Like a Dragon: Ishin! teszt

2023. március 18.
104.0461
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
A Ryu ga Gotoku Ishin! egy akció-szerepjáték, némi Dark Souls-os beütéssel, mely Japánban a PlayStation 4 egyik nyitócímeként debütált, majdnem kilenc éve; banyek, mikor volt az már. Ezen exkluzív játék nem jutott el nyugatra, sajnálatos módon, pedig egy rendkívül szórakoztató alkotásról van szó, mely a Yakuza sorozatnak egy "spinoff" epizódja.


Legalábbis akkor nem jutott el, ám a készítők úgy gondolták, hogy itt az ideje elhozni ezt a játékot a nemzetközi szférába, úgyis lassan több, mint két esztendeje adtak ki új részt a sorozathoz, a Lost Judgement-et, ami ráadásul ugyancsak egy, a világra épülő, de nem a fővonalat folytató móka volt. Túl sokat, persze, nem kellett mai tesztünk alanyával vesződniük a fejlesztőknek; adtak a játéknak egy grafikai frissítést, illetve feliratozást, de a játékmenet túlságosan sokat nem változott.

A rendszer néha borzalmasan szórakoztató üzeneteket közöl velünk.

A rendszer néha borzalmasan szórakoztató üzeneteket közöl velünk.


Hiába "spinoff" epizód, a Like a Dragon: Ishin! teljesen független a Yakuza játékoktól, és szilárdan megáll a saját lábain. Igazából az is nehezen fog feltűnni, hogy eme móka egy japán maffia-széria egyik tagja. A magával ragadó sztori értékeléséhez nem lesz szükségünk az előző részek ismeretére. Csupán némi türelemre.

Igen, mai játékunk gyengén indul, ám nagyon erősen végez. A történet az 1860-as években, Japánban játszódik, ahová betört a Nyugatnak a hatása. Természetesen ez veszélyt jelent az uralkodó réteg számára, hisz az új behatások miatt az osztályrendszer, mely addig rabként tartotta fogva a szegényeket, meginogni látszik. Úgy fegyverek, új technológiák és új filozófiák; a nagy változások évtizedeibe csöppen bele főhősünk.

A kertészkedés egyenes út a jó fogások megfőzéséhez.

A kertészkedés egyenes út a jó fogások megfőzéséhez.


Eme karakter, Sakamoto Ryoma, egy szamuráj, aki egy összeesküvés kellős közepén találja magát, miután visszatér szülővárosába, ahonnan képzés miatt volt távol. Őt azonban annyira nem izgatják a politikai apróságok miután egy ninja-féle alak végez a nevelőapjával. Neki a gyilkos levadászása veszi el minden egyes napját ettől kezdve, azonban, ahogy a bölcsek mondani szokták, az út, sokkal fontosabb (és színesebb is), mint cél, és a bosszú beteljesüléséhez vezető út folyamán Ryoma önkéntelenül is visszakeveredik a politikába.

Egyelőre legyen ennyi elég. A játék hajlamos nagyon beleveszni a részletekbe, és ez az talán, ami miatt szinte képtelenség letenni, ha egyszer belebonyolódtunk. Az intrika, a rengeteg szereplő, a kidolgozott, életszagú gonoszok és a bizonytalan barátságok kapcsolata egy olyan egyveleggé állnak össze, melytől képtelenség elszakadni. Legalábbis, ameddig el nem jutunk a végéig, ez pedig jó ideig eltarthat.

A Ryomát égető kék láng mutatja, hogy a "Heat" mércénk (bal felső sarok) magas szinten van.

A Ryomát égető kék láng mutatja, hogy a "Heat" mércénk (bal felső sarok) magas szinten van.


Ugyanis a főszál mellett rengeteg kiegészítő történet is vár ránk, melyek néha furának érződnek, viszont a legtöbb esetben nagyszerű adalékként szolgálnak és építik a világot. Ezek a minisztorik emberséggel, élettel töltik meg Ryomát, aki egyébként egy klisés, mufurc karakter. Tipikusan nem ért a nőkhöz, a szamuráj kódot követi, minden elesetten segít, de mégis a saját útját járja, miközben állandóan mogorva az arca. És állítólag egy mesterszintű harcos is, bár mikor én irányítottam, akkor történtek néha hasra esések.

