One Piece: Pirate Warriors 4 teszt

Ettől függetlenül egy roppant szórakoztató, addiktív kalózos történettel van dolgunk, mely egy olyan világban játszódik, ahol amellett, hogy mindenféle varázslatos gyümölcs elfogyasztása különleges képességeket ad egyes szereplőknek, ha valaki elég időt tölt egy bizonyos mondvacsinált harcművészet elsajátításával, akkor ugyancsak "természetfeletti" képességekre tehet szert.

Szinte minden lehetséges egy ilyen alapfelállással, még az emberi faj anatómiailag helytelen egyedei is, de hát nem lehet minden tökéletes. A mókás nevek is részei a sorozatnak, melyre a legjobb példa a főhős, Monkey D. Luffy, kinek kalandjait követjük végig, ahogy nekivág a nagyvilágnak, kalózcsapatot toborozva, és legyűrve minden kihívást, hogy eljusson egy legendás kincshez, a One Piece-hez.

A sorozat játékformába való öntése adott volt, hisz a narratíva tele van epikus csatákkal és párbajokkal, úgyhogy a Pirate Warriors franchise immáron negyedik iterációját adta ki a Bandai Namco. A játék hozza a már megszokott minőséget, még ha nem is a legjobb formában, és sajnálatos módon csakis a rajongók fogják igazán értékelni a végeredményt.

Kontrol-cé-kontrol-vé-puskás-ügynök-verő a becses nevem.

Mielőtt azonban túlságosan is elmerülnék a negativitásban, lássuk, mivel szolgál ez az új Pirate Warriors epizód. Három játékmód vár ránk: a "Dramatic Log", a "Free Log" és a "Treasure Log". Ezek alapvetően mind egyjátékos élmények, melyeket igény szerint lehet kooperatív változatban is játszani. Az elsőnél a sorozat történetén megyünk végig kisebb-nagyobb ugrásokkal, a másodiknál ugyancsak, csupán a karakterválasztás lehetősége szabadabb lesz, a harmadikban pedig speciális pályákon kell átverekednünk magunkat változatos szereplőgárdával.

A játék megpróbálta a "Dramatic Log"-ban rekreálni a mangának és az animének azon fergeteges történetmesélését, ahol a dráma, a komédia, vagy a "badass" helyzetek tökéletes egyensúlyban vannak, így mindegyik roppantmód hatásos, még ha nem is feltétlenül érződnek valóságosnak. Ez a játékbeli animációk esetlensége miatt nem igazán jött össze, de azért sikerült néha egész tűrhetően visszaadni egy-egy helyzet hangulatát.

A legveszélyesebb támadás a játékban a szívecskeszórás.

Továbbá az itt elmesélt történet megpróbálja behúzni a játékost, de sajnos, aki nem ismeri a sorozatot, annak rengeteg kifejezés nem fog semmit se mondani, de legalább potenciálisan fellángoltathatja bennük a vágyat, hogy nekiessenek ennek a monumentális nagyságú címnek; basszus, 1999 óta megy az anime? Majd belekezdek, ha lesz húsz felesleges évem, bár az is biztos, hogy ha egyszer elszánjuk magunkat rá, akkor nem lesz könnyű leállni vele.

A "Free Log" ugyanazokon a pályákon visz végig, melyeken a "Dramatic", egyedül a karakterkínálat lesz más. A "Treaure Log"-nál pedig az egyedi kalandok mellett, sajátságos karakter interakcióknak lehetünk fültanúi, mert szerencsére van annyi humorérzéke a játéknak, hogy lássa annak a helyzetnek az abszurditását, mikor egy, a sorozatban gyenge szereplővel győzünk le egy sokkal erősebbet, és kimondatja a győztessel a "Banyek, tényleg nyertem?"-et.

Rendkívül aranyos, hogy a rendszer szerint mi nem teszünk mást az ellenfelekkel, pusztán megverjük őket; még akkor is, ha az általunk irányított emberke kezében kard van. Négy plusz négy technika áll rendelkezésére mindenkinek, attól függően, hogy a "Shift"-et nyomva tartjuk e. Alap és erősebb támadást, rohamozást és ugrást használhatunk, melyek különleges technikákká válnak, ha az imént említett kiegészítő gomb lenyomásával együtt használjuk őket.

Nem csak a lányoknál...

Ezeket a különleges képességeket akkor lehet alkalmazni, mikor a mérce alattuk tele van, melyek támadással és sérülés elszenvedésével töltődnek, így egy heves csatában nagyon gyakran ellövésre kerülhetnek. Mindegyik játszható szereplőnek egyedi technikái vannak, ráadásul többféle karaktertípus is elérhető, így bárki megtalálhatja a stílusához legjobban illeszkedő harcost.

