Monster Jam Steel Titans 2 teszt

Merthogy mondjuk ki: attól, hogy valami vállaltan a középszert lövi be magának, attól még nem lesz felmenthető. Nem kell minden új versenyzős alkotásnak a Forza Horizon babérjaira törnie, teljesen rendben van az, hogy egy program belövi magának az uborkaszezont, és igyekszik ott villantani egy kis élvezetet a konzolokra és a PC-kre. Ha pedig valamikor beszélhetünk uborkaszezonról, akkor az abszolút a mostani időszak, tekintve hogy a koronavírus miatt szinte egyáltalán nincsenek nagy premierek.

Mit is tud a Monster Jam Steel Titans 2? Az első rész nyomvonalán haladva egy versenyzős produktumról van szó, amiben különféle monster truckokkal kell mindenféle játékmódban megmérettetni magunkat. Ez még akár jól is hangozhatna, de sajnos a fejlesztőcsapatként szuperáló Rainbow Studios annyi hibát vétett, hogy a tesztalany ezer sebből vérzik.

Lehet kétkerekűzni is, de ember legyen a talpán, aki tudatosan összehozza

Az elindítást követően szembesülünk egy tutorial szekvenciával, ami megismerteti velünk a legfontosabb dolgokat: az irányítást, a játék alapvetéseit, a trükközési mechanikákat. Avagy mondhatnánk úgy is, hogy az alkotók nem rejtik véka alá, hogy mivel lesz itt a legtöbb probléma, kapásból az arcunkba vágják, hogy egy botcsinálta irányítási metódussal felvértezett címmel játsszunk. Alapjáraton nem lenne gond a "versenyző monster truckok" koncepciójával, viszont ehhez nem ártana egy megfelelő vezérlési megoldás.

Egész egyszerűen nem nyújt kellő élvezetet a vezetés, a kanyarodás is nehézkes (még a magasabb szintű verdák esetében is), viszont mégis a bajok ott kezdődnek, amikor bejön a trükközés is a képbe. Mert bizony lesznek olyan játékmódok, ahol freestyleoznunk kell a monster truckokkal (!!!), viszont a gyengusz fizika miatt el lehet felejteni, hogy különösebben örüljünk a hátraszaltóinknak vagy a kétkerekezésünknek. Sok esetben az ugratás utáni sikeres landolás is gondot jelent, úgyhogy nem lesz egyszerű dolga a játékosnak.

Ez egy sprintverseny. Az ellenfelem köröz. Én meg nézem. Idilli kép!

A tutorialon túllépve szembesülhetünk a "karrier" móddal. Adott egy kisebb térkép, amiben sandbox-szerűen száguldozhatunk, itt-ott elhintve néhány aktivitási lehetőséggel, például gyűjtenivalóval vagy valamiféle eventtel. Ezenfelül a menüből elérhetjük a különféle "Világokat", amik tulajdonképpen versenysorozatoknak felelnek meg. Ezeken végig kell haladnunk minél jobb helyezést elérve, így megnyitva az újabb Világokat, valamint mindeközben adott egy fejlődési szisztéma a járgányainkon keresztül.

Többféle eltérő csapathoz szegődhetünk, ami bár elsőre jól hangzik, viszont a különbség kimerül ezek között annyiban, hogy mindegyik egy másfajta képességet nyújt számunkra. A csapatok többféle autóval rendelkeznek, amiket ha minél többet és többet vezetünk, akkor fejleszthetjük a különféle statisztikáit, így mondjuk jobb fékezési, kanyarodási vagy váltási rátával büszkélkedhet. Némileg valóban érezni, hogy "okosodott" a monstrumunk, amikor kimaxoltuk a statisztikáit, csakhogy ehhez több futamnak le kell pörögnie, addig meg muszájak vagyunk szívni az alap kis verdákkal.

Nem bug, feature!

