Predator: Hunting Grounds teszt

Igen, jól látjátok a közös nevezőt. Mindannyian egészen durván szerteágazó, izgalmas, mozgalmas univerzummal rendelkeznek, viszont a játékipar egészen egyszerűen képtelen felhasználni a bennük rejlő potenciált. Folyamatosan ontják magukból ugyan a fenti neveket használó dolgokat, de nagyon kevésnek sikerült akár csak a közepes minősítést is megszereznie.

Koncentráljunk most a Predatorra, hiszen legújabb tesztünk alanya a raszta hajú bérgyilkos egy vadhajtása. És igen, ahogy a pontszámból kitalálhattátok már, egy újabb selejttel gazdagodott a gyűjtemény. Oké, a selejt szó talán kicsit erős, de alapvetően nagyítóval kellett keresnem a pozitívumokat benne.

Paradicsomban fürödtél vagy mivan?

Azt mindenképp jónak gondoltam, hogy PlayStation exkluzív a cucc, hiszen ezek a játékok szinte kivétel nélkül elég komoly nívót képviselnek. Aztán megláttam a fejlesztőket. Nem tudom, mondd-e bárkinek bármit az Illfonic név. Nos, ők hozták tető alá a Friday the 13th: The Game című eposzi darabot, hogy csak a legsikeresebb alkotásukat emeljem ki. Meglepően sok hasonlóságot mutat amúgy jelen értekezésünk alanyával, a Predator: Hunting Grounds-szal.

Utóbbi is egy aszimmetrikus, multiplayer only anyag, amiben a címben szereplő dög és egy négy főből álló katonai különítmény, a Fire Team csap össze mindenféle dzsungelben. Őszintén szólva semmit sem vártam ettől a játéktól, így a komolyabb csalódás elkerült, sőt, nagyon ritkán okozott kellemes pillanatokat is, de azért inkább az idegeskedés, a frusztráció meg a döbbenet volt jellemző a tesztelés alatt.

Ha bármilyen egyjátékos élményt keresnél, akkor azt ne itt tedd, ugyanis csak és kizárólag neten keresztül lehet játszani (érvényes PS+ tagsággal egyetemben). Viszont, ha van esetleg egy nagyobb baráti társaságod, akikkel ilyesmiket szoktatok nyüstölni, az egy pici előnyt generál. Szóval, a semmitmondó intró után egyből a főmenübe kerülünk, ahol szembesülünk a meglehetősen szerény választási lehetőségekkel.

Persze, ilyenkor is csak a torrent

Kezdjük rögtön a Tutoriallal, ahol megismerkedünk ragadozónk mozgásával, repertoárjával. Igen, tényleg minden ikonikus eszköz a rendelkezésünkre áll (bár nem az elején), így halált oszthatunk a suriken vetővel, a vállunkra szerelhető plazmaágyúval, különféle pengékkel, de állíthatunk csapdákat, váltogathatunk hő és normál látás között, meg persze láthatatlanná válhatunk.

Több érdekesség fedezhető fel már itt is. Az egyik, hogy megtermett szörnyellánkat külső nézetből irányítjuk, míg a katonák esetében ez FPS-re módosul. A másik, hogy a Fire Team nem kapott külön betanuló szakaszt, így velük élesben kell mindent kipróbálnunk, ami azért furcsa, még akkor is, ha finoman szólva sincs agyon bonyolítva a játékmenet. Ha elmerülünk a kusztomizáció bugyrában, akkor láthatjuk, hogy alapvetően minden zárolva van először - természetesen minél többet játszunk, annál gyorsabban kapjuk az XP-t meg a szinteket, így nyithatjuk meg az új fegyvereket, perkeket, de a ruházatunk pimpelése sem maradhatott ki (ez mindkét frakció esetében így van).

