NBA LIVE 08 teszt

/>Az EA SPORTS másik régóta futó sport szimulátora, az NBA idén is megkapta a kötelező vérfrissítéseket. Frissült a repertoár, megújult a látványvilág, újragondolódott az irányítás. És ha már ilyen szépen összeálltak a dolgok, akkor miért ne kosaraznánk egy jót a legnagyobb sztárokkal?


Személy szerint mindig is inkább az EA BIG munkáját méltattam, mert ők sokkal lazábban állnak hozzá egy-egy sportág, formába öntéséhez. Az extrém megközelítés közelebb áll hozzám és a stílusomhoz. Emlékeztek még az NBA JAM című alapvetésre? A kilencvenes években hatalmas népszerűségnek örvendett és mindezt a könnyedségének, valamint az észbontó elképzelésének köszönhette. Nem jelentett gondot a szaltóból bezúzott kosár, vagy a tripla csavaros pörgés utáni zsákolás sem. Nekiugrunk félpályáról? Hadd szóljon! A tüzes labda pedig csak hab volt a látvány tortáján. Szép lassan azonban kisétált a figyelem középpontjából és jöttek helyére az évről-évre komolyabb megvalósításukkal elkápráztató valódi kosárlabda szimulációk. A JAM ideje leáldozóban volt. Átmenetileg?


Az EA jókor volt jó helyen és elkezdte tolni a Live-ot, ahogy csak a csövön kifért. Az eredmény önmagáért beszél. A FIFA és az NHL mellett az egyik legsikeresebb sport franchise-á nőtte ki magát. A millennium után ismét elkezdtek visszakerülni az extrém értelmezésben tálalt kosaras cuccok a játékipar véráramába. Ugrottam is egy hatalmas fejest a közepébe. Örömmel vettem tudomásul, hogy az EA is beszállt végre a buliba, az NBA STREET-tel, amit nagyon hamar a szívembe is zártam. Ezáltal viszont elég nagy távolságba kerültem a realitástól. és ez némiképp meg is nehezítette a tesztelési folyamatot, amit az NBA LIVE-val kellett lefolytatnom. Vissza a való világba, vissza a realitás talajára?


A program betöltését követően ezúttal is hatalmas hiányérzetem támadt. Már érintőlegesen szót ejtettem a FIFA-nál az intro videó hiányáról. Legnagyobb sajnálatomra ebből a stuff-ból is szemtelenül kispórolták. Nem kaptam semmi plusz inspirációt a játékhoz, a hangulat felfokozásához. Kissé egykedvűen kellett belevetnem magam a játékba. Kezdésnek rögtön kapunk egy frankó kis tutorialt, hogy felvegyük a ritmust, ráérezzünk a vezérlésre. Stílszerűen egy félhomályba burkolózó, üres stadion ad helyet a gyakorlásnak. A pálya mellett több labdát is találunk, hogy ne egy után kelljen állandóan rohangálnunk. El vagyunk kényeztetve. Ha már kellően belejöttünk az irányításba, akkor irány a főmenü. Lehetőségeket találhatunk bőven. Nem szegényeskedik a játékmódokban és beállítási lehetőségekben az anyag.


Elsőnek egy könnyed tét nélküli meccset zavartam le, amiből azért már elég sok minden kiderül a játékról. A neves csapatok hiánytalanul megjelennek a választáskor. Az amerikai liga színe-java képezi a listát. Személyes kedvenc hiányában én mindig a Charlotte Hornets csapatával állok pályára. Zseniális a logo-juk, és pont. ? A betöltésre várakozás alatt ? ami kissé hosszúra tud nyúlni ? egy kvízjátékban vehetünk részt, ahol a lexikális kosár tudás elengedhetetlen a helyes válaszok megadásához. Betöltés után elénk tárul a stadion panorámája. Elégedett vagyok a látvánnyal, ami abban csúcsosodik ki, hogy azon nyomban elkapott az autentikus, hamísítatlan kosárlabda feeling. A pálya olyannyira valóságszerű hatást keltett bennem, hogy egy pillanatra teljesen ott éreztem magam a stadionban.