És sajnos itt megint egy fekete pont: az, hogy kioldhatunk különféle autókat, amik épphogy csak különböznek egymástól, nem adnak annyi löketet a játékosnak, hogy újból és újból le akarjon ülni a Monster Jam Steel Titans 2 elé. Kevés lehetőség, kevés opció, és kétlem, hogy a legnagyobb rajongókon kívül ez bárkit lekötne huzamosabb ideig. Sőt, nemhogy huzamosabb ideig, de még egy végigjátszás erejéig sem tart ki a lendület, hacsak nem vagy vérbeli megszállottja a franchise-nak.

Játékmódokból többféle van: akad hagyományos versenyzés, ahol különféle úticélokat kell érintenünk, és mivel alapvetően egy offroados címről van szó, így sokszor ránk van bízva, hogyan közelítjük meg a célt. Itt aztán be lehet vetni a GTA-kban kitanult "na ezt figyeld, lerövidítem az utat, leugratok!" tudásunkat, csakhogy a bénácska irányítás itt is beleköp a műzlinkbe. A legélvezetesebb mind közül egyértelműen az, ahol különféle tereptárgyakat kell elpusztítanunk azzal, hogy átmegyünk rajtuk, és minél nagyobb szorzót elérve a pontunkat próbáljuk egyre jobban feltornászni.

Van ezenkívül hagyományos sprint játékmód, a már említett freestyle-ozás (ami teljes mértékben a legmélyebb pont), amik legalább a kampány végigjátszásáig lekötik a vásárlót. Ha van ingerenciánk, akkor mindezt akár a barátainkkal is művelhetjük online vagy osztott képernyőben, na meg van egy szabad felfedezés mód, ahol hat játékos együtt garázdálkodhat a "szabad világban". A szabad világban, ami nemcsak méretben tekinthető kicsinek, de még kellően tartalmatlan is ahhoz, hogy elidegenítse magától a felhasználót.

Ugye mennyire élettel teli a pálya?

Ha nagyon gonoszak akarunk lenni, akkor azt kell mondani, vizualitásban leginkább az Xbox 360 éra végét szállítja a játék, legalábbis a mostani normákhoz mérten abszolút nem nevezhető szépnek az, amit a Rainbow Studios letett az asztalra, ezt pedig csak tetézi az a temérdek bug, amitől hemzseg. A vizuális bugok (árnyékok eltünedezése, árnyékok poppolása, textúrák nem töltenek be) még hagyján, de amikor effektíve a játékmenetbe szól bele egy-két rakoncátlan hiba, aminek köszönhetően mondjuk feje tetejére borul az autónk, akkor jogosan káromkodik egy hatalmasat a játékos.

Zenei téren legalább hoz egy korrekt színvonalat a Monster Jam Steel Titans 2, hiszen bár nincsenek egetverő slágerek, de azért szépen aláfestik a több órás, határozottan unalmas és fárasztó kampányt a nóták. Nem nagyon fogunk ismerős dalokat hallani, a játék lezárása után sem fogjuk dúdolászni a dallamokat, de azért itt nem tudnánk keserű szájízzel ítéletet mondani.

Nincs sok autó, és még azok se különböznek túlzottan

Summa summarum, sajnos ott vérzik el a Monster Jam Steel Titans 2, ahol a legjobban kéne funkcionálnia egy mai autós programnak: szörnyen repetitív, ambicióktól totálisan mentes, és még az irányítást sem sikerült olyan formában abszolválniuk, hogy a hardcore fanokat leszámítva bárkinek és élvezhető legyen. Ehhez hozzájönnek még a bugok, amik gondoskodnak róla, hogy az a maradék élvezeti faktor is párosuljon némi viharfelhővel. Ettől függetlenül azonban mégsem tudnánk azt mondani, hogy kifejezetten rossz játékról van szó.

A "korrekt" mezsgye alsó határát karistolja, viszont teljes árat adni érte... nos, az enyhe kifejezés, hogy nem ajánljuk. Ha vonz a téma, ha el tudsz tekinteni az említett hibák felett, akkor könnyen meglehet, hogy egy jófajta élmény kerekedik ki belőle, de sajnos erre így ebben a formában még véletlenül sem tudnánk azt mondani, hogy betölti azt az űrt, amit a jelenlegi uborkaszezon keltett bennünk. Pedig tényleg nem voltak nagy elvárásaink...