A fegyverváltás, célzás, ugrálás, kamera kezelés picit zavaros lett, így mindenképp egy idő, amíg megszokjuk.

Szavatosság tekintetében nincs okunk a panaszra, mert első körben 8 – 10 órára simán le fog kötni minket. Ezután nyílik meg a New Game+, illetve a Challange mód, ami még több kihívást rejt. Ha meg a platinára hajtunk, akkor mindenképp végig kell csinálnunk nehezebb fokozaton is, szóval unatkozni nem fogunk. A szinkront is mindenképp ki kell emelnem, mert relatíve nagy átéléssel tolták fel a sávokat a színészek, meg ahogy említettem, nem kevés poént eregetnek majd.

A kezelési furcsaságoktól eltekintve egy dolgot tudok még a negatív rubrikába beírni: túl egyszerű a stuff. Ne keverjétek össze a könnyű fogalmával, mert kihívás azért van benne. Úgy értem, hogy nem kell benne semmi extrát csinálni, csak menni, ugrálni, lőni, meg vihogni a bárgyú vicceken.
Viszont pont emiatt működök a játék: szórakoztat. Nem kell vért izzadnunk egy – egy feladat miatt. Nem kell azon görcsölni, hogy jujuj, mi lesz, ha meghalunk? Leülünk és a teljes játékidő alatt újra gyereknek érezhetjük magunkat. Én bevallom, sokkal, de sokkal jobban szórakoztam az új Ratchet & Clank-el, mint sok újgenerációs csodapompa stuffal.

A külcsínt öröm nézni, jól esett a harc meg az apróbb logikai feladatok. Szívesen gyűjtögettem új fegyverre, meg próbálgattam az extra légdeszkázós vagy űrhajós részeket. Arról meg nem is szólva, hogy egy normál Ps4-es játék árának töredékéért kapjuk meg. Örömmel ajánlom minden megfáradt gémer figyelmébe ezt az alkotást, a kiváló szórakozás garantált.