Van valami egészen félelmetes ebben a végtelen, csillagokkal pettyezett vászonban. Teljesen mindegy, hogy milyen irányba indulunk el, valószínűleg sosem fogjuk meglátni, esetleg megérteni a kozmosz határait. De ettől függetlenül megpróbáljuk felderíteni, rávenni, hogy mutassa meg nekünk néhány féltve őrzött titkát. Jó eséllyel az emberi természetnek ez az igen domináns jellemvonása késztette arra a Hello Games csapatát, hogy megpróbálják megalkotni a valaha volt legjobb felfedezős játékot, amiben mindenki kiélheti a benne szunnyadó űrhajóst, botanikust, antropológust, régészt és még ki tudja, mit.

A cím választása szerintem remekül sikerült, hiszen a No Man’s Sky pontosan ezt sugallja: gyere, vándor, és ismerd ki az égi titkokat. Egyetlen dolgot felejtettek el a hatalmas ötletládájukba bedobni. Azt, hogy hogyan is készítsenek ebből olyan játékot, ami fogyaszthatóvá váljon mindenki számára.
Szokásomtól eltérően, valamint a program koncepciójával szembeszállván, előre hoznám az értékelés egy részét, mert gondolom a verdiktnél látható szám sokak idegrendszerét görcsbe rántotta. A NMS-t szinte lehetetlen feladat objektíven vizsgálni, annyira rétegjáték lett. Vannak benne persze kapaszkodók, amiket mérni tudunk (grafika, például), ugyanakkor olyan dolgokat feszeget, amit nem mindenkinek a gyomra fog bevenni.

Szó nélkül el tudom képzelni, hogy milliónyi embernek ez lesz a non plus ultra, 10/11 pont, sosem láttak még csak hasonlót sem. De ott lesz a másik tábor, akik konkrétan nem erre számítottak, esetleg nem ilyen kivitelezésre vagy megvalósításra. Őket is maximálisan meg tudom érteni, mivel viszonylag sok félreérthető dolgot kommunikáltak feléjük a fejlesztők, illetve a Sony marketingért felelős emberei.

A cikk hátralevő részében megpróbálom elmesélni nektek, hogy az én értékrendem szerint miért hasalt el a program. Készen álltok az utazásra?

Az első dolog, amivel rögtön egy új játék indításával meg kell barátkoznunk, hogy nincs történet. Mindenféle kommentár nélkül, egy teljesen ismeretlen planétán ébredünk a füstölgő űrhajónk társaságában. Lövésünk sincs, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, miért vagyunk itt, hogyan zuhantunk le vagy egyáltalán mi történt velünk. Annyit közöl velünk csak a játék, hogy javítsuk meg a felszerelésünket, aztán szálljunk fel a repcsinkkel és próbáljunk eljutni az ismert univerzum közepéig.

Nem lesz semmilyen átvezető, esetleg CGI filmecske, sőt, párbeszédből, illetve úgy en bloc kommunikációból is csak minimális tapasztalható. És nem, a későbbiek folyamán sem fog semmi kiderülni, egyáltalán nem kapunk választ az egyre halmozódó miértekre és hogyanokra, egyedül a fantáziánkat használhatjuk.
Találkozunk ugyan idegen életformákkal, akik főleg a kereskedésben segítenek majd, de hogy kik ők, mit keresnek itt, az rejtély marad, már csak azért is, mert alapból nem értjük egy szavukat sem, meg kell tanulnunk a nyelvüket. Alapjában véve a történet hanyagolását negatívumként kellene kezelni, de itt még elnéző voltam, mivel körüllengi a játékot valami olyan érdekes atmoszféra, ami még inkább arra fog buzdítani minket, hogy próbáljunk meg magunktól válaszokat találni a lelkünket mardosó kérdésekre.

A másik, amivel egyből szembesülünk, hogy iszonyatosan rosszul lett megoldva a tárgyak menüje, ennek a menedzselése. Félreértés ne essék: a kalandozás mellett kegyetlen sok időt fogunk eltölteni ebben a kusza halmazban. Az alapvető gond az, hogy minden egyes másodpercben a túlélésünkért küzdünk, ami végeláthatatlan gyűjtögetésbe torkollik.

