Mass Effect Legendary Edition teszt

Ha pluszban még fogékony is voltál erre a sci-fi témára, akkor valószínűleg a szobád erősen barlang jegyeket kezdett felvenni, hiszen addig nem lehetett lerakni a cuccot, amíg Saren-t és a geth fenyegetést nem likvidáltad. A folytatás, ha lehet, még nagyobbat szólt - egyértelműen az a széria csúcsa.

A fantasztikusan megálmodott világ találkozott a remek sztorival, végletekig kidolgozott karakterekkel és remekül sikeredett párbeszédekkel. Aztán a záró akkordra kissé elfogyott a lendület, de még így is klassz program volt - a kaland lezárásától eltekintve, ugye. Amit persze később átvariáltak és így nagyjából mindenki megnyugodhatott, bár egy pici rossz szájíz azért maradt utána.

A budi, na, az merre van?

Most, ahogy bámulom a Normandy fedélzetét és azon tűnődöm, hogy melyik hölgy szereplőt bolondítsam magamba, jöttem rá, mennyire hiányzott nekem a Mass Effect. És szerintem ezzel nem leszek egyedül: az EA-t sokszor teljesen jogosan ekézzük, viszont most, most abszolút hálásnak kell lennünk, hogy tető alá hozták a Legendary Edition-t. Ha esetleg nem tudnád, arról van szó, hogy fogták mindhárom részt, kicsinosították - kipofozták, leporolták, változtattak itt-ott, és aztán a közösség elé tárták.

És itt nem olyan kamu dolgokra kell gondolni, mint amit a Fifával művelnek évről évre. Szerintem kicsit benne volt a pakliban, de végül úgy döntöttek, hogy korrektül belenyúlnak és 2021-es szintre hozzák az egész pakkot, megtoldva az összes ingyenes és fizetős DLC-vel (kivéve a Pinnacle Station-t, aminek elveszett a kódja, ugye).

Ez már így leírva is döbbenetesen hangzik, viszont amikor elindítod a nagy kalandot és eltöltesz pár órát az első résszel, jössz rá, hogy tulajdonképpen mibe is vágtad a fejszéd. A fentebb felsorolt okok mellett a kontinuitás szintén elképesztő méreteket ölt: simán lehet, hogy egy, a kaland legelején meghozott döntés kihatással lesz a záró epizódban, olyan kétszáz óra múlva.

Ez olyan, mint a Föld, csak kék. Oké, tudom, az másmilyen kék

Természetesen ha végeztél egy résszel, akkor a mentésed átvihető a következőbe, így biztosítva a folyamatosságot. Node, ejtsünk pár szót a ráncfelvarrásról, hiszen nem egy mai csirkéről van szó. Ahogy várható volt, leginkább az első etapba nyúltak bele, méghozzá jó alaposan. A legtöbb lokációt újratextúrázták, sokat javítottak a fény-árnyék hatásokon, valamint alaposan ráncfelvarrták a szereplők fizimiskáját is.

Dolgoztak a mimikán, a szájmozgáson meg még egy csomó mindenen. A kezelőfelületet szintén megreformálták, pontosabban szólva egységesítették, mert elég különbözőek voltak, ha visszaemlékszünk. Hála a magasságosnak a Mako irányítását is átszabták - egészen használható lett, bár a léc nem volt túlzottan magasan. A tökéletestől azért nagyon messze van, de legalább nem fogjuk emlegetni a fejlesztők édesanyját percenként.

A végeredmény összességében abszolút vállalható, de azért senki se várjon tripla-A minőséget, mégiscsak bő 14 éve rakták le az alapokat. A gülüszem effektus abszolút jelen van, illetve karaktereink mozgása sem feltétlenül a legsimább, arról nem is beszélve, hogy a fedezékbe húzódás és az onnan való lövöldözés kínszenvedés - gondolom ha mindenen javítani szerettek volna, akkor sosem jelenik meg a pakk.

Hogy mondta Duke papa? Shake it?

A második és harmadik részre érezhetően jóval kevesebb időt és energiát fordítottak, ugyanakkor azok már modernebb filozófiát képviseltek. Ezeknél főleg az árnyékoláson, valamint a fényforrásokon dolgoztak. A végeredmény abszolút válllható még mai szemmel is, bár a lassú reagálás jelen van. A sokak által kedvelt multiplayer kimaradt, viszont ezt kicsit megpróbálták kompenzálni az újrabalanszolt "Galactic Readiness" opcióval. Integrálták a fotózási lehetőségeket, így ha az volt minden vágyad, hogy mondjuk Mirandával pózolj egy szelfin, akkor minden további nélkül megteheted.

A töltési idők szerencsére csökkentek - párhuzamosan kipróbáltam egy PS4 Pro-n és PS5-ön is (hála a visszafele kompatibilitásnak), túl sok különbség nem mutatkozott. Egy lehelletnyivel gyorsabb volt a nextgen masina, de nagyjából ugyanazt hozta mindkét konzolon. Nyilván növekedett az FPS szám is, ami szintén jót tett neki, sokkal frissebbnek, pattogósabbnak hat az összkép. Ami viszont nem tetszett, az a kezdőképernyő.

Annyira oldschool, fapados valamit sikerült odarittyenteni, hogy komolyan bántotta a szemem. Itt tudjuk kiválasztani egyébként, hogy melyik résszel szeretnénk játszani, valamint azonnal tudjuk folytatni a megkezdett kalandot. Tudom, tudom, ez csak egy képernyő, de akkor is zavaró. A zenékről viszont kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni! Amúgy is karmolom a synthwave műfajt, de a Mass Effect dallamai még a szcénából is kiemelkednek.

Gülüszem effekt újra lecsap

A konklúzió ezúttal teljesen egyértelmű: fantasztikusan sikerült alkotás lett a Mass Effect Legendary Edition. Nagyon alaposan belenyúltak az egyes epizódokba, érződik a rengeteg munka. A végeredmény pedig egy olyan kollekció, ami, ahogy említettem, tartalmaz mindent, ami megjelent, így több száz órás kalandban vehetünk részt, aminek minden perce arany. Persze, azért nem hibátlan így sem, hiszen egy remasterről van szó - talán ha lett volna több idő, még alaposabban összerántják az egészet, de így sem ér panaszkodni.

Nyilván ha már korábban kipörgettél mindent, ami ehhez a címhez kapcsolódik, akkor gyakorlatilag semmi extrát nem ad hozzá. Ha viszont nagyon rég játszottál vele, vagy esetleg kimaradt valami, akkor egyetlen másodpercig se habozz a vásárlással! Ha tehetném, elvonulnék két hétre a hegyekbe csak ezzel és megpróbálnám befűzni valahogy Zero-t és Mirandát. Egyszerre.