Persona 5 Royal teszt

Miután látták a cégek, hogy mekkorát mennek a különféle remastered/remake dolgok, ezért a legtöbbjük rendelkezik valamilyen stratégiával a témában, hiszen ez egy olyan pénzforrás, amit bűn lenne kiaknázatlanul hagyniuk. Vannak, akik azért odateszik magukat és kőkemény melót raknak a történetbe, de természetesen arra is bőven akad példa, hogy felcseszik 4K 60FPS-re a külcsínt és kalap.

Nem szeretnék ujjal mutogatni, valószínűleg mindenki el tudja dönteni, hogy a mostanában megjelent anyagok közül melyik oszlopba húzzák a frissített játékokat. Az Atlus ezzel szemben egy teljesen más stratégiát követ, amit először a Persona 4 esetében próbáltak ki.

Kétszáz plusz rezsi, nyilván

Az alap P4 még PS2-re jelent meg, egészen pontosan az életciklusának vége felé. A rajongók kitörő örömmel fogadták, ami abszolút érthető, hiszen egy remek JRPG volt. Ezután a fejlesztők nem a következő sorszámozott résznek láttak neki, hanem megjelentették PS Vita exkluzívként a Persona 4 Golden-t, ami az eredeti verzió erősen kibővített variánsa. Itt megállnék egy pillanatra: ha kedveled a szerepjátékokat, de valamiért nem volt szerencséd ehhez, akkor azonnal szerezz be egy Vitát (fillérekért hozzád vágják) és vedd meg a Golden-t.

Garantálom, hogy nem fogsz csalódni benne még így 2020-ban sem. Oké, nyilván technikailag elavult, de az élmény abszolút maradandó lesz. Visszakanyarodva a Persona 5-höz: ennél a játéknál is elsütötték ezt, így jött létre jelen tesztünk alanya, a Persona 5 Royal. Tehát nem egy hivatalos folytatásról van szó, de nem is remaster. Ugyanakkor olyan hihetetlen mennyiségű extra tartalmat pakoltak bele, ami miatt simán mögé lehetne aggatni, hogy P ötésfél.

Mivel az alapok egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit változtak, ezért engedelmetekkel azokra nem térek ki külön, már csak azért sem, mert a három évvel ezelőtti tesztünk elég mélyrehatóan elemezte azt. Fontos még megemlíteni, hogy ez az epizód már csak PS4-re jött ki, szóval a PS3 tulajok ne is keressék.

Tyű de ki vagy pattintva more. Idő mennyi?

Oké, csak nem bírom ki. Minden Persona cím két főbb részből áll. Az egyiken hőseink szociális interakcióit, életét kell dirigálnunk, hiszen gimibe járnak, szerelmesek lesznek, dolgozni akarnak, satöbbi. A másik aspektus a felfedezés, valamint a harc, természetesen. Jelen esetben különféle Palace-okat kell felderítenünk, majd ennek végeztével elrabolni a helyi kiskirály legféltettebb kincsét. Szándékosan nem megyek bele a részletekbe (olvassátok a korábbi tesztet), már csak azért sem, mert sosem lennék kész a cikkel. A lényeg, hogy mindkét szegmens durva vérfrissítést kapott, ezért külön venném őket.

Kezdjük talán a bunyóval, valamint a felfedezéssel. Hőseink az alap támadások, valamint a perszónák megidézése mellett rendelkeznek lőfegyverrel is. Ez eddig úgy működött, hogy fix mennyiségű löszerünk volt, amit ha elhasználtunk, csak akkor töltődött újra, ha visszatértünk a saját világunkba. Ezzel szemben most minden egyes ellenfélnél felhasználható a muníció, csak lényegesen kevesebb van belőle - a kő-papír-olló elvén működő küzdelem így még sokkal tempósabb, valamint nőtt a kombinációs lehetőségünk.

Természetesen érkeztek új befogható és megidézhető démonok, bár ezekből nem kapunk túl sokat, de a Csizmás Kandúr helyi megfelelője eléggé vicces. Kivétel nélkül az összes Palace kibővült új szobákkal, szintekkel, opciókkal. Ezek teljes felderítése már eddig is szép mennyiségű időt követelt, de így simán kitolták még ezt is több órával - ami a legszebb (és ez minden egyes módosításra igaz), hogy teljesen természetesenek érezzük őket.

Ennyi mindent tudok csinálni veled

Joker kapott egy csáklyát, amivel az eddig elérhetetlen termeket járhatjuk be, viszont az úgynevezett Will Seed-ek sokkal érdekesebbek. Palotánként három ilyen világító koponyát szerezhetünk meg, amik a végén egy egésszé állnak össze. Ha ezeket elvisszük az egyik új karakterhez, akkor egy elég durva kiegészítővel jutalmaz meg minket. Nagyon sok finomhangolás is történt, például, ha egy shadow-t be akarunk fogni, akkor Morgana megmondja, milyen a hangulata, miket válaszoljunk, de szereplőink perszónája is kapott új képességeket, amik különféle szituációkban lesznek hasznosak.

Minden egyes főellenfelet átdolgoztak, így a veteránokat is új kihívások elé állítják ezekkel. Ezzel együtt megjelentek a lilás színben pompázó ellenfelek - ha egy ilyet látunk, mindenképp őt likvidáljuk elsőként, mert ezzel egy hatalmas robbanást generálunk, plusz extra tárgyak ütik markunkat. A legnagyobb királyság viszont az úgynevezett Showtime támadások bevezetése.