Igen, pontosan úgy, mint a Minecraft esetében, csak itt a kibányászott nyersanyagokat nem építési célzattal raktározzuk, hanem az életünk fenntartásáért. A kijelzőnkön egyfolytában csipogni fog valami, ami hihetetlen módon frusztráló. A legalapvetőbb tevékenységhez is matéria kell: a létfenntartáshoz, a bányászlézerünkhöz, az űrhajónkhoz, a pajzsunkhoz, meg sorolhatnám még napestig.

Ennek az lesz az eredménye, hogy a rendkívül szűkre szabott inventory az indítást követően fél órán belül megtelik, aztán onnantól kezdve sakkozni kell egyfolytában a hellyel. Persze a későbbiekben tudjuk növelni a kapacitást, de ebben 10 óra játékidő alatt ne is reménykedjünk. Csak kapkodni fogjuk a fejünket a sok ásványi anyag meg izotóp láttán, hogy akkor most itt mi történik? Talán a legnagyobb, kifejezett negatívum is ehhez a témához kapcsolható: nincs semmilyen tutorial.
Ahogy már gondolom, kitaláltok, a No Man’s Sky egy kegyetlenül összetett program és a segítség hiánya miatt minden egyes dologra magunktól kell rájönni. Persze ez lehetne akár jó is, hiszen nem fogja a mancsunkat egy szekundumra sem a stuff, de az összetettség miatt ez itt totálisan visszafelé sült el.

Gondolj bele: leraknak a semmi közepén, villog a kijelződön mindenféle felirat, hogy enviromental hazard meg life support critical, te meg azt sem tudod, hogy a nyomorult lézeredet mivel veszed elő. Sőt, első körben az sem lesz világos, hogy tulajdonképp mit is kell csinálnod. Nem látod az összefüggéseket, fogalmad sincs, mi az a carbon, mihez kell a vas meg a zsilliónyi más, ami a környezetedben található.

Aztán persze ki lehet ismerni a rendszert, de ahhoz sok időt kell beleölnöd, ami valószínűleg nagyon sok embert el fog riasztani az anyagtól, teljes joggal. Ez amúgy még mindig csak a bolygókon való gyűjtögetés, a világűrben más szabályok lesznek érvényesek, amikre újfent nekünk kell rájönni. Szóval némi segítség igazán jól jött volna, mert így első körben a Minecraft playerek érzik csak komfortosan magukat.

A kétélűség a külsőségekben, valamint a technikai oldalon is megmutatkozik. Egyrészt egészen döbbenetes az, hogy nincs semmiféle töltőképernyő. Teljesen mindegy, hogy egy bolygó felszínén rohangálunk, esetleg űrhajóba szállva elhagyjuk az atmoszféráját, bedokkolunk egy bázisba, röpködünk a különféle planéták között vagy rendszereket ugrálunk – nem látunk loading feliratot. Az érem másik oldala viszont a nyers grafika. Káprázatos színekkel operál az anyag, ez mindenképp pozitívum.

Nem oszt, nem szoroz, hogy egy erdős-mezős helyen ereszkedünk le, esetleg egy sziklás sivatag közepén, vibrálóan élénk minden. Messziről kifejezetten pofás az összkép, viszont amikor landolunk, ott arcul csap az igazság: öklömnyi pixelek, durván alacsony felbontású textúrák és végtelenül egyszerű környezet fogad minket, ami ráadásul hemzseg a bugoktól.
Sőt, uszkve két óránkét jött game crash, ami tisztességgel meg is öli a hangulatot. Ezen felül a képfrissítés is messze van a stabiltól, láthatatlan akadályokba akadunk bele, átrohanunk sziklákon. Persze ez mind renoválható, csak nagy kár, mert a sok csúsztatásban javíthatták volna ezeket is.

A tartalom ellenben egy nagyon jó kérdés. Meg tudom erősíteni, tényleg felfoghatatlan mennyiségű rendszer és a hozzá tartozó helyszínek vannak. Nyilván esélyünk sincs arra, hogy mindent felfedezzünk, mert fizikális képtelenség. Szó nélkül bele lehet rakni akár több ezer órát is az anyagba, annyi lehetőség és opció van. Ami megint csak csúsztatás volt a fejlesztők részéről, az bizony az ismétlődés magas száma.

Ez igaz a környezeti elemekre, a megismerhető állatokra, az apró kabinokra meg mindenre, amit a játék kínál nekünk. Nyilván egy ilyen léptékben gondolkodó alkotásnál ez valamilyen formában elkerülhetetlen, ugyanakkor fura, hogy a három rendszerrel ezelőtt látott szarvas jószág majdnem mindenben megegyezik azzal, ami előttünk kóricál, csak mondjuk, van még egy füle és barna helyett kék.

