– Apuuu! Nézd apu! Készen van! – kiabáltam lelkesen, amikor a Lego Tűzoltóállomás utolsó kockáját is a helyére illesztettem.
Az épület merészen használta a színeket és a formákat, amelyek mögött csak egyetlen koncepció állt: beleépítettem mindent, ami kezem ügyébe akadt. De mint mondtam, az életkoromat akkoriban egy kezemen is képes voltam megmutatni, annál tovább meg még talán nem is tudtam számolni. A szülők természetesen megdicsérték a tűzoltóállomást – amely inkább emlékeztetett egy korai Picasso alkotásra, mintsem a jeles intézményre – és megállapították, hogy egyszer még építész lesz ez a gyerek.
Nos, nem lettem építész vagy tervezőmérnök, sokkal inkább a reklámok és az írás szépsége felé sodort az élet. Amennyiben ehhez hozzáadjuk a videojátékok iránti rajongást, és a tényt, hogy az utóbbi években az összes Harry Potter könyvet olvastam, sőt valamennyi filmet láttam, akkor máris van négy halmazunk:
Lego, írás, videojáték és Harry Potter.
A most következő teszt e négy halmaz közös metszéspontjában született. Jó szívvel ajánlom minden Potter rajongónak, gamernek, Game Channel látogatónak, unatkozó netezőnek és mindazoknak, akik válogatás nélkül elolvassák az összes tesztemet. Az utóbbiak öten biztosan vannak, a tesóm, egy barátom, két reklámügynökséges kollégám és végül, de nem utolsó sorban Marco. Nekik, és a cikkre kattintó további ezreknek így utólag is boldog karácsonyt és jó pihenést kívánok!

A Harry Potter filmek rajongói jól ismerik a Merengőt, amely Albus Dumbledore szobájában rejtőzik. Eljött az idő, hogy jómagam is belenézzek az ezüst berakásokkal díszített, mívesen kovácsolt tál öblös mélységébe, hogy újraéljem az elmúlt napok eseményeit…
Alámerülök…
Kezd tisztulni a kép, a részletek a helyükre kerülnek. A Play IT rendezvényen vagyok. Bömbölő zene, tömeg és cosplay tinilánykák. Találkozom Marcoval is és már épp indulni készülünk. A szeretett boss megkérdezi, hogy van-e kedvem tesztelni az új Lego Harry Potter: Years 5-7 játékot. Szívesen vállalom, mert semmiképp sem szeretnék boss fight-ot. A főnök mosolyogva nyugtázza válaszomat, majd megkér, hogy menjek el vele az autójáig, mert ott felejtette a lemezt. Pont ellenkező irányban parkol mint én, de megnyugtat, hogy nincs messze. A mínusz fokokban és orkán erejű szélben megtett séta alatt egyértelműen kiderül számomra, hogy egész más fogalmaink vannak a távolságot illetően. Nem hiába, nagy mágus ez a Marco! Még Potternél is nagyobb. Ám a játék végül hozzám kerül, így végre én is varázsolhatok.
A következő pillanatban a Merengő még mélyebbre ránt, új helyszín következik. Tévé, konzolok, éjfekete vastag szőnyeg… Ez a saját nappalim!
Az Xbox360 halk zümmögéssel nyeli el a korongot, majd kis idő múlva felvillan egy Lego és egy Traveller’s Tale logó. Hmmm. Láttam már ezt a kombinációt, csak akkor Batman, Jack Sparrow, Skywalker vagy Indy lépett színre utána.
Vajon mi újat tudtak még varázsolni a fejlesztők a kerek szemüveges, sebhelyes homlokú kölök főszereplésével? Helyesbítek! Varázsolni mi fogunk, nem is keveset. De nem érheti rossz szó a készítőket sem, mert a gyengébben sikerült Lego HP Years 1-4 után összeszedték magukat és egy szerethető, becsülettel megvalósított anyagot húztak elő a Teszlek süvegből.