Szinte kézzel fogható az az illúzió, amit a pixelek kirajzolnak a TV képernyőjén. Az EA abban az egyben nem túloz, amikor azt állítja, hogy olyan érzést kelt a játék képi világa, mintha egy valódi lelátón foglalnánk helyet egy kosármeccs kellős közepén. Viszont abban, hogy a grafikus engine 60 frame/sec-es képfrissítéssel képes mindezt prezentálni, nem enyhe túlzás, hanem hatalmas átverés. Jól látható módon gondok támadnak a frame rate-tel, ami a játék egészében érzékelhető marad.

Miután a játékosainkat egyenként a pályára szólították, elkezdődik végre az érdemi része a dolgoknak. Indul a nagy összecsapás. Az R2-vel tudunk sprintelni, amire azonnal szükségem is volt, hisz a labdát a kezdő felugrásnál még csak véletlenül sem én kaparintottam meg. A játékosok pályán betöltött posztját, menet közben is tudjuk variálni a D-pad irányainak megnyomásával. Gyorsan igénybe is vettem, mert a csapatom eléggé szét volt csusszanva. Ha végre támadó helyzetbe kerülünk, az R1 gomb nyomva tartásával a csapattársaink kapnak egy ikont, melyek a PlayStation controller 4 akció gombjának felel meg.


Annak a játékosnak tudunk ily módon direkt passzt adni, amelyiknek az ikonját megnyomjuk. Ez amellett, hogy kiválóan átlátható, nagyon kényelmes megoldás is egyben. A sima passzolás alapesetben az X gombbal történik. Van viszont egy olyan újítás, amivel első ízben idén vehetünk használatba. Ez az úgynevezett HOT SPOT kijelzőt aktiválja, az L1 nyomva tartásával. Az NBA hivatalos adatai alapján összeállított statisztika, melyet színes zónák képében vetíthetünk a pályára. A gyakorlatban ez mutatja meg nekünk, hogy az irányításunk alatt álló játékos honnan lesz sikeres a legnagyobb valószínűséggel, tehát mely pontokról a legnagyobb vele a pontszerzés esélye. Nagyon bejövős ez a feature és valóban helytáll a játék hevében is, jelentősen növelve a próbálkozásaink pontszerzéssel való zárásának esélyeit.


Ha kemény ellenállásba ütközünk támadásaink során, és a labdánkra pályázik az ellenfél, akkor szükségünk lesz trükközni is, hogy kijátszhassuk, áttörhessük a védelmüket. Ekkor kerül képbe a Quickstrike rendszer. A figurákat a jobb analóg kar tekergetésével tudjuk előcsalogatni. Némi gyakorlással eltöltött idő szükséges a használatának elsajátításához, de egyáltalán nem bonyolult. Ha ráérzünk, akkor csak úgy szórjuk majd a trükkök és testcselek sokaságát. Tapasztalataim szerint az ellenfél intelligenciája jófajta iparos munkával lett leprogramozva. Nekem meggyűlt a bajom velük. A félpályás viselkedés logikának és az újra gyúrt játékos interakció engine-nek köszönhetően szinte kivétel nélkül a valóságnak megfelelően reagálták le a megmozdulásaimat, tehát ezzel abszolút nincsen gond.


Elég gyakran sikerült szabályt véteniük ellenem, ezáltal számtalan alkalmam adódott a büntetődobások elvégzésének jogbirtoklására. Elégedetten tapasztaltam, hogy itt már a készítők végre bevonták a SIXAXIS mozgásérzékelőit is a mókába. A büntetőket kétféleképpen is érvényesíthetjük. Én rögtön a fantáziátlanabb megoldással nyitottam. A jobb analóg kar előre-hátra döntögetésével tudjuk ösztönözni játékosunkat a dobás lebonyolítására. Nekem ez a verzió nem tetszett annyira. Nem úgy, mint a motion senzor-os támogatás... Itt már csak és kizárólag a mozgásérzékelésre hagyatkozva dobhatjuk kosárra a labdát, úgy, hogy kezünkben a joy-jal leutánozzuk a mozdulatot a levegőben. Ötletes figura. ?