Lehetőségeink végesek ugyan, főleg egy Ubisoft játék mellett, de azért a Predatort meg lehet csinálni elég badassre, ezt el kell ismernem. További pozitívum, hogy szerencsétlen katonáink egészen használható arzenállal rendelkeznek már rögtön a játék elején, tehát nem letolt gatyával és a benne lévő tartalommal esnek neki a high-tech démonnak.

Ha egyszer odaérek, végetek

Ahol az egész rútul elvérzik, az bizony a grafika, a játékmenet, valamint a tartalom teljes hiánya. A külcsínben akadnak élvezhető részek, mint például a különféle bevetések előtti videók, de összességében bőven előző generációs a szint. Szereplőink animációja darabos, de olyannyira, hogy néha hangosan fel kellett nevetnem. A képfrissítés néha eléri a 30-at, a környezet pedig öklömnyi pixelekből épül fel. De a legmókásabbak a speciális effektek. Igazából PS2-n is láttam már szebbeket. A bugok ellenben nem jellemzőek, valamint a töltési idők sem vészesek, valamit valamiért, ugye.

A gameplay lehetne érdekes, mert alapvetően arról van szó, hogy az FT-t ledobják egy őserdőbe, ahol egy kartell tagjait kell hidegre tenniük, illetve egyéb feladatokat végrehajtani, míg a Predator számára mindenki ellenfél és ugyanúgy kell irtani a gép által vezérelt szemaforokat, mint a hús-vér játékosok által irányított zsoldosokat.

A kifejezés nem véletlen, ugyanis a mesterséges intelligencia nem létezik, szóval annyira bonyolult likvidálni az őáltala irányított legényeket, mint meginni egy felest. Így veszélyforrásként marad a ragadozó, ő viszont csak akkor ellenfél, ha viszonylag magas fejlettségi szinten van - addig simán be lehet darálni, tulajdonképpen kihívás nélkül.

Tesó, verda hány lovas?

A fentiektől el lehetne tekinteni, ha egy baráti társasággal vállvetve küzdünk, de a tartalom hiánya csírájában folytja el az élményt. A feladatok teljesen repetitívek (öld meg, robbantsd fel, hozd el, töltsd le), összesen három pálya található a játékban (azok is hasonlítanak egymásra), ráadásul néha majdnem öt percet kell várnunk, hogy egy Predatorral becsatlakozzunk a küzdelembe, de akkor meg már lehet, hogy csak azt látjuk, ahogy a katonák skeráznak a helikopter felé, kivonásra.

Tucatnyi helyen lehetne már most javítani az egészen a jobb élményért, de sajnos patch-ek nemigen érkeztek eddig. A pontot az i-re bizony az ár teszi fel: először azt hittem, hogy egy pár ezer Forintos alkotásról van szó. De ha megnézitek, valami nagyon félre ment ezzel kapcsolatban (is).

Az egyetlen dolog, amit őszintén tudok dicsérni, az a zene. Sokszor a Schwarzenegger-féle filmből ismert dallamok csendülnek fel, de az új szerzemények úgyszintén remekül visszaadnák/adják a hangulatot. Nagy kár a játékért, mert van benne néhány jó ötlet (sárral be tudjuk kenni magunkat a hőlátás megtévesztésére például), de az alapvető kidolgozatlanság szerintem a leglelkesebb brigádot is kinyírja.

Lépcsőzzön a halál. Nocsak, ott a Predi. Akkor nyomás!

Nem azt mondom, hogy teljesen játszhatatlan vagy élvezhetetlen, mert néha okoz kellemes pillanatokat, de azért ilyen áron ennyire karcsú tartalommal kiadni valamit, ráadásul előző generációs körítéssel, nos, ahhoz kell egyfajta bátorság.

Alapvetően nem nagyon tudom ajánlani senkinek, mert n+1, kategóriákkal komolyabb címet kapsz ezen az áron, de ha Predator volt a jeled az oviban, esetleg minden este megsimogatod a polcodon lévő figurát, akkor esetleg tehetsz vele egy próbát, de alapvetően készülj fel a csalódásra.