Különféle helyszíneket és városrészeket fogunk a főhősünkkel bejárni, miközben bele-belefutunk a fent említett mellékfeladatokba, továbbá tárgyakhoz, összecsapásokhoz és kiegészítő tevékenységekhez is lesz szerencsénk. Irgalmatlan mennyiségű dolgot lehet itt csinálni az arénaharcoktól kezdve, a horgászáson és gyűjtögetésen át, egészen a kertészkedésig. Bemehetünk egy karaoke-bárba (és énekelhetünk is), vehetünk táncórákat, szalmabábú-kihívásokkal élesíthetjük harci tudásunkat, és harci küldetésekre is mehetünk egy különleges alakulattal; ezt a mókát nem lesz könnyű 100%-ra teljesíteni.

A Karaoke, tánc és hasonló kihívások egyszerűnek tűnnek, de tudnak meglepetésekkel szolgálni.

A Karaoke, tánc és hasonló kihívások egyszerűnek tűnnek, de tudnak meglepetésekkel szolgálni.


Mint fent említettem, némi türelem kell az első etapp túléléséhez, ugyanis a harc darabos, merev és nem éppen a legdinamikusabb. A készítők még a játék elindulása előtt egy képpel üzenik, hogy az igazi szamurájok kontrollerrel játszanak, ami pontosan olyan érzéseket keltett bennem, mint mikor egy ismerősöm ellátogatott a lakásomba, és még mielőtt belépett volna az ajtón leszólta a lábtörlőt, hogy az övé sokkal jobb.

Szerencsére én egy toleráns állat vagyok, de be kellett látnom, hogy a másik lábtörlő tényleg jobban illik ide. A billentyűzet-egér kombó nem ideális, de nekem amellett, hogy nem volt kedvem a Switch kontroller "bonyolult" beizzításával szerencsétlenkedni, tősgyökeres PC-s vagyok, úgyhogy maradt a klaviatúra. Ebből kifolyólag kénytelen voltam a rengeteg harci billentyűkombinációval bénázni, ráadásul nincs célpontkijelölés sem, csupán "aim assist", ami annyira hasznos, hogy nem asszisztált semmiben. A kijelölés hiánya miatt emberem mindig arra támadott, amerre forgattam, ráadásul a kamera is össze-vissza rángatózott.

A lelakatolt képességeket tanároknál lehet megnyitni.

A lelakatolt képességeket tanároknál lehet megnyitni.


Ennek hála gyakorta semmit sem láttam a harcmezőből, mellé csaptam, vagy rossz irányba tértem ki. Hab a tortán, hogy a rendszer néha nem regisztrálta a támadásomat vagy védekezésemet, ráadásul az ellenfelek hajlamosak túl gyorsan és kiszámíthatatlanul csapni, nullázva így a "tökéletes hárítás" sikerének esélyét. A "Quick Time Event"-ekről nem is beszélve; van fél másodpercünk egy véletlenszerű gombra rácsapni, vagy ugyanennyi idő alatt nagyjából tízszer rányomni egy másik billentyűre. Ezen kihívások teljesítése még a végefelé is ritkán sikerült. De belátom, beleszokni az esetlen irányításba nem túl bonyolult, ám az első fél órában ettől függetlenül piros arccal visítottam a monitorommal.

Az elsajátítás után pedig csak alkalmanként sértegettem a készítők hozzátartozóit. Sebaj, legalább négy féle harcstílus áll a rendelkezésünkre, melyek között a számgombokkal (1, 2, 3, 4) váltogathatunk. Ennek a hozadéka az, hogy bármely harci szituációra lesz megfelelő válaszlehetőségünk. Szóval eme rendszer rossz oldala az irányítás. A jó oldala pedig minden más. 1860 körül már simán benne vagyunk a pisztolyok és a puskák korszakában, így a szamurájkardos stílusunk mellé kapunk egy lőfegyvereset is, illetve a kettőnek a keverékét.

Jó, a tánc könnyebb, mint az éneklés. De a való életben is így működik, szóval nincs baj.