A visszajátszások aktív összetevői a játéknak. Minden sikeres kosárba juttatás után megtekinthetjük a történetet lassítva, látványosabb kameraállásokból figyelve az action-t. Van is honnan megmutogatni az eseményeket, mert a pálya széle tele van a sajtó lelkes munkatársaival, akik becsületesen eleget is tesznek munkaköri kötelességüknek. A lelátókat térbeli szurkolók népesítik be, maximálisra fokozva bennünk ezzel a realitás érzését. Végre hiteles reprodukciót láthatunk a nézőteret illetően is. Remek. Minden a helyén, minden nagyon mutatós, minden tükröződik, csillog és villog. Az utolsó szögig minden ott van, ahol lennie kell. A grafika kiértékelése nem esik nehezemre, mert panaszkodnom nem nagyon kell. Dicséretet osztani viszont fogok. Meglátásom szerint a kosárlabda az egyik legjobban megvalósítható sportág konzolokon. Az EA idei darabja már-már olyan szinten képes hozni egy TV-ben közvetített meccs érzését, hogy az avatatlan szemeket esetlegesen teljes mértékben meg is tévesztheti. Fotórealisztika a négyzeten.

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a Full HD-s felbontás ezúttal sem támogatott, viszont az összkép nagyon korrekt 720-ben is. Ez a felbontás arra már bőven elég, hogy kitűnően kirajzolódjanak a részletek, láthatóvá téve még a verejtékcseppeket és az erezetet is a játékosok testén. A karakter, valamint mozgásmodellezés kombó roppantul meggyőző eredménnyel hívja életre a baller-eket. Arcról, szinte mindenkit első blikkre beazonosítottam, az általam ismert kosarasok közül. Nem kellett mélyre túrnom a memóriában, lelkes kosaras kártyagyűjtő voltam. ? A hangulatért felelős zörejek, szövegek, effektek nagyon jól hozzák a stadion atmoszféra megteremtésének magas iskoláját. Természetesen a korhoz igazodva teszi a vas mindezt Dolby Digital hangrendszerben.


Kissé elkalandoztam, az élménybeszámolómmal és még szót sem ejtettem néhány igen fontos dologról, úgymint a játékmódok, vagy az online play és a multi player szekció. Túl sok száraz adattal nem is szeretnélek fárasztani Titeket, így ezen, hamar szeretném túltenni magam, ezért most csak érintőlegesen értekezünk róla. A multi player opció offline és online is igénybe vehető. Maximum 4 játékos részvétele támogatott mindkét módban, tehát mind a neten keresztüli móka, mind pedig az egy képernyős játék legfeljebb négy fővel bonyolítható. Offline módban található bajnokság és egymeccses gyors játék lehetőség. A menü itt is hajlamos bonyolódni, és mivel magyar nyelven nem hajlandó kommunikálni a program, kénytelenek leszünk időt szánni lehetőségeink kitanulmányozására, mert bizony rengeteg konfigurálási lehetőség várja a játékba komolyabban elmerülni vágyókat.


Én nem voltam túlságosan motiválva abban, hogy belemerüljek a milliónyi beállítási lehetőségbe. Ezt meghagynám a sportágat nálam jobban kedvelő, mélyen tisztelt játékosoknak, hadd legyen a többi tartalom meglepetés. Lesz mivel elbabrálgatni. Amennyit a játékból tapasztaltam, azok alapján elmondhatom, hogy nagyon meg vagyok elégedve a produktummal. Minden tekintetben magas színvonalat produkál, legyen szó a vizuális tálalásról, a hangok életszerűségéről, vagy a remekül átgondolt irányításról. Nem fog csalódást okozni senkinek sem, ebben szinte teljesen biztos vagyok. Lehet ezt még fokozni, van még hová fejlődni, de a korunk által támasztott elvárásoknak, követelményeknek képes maradéktalanul megfelelni. Hozott is, meg újított is, eltalált arányban.

Volt szerencsém a rivális NBA 2K7-t is górcső alá venni, de számottevő különbséget nem vélek felfedezni közöttük. Egyértelmű győztest hirdetni nem tudnék. Igaz, hogy külsőre nekem a másik jött be jobban, ez viszont nem jelenti azt, hogy valóban szebb is külcsíny terén. Viszont ezeknél, továbbra is sokkal jobban élveztem az NBA STREET HOMECOURT-öt, mert az az extremitás sokkal inkább az én világom, ezért azoknak, akik szeretik a kosárlabdát, de nem elhivatott realitás vadászok, inkább a STREET-et ajánlanám. Ott aztán ki lehet élvezni a gameplay-t, és komolyan rá lehet kattanni a témára, ahogy én is tettem, nem is olyan rég. I looove that game!