Bizonyára most felmerült benned a kérdés, hogy én biztosan egy kivénhedt kutya vagyok, akinek a szülei soha nem vették meg hőn áhított kétkerekűjét. Bevallom töredelmesen, nincs saját motorom – ha csak a Babettát nem vesszük annak -, ugyanakkor én is motoroztam kölyökkoromban, volt a hátsóm alatt gyorsasági motor, de ugyanúgy Simson, Jawa Mustang, az MZ-k minden köbcentije és természetesen különféle chopperek. Estem is motorral, volt, hogy majdnem a fogam is ottmaradt, de egyszer sem azért, mert száguldottam volna. A motorozás ugyanis nem erről szól, sokkal inkább arról, ahogy a szél az ember arcába vág és élvezi, ahogyan a dübörgő lóerők segítségével bárhová eljuthat, nincsenek előtte határok, csak a végtelen szabadság.
Hogy miért is én tesztelem akkor a MotoGP 13-at, ha egyszer így vélekedek a motorozásról? Egyrészt azért, mert a nyári uborkaszezonban nekem jutott, másrészt pedig azért, mert bárki imádhatja a MotoGP-t, ismerheti az összes versenyző alsógatyájának színét is, de amennyiben nem ült motoron, akkor nagyon könnyedén eshet olyan hibába, hogy tévesen ítéli meg a játékot. Ennek köszönhető például, hogy a hazai játékos sajtóban is több helyen szimulátornak nevezték a végeredményt, valódi motorozási élményt vizuáltak bele, holott a MotoGP-nek maximum akkor van ilyen hatása, ha korábban csak egy oldalkerekes biciklink volt.

Mielőtt bárki félreértene, itt szeretném leszögezni, hogy a játék a nézeteim ellenére is megtetszett, a kezdeti botladozások ellenére nagyon megkedveltem, de szimulátornak nevezni finoman szólva is túlzás lenne. A MotoGP 13 ugyanis csak egy újabb, különösebb újdonságoktól és egyediségektől mentes árkád motoros játék lett, amelybe a Milestone fejlesztői megpróbáltak szimulátoros jelleget csempészni, ezek azonban a gyakorlatban semmilyen formában sem nyilvánulnak meg. Lássuk konkrétabban!
Nézzük először a tartalmat, amivel a MotoGP 13 esetében az ég adta világon semmilyen probléma sincsen. Van itt minden, mi szem szájnak ingere, így a három, köbcentik szerint elkülönített motoros osztály mellett karrier mód, szimpla egyjátékos futamok, de még osztott képernyős mód is a régi vágású rajongóknak. Érdekesség, hogy a játékban több helyen is találhatunk olyan elemeket, amelyek erőteljesen hajaznak a GRID 2-re, így például a kampányon belül a versenyek közötti saját kis szobánk megléte – az említett játékban ez a garázs volt ugyebár -, de említhetnénk az idő visszapörgetésének a lehetőségét is – ez aztán a szimulátoros jelleg, a Gran Turismo rajongói ölnének miatta -, amire akárcsak a GRID 2-ben, itt is korlátozottan lesz lehetőségünk, és az elbaltázott kanyarokat, bukásokat és egyebeket korrigálhatjuk vele. Ha már így belemerültünk a játékmenetbe, úgy gondolom, hogy legelőször érdemes alátámasztanom a fenti – kissé talán túlontúl őszinte – kijelentéseket, avagy, hogy miért beszélhetünk csak egy „majdnem-szimulátorról” a MotoGP 13 esetében.
Első ízben azért, mert bár ott van milliónyi lehetőség, beállítás és valószerű helyzet, ám ezek többsége sajnálatos módon nem mutatkozik majd meg a játékmenet során. Hiába állíthatjuk be például, hogy kopjon a gumi, hogy legyenek technikai malőrök, hogy törjön a motor, ezekből szinte semmit sem érzékelünk majd. A technikai malőrök például ismétlődőek, a gumikopás annyit jelent, hogy hideg gumikkal kicsit jobban csúszik a motor, de egy kanyar után már esélyünk sem lesz elszállni, a törés pedig hiába opció, egyszerűen nem létezik a játékban.