Ezeket a sztori előre haladtával kapjuk meg. Két társunk összeáll ekkor, hogy piszkosul látványos módon tegye el láb alól szerencsétlen delikvenseket - viszonylag sok showtime van, érdemes kipróbálni az összeset. Ezek lennénenek az első adag újdonságok, figyelő tekintetünk fordítsuk a szocális dolgok felé.

Persze, van kedvem tanulni nálad drága Kasumi

A letaglózó mennyiségű újdonság miatt hoztak egy kiváló döntést, ami már rögtön a legelejétől elérhető: eddig az volt a rendszer, hogyha visszatértünk amásik dimenzióból, akkor hősünk semmit sem tudott csinálni az alváson kívül. Nos ezt eltörölték, és már az első perctől kezdve magunk rendelkezünk az időnkkel. Ez talán a legfontosabb, hiszen az összes tevékenység (haveri kapcsolataink erősítése, tanulás, kajálás, éttermezés, olvasás, satöbbi) időt emészt fel.

Egy adott napon suli után tudunk csinálni valamit, illetve az esti órákban, ezt kell tehát beosztanunk, ez bővült ki a fenti dologgal. Amire szükség is volt, hiszen kapunk új confidantokat, akikkel erősíteni kell hálónkat. Az első Palace lebontasa után megjelenik Doktor Maruki, aki az iskola pszichológusa. Goro Akechi eddig is szerepelt ebben a listában, most viszont őt is közvetlen módon tudjuk megszólítani, természetesen extra képességekért cserébe.

Nyilván a legerősebb láncszem az új játszható szereplő, Kasumi Yoshizawa, aki belép kötelékünkbe egy idő után, bár az intróban már láthatjuk akció közben. Ezzel együtt töménytelen új dialógus, interakció meg egyéb, hozzá kapcsolódó dolog került bele anyagunkba. Itt még természetesen nincs vége az újdonságoknak: kapunk egy új, Kichijoji nevű negyedet, ahol biliárdozhatunk, dartsozhatunk, templomba mehetünk, sőt, még egy jazz klubba is eljuthatunk.

Legújabb divat szerinti telepi melegítőben pompázom

Minden egyes frissen bevezetett opció nem öncélú, hanem hőseink erősítésére szolgál. Például a darts esetében erősíthetjük két szereplő között a Baton Pass-t, míg a biliárd a csapat kohézióját növeli. Ezzel együtt megjelenik egy teljesen új Palace, valamint átdolgoztak egy csomó animációt. Valamit biztosan kihagyok, de tényleg egyészen döbbenetes, hogy mennyi mindent raktak bele. Az eddigi is roppant erős zenei szekciót úgyszintén felturbózták, a felcsendülő új dallamok szintén telitalálatnak bizonyulnak, szóval minőségbeli visszaesést itt sem tudunk elkönyvelni.

A külcsín pontosan ugyanolyan stílusos, mint ahogy az alap verzióban megismertük, viszont jobban kihasználja a PS4, de főleg a Pro erejét: a töltőképernyők másodpercig tartanak, sokkal dinamikusabbak az animációk, meg úgy en bloc, semmire sem kell várakoznunk. Van azonban két pont, amiket megemlítenék, mint negatívumok, bár azt nem tudom, hogy ebből az egyik mennyire számít annak, főleg így, hogy (remélhetőleg) mindenki otthon van.

Te csak egyen vagy mi meg többen!

Amikor rejtőzködünk, lehetőségünk van helyet változtatni. Viszont ez sokszor annyira kaotikus, hogy meglepetésszerű támadás helyett sikeresen odaugrunk egy cseréphez, a gaz ellen meg közben hátulról ránk ront. A másik, kvázi negatívum, hogy már az alap játék sem volt túl gyors, most viszont a kibővített tartalomnak köszönhetően a tempó egy csiga sebességével vánszorog. Személy szerint nekem nincs azzal bajom, hogy tíz-tizenöt órán keresztül igazából semmi sem történik, csak az alapokkal ismertetnek meg minket, viszont elhiszem, hogy ez esetleg másokat nagyon zavar.

Brutális mennyiséget tudnék még írni a játékról, de elérkezett az összegzés, valamint a pontosztás ideje. Nem hittem volna, hogy a sima Persona 5-öt túl lehet szárnyalni, de a Royal-nak csont nélkül sikerült. A műfajban természetesen minden téren etalonnak számít, de szépen fricskát mutat annak a bagázsnak is, akik minimál erőfeszítéseket tesznek bele egy-egy fejlesztésbe, újrakeverésbe.

Pattanj csak le a verdámról!

A magas pontszám nem lehet kérdés ebben az esetben, de ezt nyilván műfajon belül értsétek. Nyilván, ha a hideg ráz a klasszikusnak mondható JRPG-től, vagy a képeket látva már zárod is be a tesztet, akkor kerüld el nyugodtan. De mindenki más azonnal raboljon rá, mert nagyjából 200 órát bele tudsz ölni, a sztori teljesen magával ragadó, a tartalom elképesztő.

A Persona 5 Royal az utóbbi évek legjobb szerepjátéka, de ott kell lennie az idei díjátadókon, sőt, minden idők legjobbjai között is bérelt helye van. Pont.