Jó, a tánc könnyebb, mint az éneklés. De a való életben is így működik, szóval nincs baj.


A pusztakezes modor a negyedik opció, de azt hagyjuk; szamurájok vagyunk, a kard legyen a minimum. Átválthatunk ólmot lövő fegyverre, bár ilyenkor a tisztességes harc helyett futkosni, fedezékek mögé bújni és onnan kilőni fogunk. A kettő keveréke pedig, mikor egyik mancsunkban egy kard, a másikban pedig egy durrogtató van; így nem tudjuk egyiket sem teljesen kihasználni (nincs "erős" támadásra lehetőség), csupán az alapvető mozdulatokat vethetjük be.

Mind a négy stílust lehet szintlépések után kapott szürke gömbök bevetésével fejleszteni, ám kapunk specifikus "Skill" golyóbisokat egy stílus aktív használata közben is. Ezek színesek, és nem csak a hozzátartozó harcmód képességeit tudjuk velük megvásárolni, hanem az adott ágban már lerakott szürke gömböket is kicserélhetjük rájuk, így újra lehet hasznosítani ezeket az univerzális fejlesztőeszközöket.

A borotvaéles szamurájkard ellen a meztelenkedés roppant ideális.

A borotvaéles szamurájkard ellen a meztelenkedés roppant ideális.


A harci mechanikák, az irányítást elengedve, a helyükön vannak. Általában egyedül kell megküzdenünk több ellenféllel egy adott "arénában", ami annyit jelent, hogy nincs elfutásra lehetőség. A konstans túlerő miatt a jó pozícionálás kulcsfontosságú, ráadásul Ryoma nem gyógyulja vissza az életét összecsapások és átvezetők között, így, ha elfelejtünk összekötözni magunkat, akkor a bekapott sérülések hamar fel tudnak gyülemleni. Bár, ha meghalunk, akkor az adott harcot újrakezdhetjük maximumra töltődött élettel, bűntetés nélkül.

Ahogyan sérüléseket okozunk az ellenlábasainknak, úgy töltődik a "Heat" mércénk, melynek a használatával speciális mozdulatokat, illetve technikákat lőhetünk el. Ez a mérce több szintesre is felgyülemelhet, egy bizonyos határig, és a karakterünk "lángba borulása" mutatja, ha már a legelső szintet elértük. A főellenségek is "kigyulladhatnak" így, tehát ők is használhatnak különleges offenzívákat ellenünk.

VAN CICA!!! 10/10, év játéka (igen, tudom, kezd unalmassá válni; nem érdekel).

VAN CICA!!! 10/10, év játéka (igen, tudom, kezd unalmassá válni; nem érdekel).


A mesterséges okosság nem a legjobb, de ez talán nem is baj. Így van lehetőségünk kiütni kulcsfontosságú ellenfeleket, míg a többi körülőttünk malmozik. Néhány robosztus ellenfél és a boss-ok viszont okosabbak. Hajlamosak kitérni, ellentámadni és mint már fent említettem, képességeket is használhatnak ellenünk. Szerencsére az ilyen csúnyaságok ellen jó a pisztolyos stílus, mert azzal senki sem tud igazán mit kezdeni.

A legtöbb esetben az utcán rontanak ránk a rosszfiúk, de bizonyos küldetések során is találkozhatunk harci kihívásokkal. Ezen előbbi a játék végefelé rendkívül irritálóvá vált, ugyanis mindig a semmiből jelennek meg a banditák, sosem öli meg őket Ryoma, csupán "összeveri" mindet (még akkor is, mikor a leszúrós kivégzőmozdulatot használjuk), így igazából nem tisztulnak meg az utcák, csupán el lesznek náspángolva az éppen rendetlenkedő rosszfiúk, hogy aztán visszatérhessenek bosszút állni.

A játék későbbi részeiben csatlósaink speciális képességekkel támogathatnak minket a harcok közben.

A játék későbbi részeiben csatlósaink speciális képességekkel támogathatnak minket a harcok közben.