A játékmenet az ellenségek összeverésén kívül nem tartalmaz sokkal többet. El kell foglalni egy területét a pályának? Verjük össze az ott tanyázó rosszaságokat. Valakit el kell kísérni "A" pontról "B" pontra? Csapjunk szét az útjában állók között. Van egy célpont, akit móresre kellene tanítani? Nos, hajrá. Az ellen általában rajokban jön alkalomadtán előbukkanó főnökökkel kiegészítve.

Ezek a főbb célpontok pajzzsal és akár egyedi képességekkel is rendelkezhetnek (főleg, ha nevesített szereplőkről van szó). Támadásinkkal pajzsukat sebezzük első sorban, és csak azután lehet igazán nagy sérüléseket okozni, miután azt sikerült leverni róluk. Ilyenkor általában kábán vonaglanak a harcmezőn, ameddig vissza nem töltődik a "Shield" csíkjuk.

A három méteres furcsa bácsi, és az antigravitációs mellek is természetesek ebben a világban.

Végső soron ennyiről szól a játék. Nincs igazán túlbonyolítva, de talán ennél a zsánernél ez nem hátrány. Nehézségi fokozatból három van, tovább pedig úgy lehet nehezíteni, hogy a pályák között nem élünk a karakterek individuális, illetve globális fejlesztési opcióival. Térképeken választhatjuk ki, mely bónuszt akarjuk megvenni, melyeket küldetések teljesítése után kapott pénzből és bronz, ezüst illetve arany érmékből tudunk finanszírozni.

A globális térképen apróbb fejlesztések vannak, de ezek minden karakterre érvényesek, míg az individuális térképeken, melyből minden szereplőnek kettője van, tudunk bizonyos karaktereket közvetlenül erősíteni, jobb fejlesztésekkel. Mivel elég sok emberkéből lehet válogatni, ezért gyakorta leszünk fizetőeszköz szűkében, azonban a pályák bármennyiszer újrajátszhatóak.

Az alap premissza kellemes, és az animációk, a csaták közbeni cseverészés mind hozta a One Piece-es hangulatot. Ám sajnos a prezentáció még így is bukdácsol; nem borzalmas, de sokkal jobb lett volna az animéből összevágni az átvezetőket, bár az is elképzelhető, hogy így háromszor annyi ideig tartott volna a munka, lévén, hogy annyi epizódot átnyálazni nem egy pár perces feladat.

Verjem meg a lávaképességű piros kutyát... aham, én meg toronyórát kérnék szépen, lánccal.

A következő probléma az irányítással van. Az egy dolog, hogy ismét több billentyűt kell szegény klaviatúrán használnom, mint amennyi ujjam van, ám ezek nagy része nem kulcsfontosságú, így megbocsájtható. Amit viszont már nem tudok olyan könnyedén elnézni, az a karakterek támadásainak össze-visszasága. Az "E"-t lenyomva rá lehet koncentrálni egy célpontra, de technikáim sok esetben még így sem találtak be konzisztens módon.

A helyzeten a kamerakezelés sem segít. A "Q"-val lehet forgatni a kamerát amerre épp emberünk néz, de mikor rohannánk egy teljesen másik irányba, akkor magától irgalmatlan lassan fordul a nézet, ha pedig egy sarokba, vagy házfalhoz szorulunk valamily oknál kifolyólag, akkor a kamera gond nélkül tűnik el a vakolatban, mi meg csapkodhatjuk a gombokat reménykedve abban, hogy sikerül elszabadulni a nézet csapdájából.

Nem fatális hibák, ám rendkívül irritálóak tudnak lenni alkalomadtán. Azonban a legszomorúbb és legérthetetlenebb hiba az optimalizálás félkész mivolta. A játék maga tökéletesen fut, egyedül az átvezető animációk alatt zuhan be az FPS rendszeresen, ami meglepő, hisz "in-game" grafikát használtak ezekhez. Nem válik ettől nézhetetlenné, de akkor is furcsállom, hogy ami sikerült elérni a játékmenetben, azt miért nem sikerült?

A jobb alsó rész megnyugtatja az aggódó szülőket: itt mindenkit csupán kiütnek.

A zene, és az eredeti színészek szinkronhangjai viszont kárpótolnak a hiányosságokért, mely mellett a tartalom is kielégítő. Hosszú kaland vár a "Dramatic Log"-nál, elég sok a megnyitható karakterlehetőség, ráadásul a galériát is ki lehet töltögetni, ahol érdekességeket tudhatunk meg a világról, szereplőkről, hajókról és különleges tárgyakról.

One Piece rajongók számára erősen javallott cím a Pirate Warriors 4, ám mások számára nem fog sokat mondani. Ismét egy rétegjátékhoz van szerencsénk, ami a bátor animekedvelőt még akár be is vonhatja a sorozat világába, de a hétköznapi verekedős zsáner kedvelőinek túl egyszerűnek és semmisnek hathat a játékmenet, ráadásul az ára sem épp a legbarátságosabb. Ezektől függetlenül nekem szimpatikus volt, úgyhogy újra neki is megyek a sorozatnak, találkozunk Karácsonykor.