De ugyanez igaz a növényzetre, környezeti elemekre is, mert ha ellátogatsz 6-7 lokációra, jó eséllyel láttál mindent, ami változatosságban elérhető. Itt érdemes azon elgondolkodni, hogy a (jóval) kevesebb nem lett volna-e több?

A bányászaton, valamint az aktív életben maradáson kívül persze még van néhány dolog, amiket csinálhatunk. Az első ilyen a harc. Ezt is egy picit felfújták, mert a tesztelés időszaka alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kellett megvédenem ilyen módon magam.
Bárkit lemészárolhatunk (egész fajokat is kiirthatunk), bárkinek nekieshetünk. Egyedül a sentinelekre, a röpködő pici robotokra figyeljünk, mert ha nem likvidáljuk őket gyorsan, akkor hívják a nagytesókat, akik eléggé erősek. Békésebb természetűek tényleg bejárhatják az egész bolygót, akár gyalogosan, akár űrhajóval. Érdemes figyelni a hud-ot, mert kérdőjellel mutatja az érdekes pontokat, ahol nyelvtudásunk erősíthetjük, vagy ha szerencsések vagyunk, egy pici házat találunk, ahol egyrészt tudunk menteni, másrészt kereskedhetünk a nyersanyagokkal.

Amit mindenképp ki kell emelni még, hogy a NMS-ben nincs multiplayer. Ez egy igazi egyszemélyes utazás, ami egy picit szomorú is, mert a társainkkal karöltve felfedezni a galaxist, na, az tényleg nagy húzás lett volna. Így pedig hiába látunk tovaröppenő hajókat, esetleg az űrben különféle flottákat, sajnos azok nem a többi játékost jelölik. A hangokra és zenékre ugyanakkor egy deka panaszunk sem lehet.

Sőt, sokszor csak azért lébecoltam egy adott helyszínen, hogy a tökéletesen hangszerelt, néha atmoszférikus, néha nagyzenekari műveket hallgassam. Egyébként a nagybetűs hangulat megteremtése miatt kalandoztam a legtöbbet. Gyűjtögettem, röpködtem, boltoltam, közben hallgattam az elzsongító dallamokat.

Van még egy nagy baj szerintem a játékkal, ami nem más, mint az ára. Akárki akármit mond, ez a stuff egy felkapott indie projekt, ami valószínűleg a monumentalitása miatt élvezett kitüntetett figyelmet. Ha tüzetesen megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy egyetlen szelete sem mérhető az AAA produkciókéhoz, persze a nagyságától eltekintve.

Én a Sony helyében adtam volna még pár száz fejlesztőt a Hello csapatának, megtoltam volna a büdzsét egy talicskányi pénzzel, hogy tényleg olyat alkothassanak, ami semmilyen formában sem hétköznapi. Gondolom a legtöbben láttátok azt a képet, amit a stuff befejezésekor posztoltak a fejlesztők. Gondoljatok bele, hogyha ennyi emberrel érték el ezt, akkor mit vihettek volna végbe tízszer több erőforrással?
Remélem sikerült jól átadnom és megfogalmaznom azt, hogy nekem miért ennyi lett a No Man’s Sky. Ahogy a bevezetőben írtam, simán lehet, hogy sok olvasó nem ért velem egyet, mert nekik sokkal többet jelent a program. Szabadságot, az űr végetlenjét és természetesen az ismeretlen feltérképezését. Amit viszont nehéz elfogadnom, hogy egy ilyen szinten összetett anyaghoz miért nem lehet valamilyen útmutatót adni? Nagyon frusztráló továbbá az állandó nyersanyag keresgélés, valamint 6-7 óra után az ismétlődés is felüti csúnya fejecskéjét, hogy a felemás technikai megvalósításról már ne is beszéljek.

Ennek ellenére nem akarlak elriasztani a játéktól, csak szerettem volna rávilágítani, hogy nem való akárkinek. Ne legyenek elvárásaid, felejtsd el a látott trailereket. Amennyiben teheted, mindenképp próbáld ki, úgy tudod leginkább elkerülni a csalódást.

Ha ráérzel az ízére és elfogadod, hogy itt a jutalom az maga a felfedezés öröme, akkor foglald el a legkényelmesebb foteled, vegyél fel egy fejhallgatót és engedd, hogy egy teljesen más dimenzióba ringasson.