Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm Legacy teszt

A Naruto, ha videojáték-franchiseként tekintünk rá, mindig is egy érdekes, hogy ne mondjam fura szerzet volt a játékpalettán. Animeként elért masszív népszerűségét valahogy sohasem sikerült maradéktalanul átültetnie a játékiparba is, ennek oka pedig nagyon egyszerű. A sorozat igazi savát-borsát a karakterek személyisége és a finom humor adja, amit szinte lehetetlen átültetni egy verekedős játékba, ennek ellenére mégis kialakult egy stabil rajongókör ezen a piacon is-elsősorban nekik szól a mostani remaster-kiadvány.

Nos, mint már említettük volt, 4 in 1 gazdaságos ajánlatról van szó, tehát négy játékot is kapunk a pénzünkért, ezek egészen pontosan a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm sorozat részei 1-től 4-ig. Sőt, teleshop módra még mindig nincs vége, hiszen a Road to Boruto Expansion-t is megkapjátok, és nem csak akkor, ha most rögtön telefonáltok. A játékidővel tehát nincs gond, lesz bőven.

Rúglak, fekszel!

Természetesen rajongóként örömteli, hogy egyetlen teljes játék áráért milyen izmos tartalmat kínál nekünk a kiadó, de van ennek egy aprócska hátránya is: így egy csokorba szedve nagyon meglátszik, hogy egyrészt a 2008-as első rész és a csak nemrég megjelent Road to Boruto között milyen keveset változott a sorozat, másrész mégis milyen idejétmúltak az első részek bizonyos elemei.

Nyilván ez nem tekinthető negatívumnak, számítanunk kell elavulással kapcsolatos gondokra, lévén Xbox 360-ról és PS3-ról megöröklött cuccokról beszélünk, DE: számomra érthetetlen, hogy a már akkor is gáznak számító technikai gondok itt is felbukkannak. Értem ez alatt elsősorban a töltési időket: a régebbi Naruto-részek 10-20 másodperceket töltögették magukat. Ismétlem, már akkor is cinkes volt, az ember azt gondolná, hogy egy sokkal erősebb gépen már nem lesz ilyen gond, de láss csodát, PS4-en ugyanúgy 10-20 másodperceket tölt. WTF?

Azt mondták, csak egy róka jön. Azt mondták, gyerekjáték lesz.

Maradjunk kicsit az első játéknál. Otthonunk, a Hidden Tree Village egy egy jó kis helynek tűnik, hangulatos, értelemszerűen keleties építményeivel és néhány szimpatikus szokatlan karakterével. Maga a játékmenet azonban korántsem ilyen rózsás, a kedves kis szereplők ugyanis nem tesznek egyebet, csak némán állva kevéssé vagy semennyire sem motiváló küldetéseket adnak, "menj ide, tedd azt, azt' jóvan". Tegyük a szívünkre a kezünket: erre 2017-ben azért már az ásítás kerülget, lássuk be.

De ne csak fanyalogjunk, azért nem minden játékelem ment ki a divatból, itt van például a még mindig kifejezetten ügyes és egyszerű irányítás. A Tekken-sorozatban például mint tudjuk, a random gombcsapkodás is sikerre vihet bennünket, nos, ez a harcművészet magasiskolája a Narutohoz képest. Biztos sokan emlékeznek: itt egy gomb van a támadásra, egy az ugrásra, egy a dobásra. Igazán egyszerű rendszer, de ha még beleépítjük a menő Jutsukat is a repertoárba, akkor egészen látványosan küzdhetünk.

Ne már, hogy ketten vagy!

Ennek hátránya lehet, hogy az igényesebb verekedőket valószínűleg nem elégíti ki teljesen, de belőlük meg kis eséllyel lesz a Naruto- játékok rajongója, és még kisebb eséllyel veszik meg ezt a gyűjteményt.Ha ehhez még hozzáadjuk a minden részben megtalálható, kifejezetten fantáziadús főellenségeket, akkor már alakulni kezd egy meglehetősen rendben lévő, szórakoztató kis játékcsokor.

Ahogy haladunk előre a Naruto-csokorban, rövid idő alatt szemtanúi leszünk az egyes részek apránkénti változásának is, ami ebben a formában nyilván sokkal feltűnőbb, mintha pár évente és egyenként tolnánk az epizódokat. A pozitívum, hogy a grafika érezhetően javul, a negatívum viszont, hogy maga a játékmenet folyamatosan és apránként változik, sajnos nem feltétlenül mindig a jó irányba.

A Naruto munkahelyi sitcom-változatának első promóképe.

Gondolok itt elsősorban a sztori módokra: az első rész "free roam" megoldása eltűnik, mint Petőfi a ködben, a harcok pedig egyre több kihívást jelentenek- hogy utóbbi rossz dolog-e avagy jó, azt mindenki döntse el ki-ki a saját szájíze szerint.Valahogy úgy képzeljétek el, hogy a harcok kimenetele egyre inkább az időzítésen és az ütemérzéken fog múlni, nem konkrétan a harcrendszer kiismerésén-amit azért persze szintén érdemes csiszolgatni, a kombók ugyanis egyre királyabbak és halálosabbak lesznek.

Egyszerűbben szólva, készüljetek fel rá, hogy játékonként érdemes egy kicsit máshogy állni a verekedésekhez, ez azonban, ha úgy nézzük, jó dolog is lehet, ha nem akarjuk, hogy hamar unalomba fulladjon a dolog. A játék közbeni bealvás elkerüléséről az is gondoskodik, hogy mire mind a négy résszel végzünk, vagy legalábbis bepróbáljuk őket, addigra több mint 60 irányítható karakter lesz a kezünkben, ez pedig nem kis dolog.

Ébresztő, itt a szeptember, irány az iskola!

Igaz, az ismertebb és kedveltebb karakterek jóval kidolgozottabbak, több a képességük, stb., de a fanoknak véleményem szerint e téren igazán a kínálat szélessége az előbbrevaló, az pedig minden kétséget kizáróan megvan ebben a kollekcióban.

Egy újrakiadásról lévén szó, a sorozat egyes részeiről külön-külön túl sok szót ejteni szerintem nem igazán érdemes. Grafikailag javultak egy picit ahhoz képest, ahogy eredetileg kinéztek, ez elvárható is volt, egyedül a változatlanul hosszú töltési idők azok, amik eléggé kiábrándítóak.

Összességében viszont egy teljesen korrekt kiadás a Naruto: Ultimate Ninja Legacy, ha rajongó vagy, de eddig lemaradtál a játékokról, vagy csak újrajátszanád next-genen, akkor biztosan nem fogsz csalódni. Sőt, igazából szerintem akkor sem, ha valamiért Naruto kalandjai kimaradtak, de szereted az animéket és bepróbálnád ezt a sorozatot is.

Rózsaszín WC-deszka Jutsu!

Mondhatjuk tehát, hogy a foglalkozás elérte célját, jó kis fan-service lett ez, és ennyi teljes értékű game, ilyen sok játékkal eltölthető óra, ennyi karakter, stb. relatíve kevés pénzért nagyon is megéri.

A főbb gondok elsősorban csupán abból az egyszerű tényből fakadnak, hogy már nem mai játékok ezek sem, de ha ettől elvonatkoztatunk (nem nehéz), akkor tényleg egy bitang jó kis csomagként tekinthetünk rá. Egy szó mint száz: soha rosszabb újrakiadást!