Én legalább ötször próbáltam direkt falnak hajtani a motorommal – csak azért is, hátha -, de még csak a lábtámaszt sem sikerült letörnöm a motorról, nem hogy a versenyző lábát leszakítani. Lehetőségünk van továbbá számtalan dolgot beállítani, belenyúlhatunk gépünkbe a lehető legaprólékosabb formában, de ezeknek a hatásait sem igazán érezzük a pályákon, hiába vehetünk részt akár egy egész versenyhétvégén és teljes bajnokságon is, a legáltalánosabb kijelentés mégis az marad, hogy a motorok között még típusonként sincs túl sok differenciál, maximum köbcentiben, de az is elhanyagolható.
Bizonyára a fenti példák már titeket is biztosítottak arról, hogy a MotoGP 13 nem egy szimulátor, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy rossz lenne a végeredmény, sőt, meglepően kellemesre sikeredett, izgalmas versenyekkel, kellemes irányítással, de azért forradalmi megoldásokra itt sem kell számítanunk, inkább csak idegesítő elemekre. Ott van például a mesterséges intelligencia kérdésköre, ami finoman szólva is borzasztó lett – talán csak a motorhangok rosszabbak nála -, így a versenytársak közül az első néhány motoros mindig elhúz előre, ők képviselik az elitet, és bár mi roppant nehezen érjük majd utol őket, de amennyiben mi zakózunk egy óriásit, akkor természetesen azonnal beelőznek, hogy elölről kezdődjön a hajsza.

Apropó esések! Azok bizony vannak, de nem túl izgalmasak, ugyanakkor jó pofa, amikor ellenfeleinket kilökhetjük, azok pedig rúgkapálva röpülnek ki a kavicságyra – jut eszembe, a kavicságy is csak lassítja motorunkat, de ha a valóságban 100-zal ráhajtanánk, az esés garantált lenne, nem csak a lassítás -, és különösen vigyáznunk kell a vizes útszakaszokon, mert azokon viszont úgy csúszkálunk majd, mintha víz helyett olaj hullana az égből.
A MotoGP 13 ugyanakkor nagyon könnyen kezelhető, beállíthatjuk magunknak például az ideális íveket is a pályákon, sőt, az általa nyújtott kihívás is kellemesnek tekinthető, ugyanakkor hozzá kell szokni az irányításhoz, valamint motorjaink viselkedéséhez, de mindehhez elegendő lesz megtennünk néhány kört és automatikusan ráérzünk majd az ideális ívekre, valamint arra, hogy mikor kell fékezni, habár automatikus féket is beállíthatunk magunknak, hiszen ahogyan fentebb már írtam, mindent testre szabhatunk magunknak a játékban.

Többnyire emiatt a tulajdonság miatt is szerethető meg olyan könnyen a MotoGP 13, hiszen így ténylegesen is a saját képünkre formálhatjuk a végeredményt, játszhatunk tehát már-már szimulátor-közeli élményekkel, de sok-sok segítséggel is, minden csak és kizárólag rajtunk áll majd. Érdekesség egyébiránt, hogy a játék elég vegyes teljesítményt nyújt a küllem tekintetében, hiszen akadnak pályák, amelyek roppant kellemes és részletes küllemet kaptak, míg mások olyan csupaszok, mint a hadd ne írjak ide hasonlatot, mert nem akarok. Ennél sokkal problémásabb, hogy a grafikus motorral is lehet valami gubanc, mert olyan akadásokat produkált még megfelelő konfiguráció mellett is, hogy azt élmény volt nézni.
Mindent összevetve tehát a MotoGP 13 korántsem egy hibátlan játék, ugyanakkor amennyiben nem egy szimulátorként tekintünk rá, akkor rengeteg kellemes percet okozhat nekünk. Bizonyára, ha ismertem volna a sportágat és a versenyzőket, abban az esetben még jobban tudnék lelkesedni iránta, így azonban az átlagosnál azért lényegesen jobb, sőt, kihívó nélkül kategóriájában a legjobbak közé sorolható motoros játékot kapunk, amihez nem szabad nagy elvárásokkal közeledni és máris nincs semmi gond. Jövőre azonban már nem biztos, hogy ennyire tudnám szeretni…