De legalább ezeknek hála gyorsan szinteződik emberünk, ráadásul az ellenünk fellépőkből kizsámányolhatunk rengeteg cuccot és pénzt. Ám ettől függetlenül hosszútávon rendkívül unalmassá válik az, hogy ha el akarok jutni a város egyik pontjából egy másikba, akkor több banditacsapatot is fel kell rúgnom, akik persze mást nem támadnak meg, csak engem. Ejj sebaj; a rengeteg nyersanyag, melyet tőlük, vagy a nagyvilágól kaphatunk a főzésnél, a kovácsolásnál, és egyes küldetéseknél lesz fontos.

Úgyhogy van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Egy hatalmas, magával ragadó történet, kiegészítő szálakkal bőven ellátva, "craft" rendszer, dinamikus fejlődési lehetőség, egy érdekes, bár kissé nehezen megszokható harcrendszer és egy hatalmas város, tele titkos találkozókkal, eldugott kincsekkel, árusokkal, és lehetőségekkel. A térkép és a részletesebb leírások ellenére könnyedén el lehet tévedni, főleg, mikor bizonyos helyeket lezár a játék a fősztori egyes részeinél.

Itt most fát vágunk... bár másképp is lehet a képet értelmezni.

Itt most fát vágunk... bár másképp is lehet a képet értelmezni.


A grafika és a szinkron majdhogynem kifogástalan, bár azért itt-ott befigyelnek érdekes animációs hibák, beragadó, egyhelyben sétáló karakterek és furcsán futkosó emberkék. A szinkron, ahogy azt a japánoktól megszokhattuk már, nagyszerű, bár egy-két bukkanó, és irritáló dialógus itt is előfordul. Pedig pár szereplő beszédét újrarögzítették... ejj, de mivel az irányítás nagyobb irritációt jelentett számomra, mint bármely másik prezentációs gikszer, ezekre nem is vesztegetnék több szót.

Napokig lehetne ennek az alkotásnak a részleteiről beszélni, hisz dugig van minőségi tartalommal, mely mind illik a világba és a történetben is. Ezen utóbbi alaphangulata komorabb, de azért itt-ott előbukkan az a tipikus japános humor is, melyeken még Ryoma is elnevetgél alkalomadtán, a maga mogorva arckifejezésével, úgyhogy csak ismételni tudom magam: ha túléljük az első harminc percet, akkor nehéz lesz letenni ezt a játékot. A Yakuza sorozat kedvelőinek kötelező darab... és másoknak is.

Like a Dragon: Ishin! / Tesztplatform: PC

a polcon a helye
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2023. február 21.
  • Ár: 24.590 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Magával ragadó történet
  • Rengeteg tennivaló
  • Kellemes prezentáció
  • Alaposan kidolgozott harcrendszer...
  • ... melyet a kamerkezelés és a kissé esetlen irányítás kellemetlenné tud varázsolni
  • Néhány elhanyagolható technikai és tartalmi hiba
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    9
8.3
7 hozzászólás

muki

1 éve, 5 hónapja és 5 napja

Úgy érzem ideje kipróbálnom. mosolygó smiley

válasz erre

petrovicsz

1 éve, 5 hónapja és 7 napja

Megrendelve!

válasz erre

VaPe

1 éve, 5 hónapja és 7 napja

Teszt alapján nagyon tetszik, kb kötelező vétellé lépett elő!

válasz erre

Patrik94

1 éve, 5 hónapja és 7 napja

Basszameg akkor ezt is meg kell vennem. Csődbe fogok menni. röhögő smiley

válasz erre

fighterlaci

1 éve, 5 hónapja és 8 napja

Én egyelőre nem vettem meg, de rajta van a listámon. Most még jelentősen előrébb is került. mosolygó smiley

válasz erre

Ronalddo

1 éve, 5 hónapja és 8 napja

Kellemes meglepetés nekem ez a teszt. Reméltem hogy jó játék lesz, de ezek szerint ténylg sikerült jól megcsinálni, relatíve bugmentesen. Ez manapság már hatalmas dolog, sajnos.

válasz erre

Tommy

1 éve, 5 hónapja és 8 napja

Kicsit húzós az ára. Majd ha olcsóbb lesz.

válasz erre
Like a Dragon: Ishin!
24.590 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Botyi profiljamarco profilja