Tovább sodródom a közelmúlt pillanatai között, és felszínre törnek a játékkal töltött órák emlékei. Olyan ez a Merengő, mint amikor éppen eggyel több kisüstit dobsz be annál, amennyit méltósággal viselsz. Te magad már nem tudsz mozogni, csak csuklani, de lezáródó szemhéjaid mögött javában zajlik az élet.
Ezúttal a filmek meghatározó jelenetei villannak fel. A hét kötetet megélt történet második felének minden fontos pillanatát feldolgozták, de természetesen a Lego játékokra jellemző habkönnyű módon. Semmiről nem feledkeztek el: ismét láthatom többek között a dementorok támadását az aluljáróban, a Főnix rendjének titkos bázisát, a jóslat keresését a Mágiaügyi minisztériumban és persze az ostrom alatt álló Roxfortot. Még a legkomorabb események is vicces felhanggal jelzik a sztori ívének csomópontjait. Feltűnő, hogy az első éveket bemutató előzményhez képest ezúttal sokkal kevesebb a harc és az akció. Üsd és vágd helyett inkább logikai feladványok, különféle fejtörők kaptak hangsúlyt. Megoldásukhoz csupán józan mágusi ész kell, egy megbízható pálca, némi varázslat és egy-két adag bűbájjal átitatott főzet. Sok esetben a feladatok szorosan egymásra épülnek, azaz a továbbjutás egy csekély kombinációs készséget is igényel, ám mindezt kifejezetten szórakoztató formában teszi.

A varázsfőzetek elkészítéséhez szükség van a megfelelő hozzávalókra. Nem magyaros ízekről vagy épp Stahl Juci féle receptekről van szó, így az üstbe való dolgokat sem szerezhetjük be egy Varázs CBA-ból. Egyrészt a magyar üzletlánc nem képviselteti magát az Abszol úton, másrészt a termékpalettájuknál jóval különlegesebb dolgokra lesz szükség. A fontos összetevők a pályák különböző pontjain találhatók, így érdemes mindig nyitott szemmel járni! Sajnos én mugli iskolában végeztem, ahol a bájitaltan nem szerepelt a rendes évi tantervben. Így nincs meg az RB vizsgám sem. Pedig kémiaórán szívesen kotyvasztottam volna izgalmas főzeteket! Elsősorban épp a kémiatanárom számára, hiszen elképzelésem szerint a záróvizsgán kénytelen belekóstolni az osztályzat érdekében. Talán engem meghúznak, de higgyétek el, ő sokkal rosszabbul járt volna!

Még mindig a Merengőben vagyok. Újabb részletek tárulnak fel a játékkal töltött emlékeimből. Máris tisztán látom magam előtt, hogy nem csupán Harryt irányítom, de átveszem az uralmat sok más karakter felett is.
Dudley, Ron, Hermione, Lupin, Arthur Weasley és még hosszan sorolhatnám…
Alapjáraton Harry, Ron és Hermione irányítható, a többiek később csatlakoznak. A legszebb az benne, hogy mindegyiknek van egyedi képessége, azaz vannak bizonyos tevékenységek, amelyeket kizárólag velük tudok megcsinálni. Ahhoz, hogy teljesíteni tudjam a pályákat, fontos összedolgozni a szereplőknek!
Egy-egy teljesített pálya után minden esetben visszatérek a főhadiszállások egyikére: olykor a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában találom magam, más esetekben pedig az Abszol úton, amely a mágusok bevásárló utcája. Ezeken a helyszíneken készülhetek fel a következő bevetésre. A pályaközi főhadiszállások szabadon bejárhatók és nagyon hasznosak. Varázslatokat tanulhatok, vehetek pár sirály mágus cuccot, megnyithatok új karaktereket és még az átvezető filmeket is újra megnézhetem.

Ha már a megtanulható varázslatoknál tartunk: a Cruciatus átkot élőben is szívesen elsajátítanám, hogy aztán gondolkodás nélkül alkalmazzam a hamis kártyával mozgássérült helyre beálló terepjárósok ellen. Aki nem tudná, ez a gyötrelmes kínzás varázslata, és egyike a főbenjáró átkoknak, amelyek alkalmazása egyébként tilos. Az említett autósok azonban megérdemelnék. Amíg azonban nem bírok e képességgel, maradok az eredeti tervnél, amit egy haverom mondott: nevezetesen a köcsög módon rokkantkártyával parkoló autók szélvédőjébe nemes egyszerűséggel belevágunk egy tolószéket. Na de nem túl szép gondolatok ezek így karácsony tájékán, térjünk inkább vissza a teszthez.

Szóval a Roxfort (Howgart) és az Abszol út (Diagon Alley) nem csak amolyan köztes állomások, ahol a „next level”-re kattintva máris indul a következő pálya. Nem! Ennél többről van szó. Ezek a helyszínek ugyanis a cselekmény vonalának fontos részét képezik. Azaz nekem kell megkeresnem a folytatáshoz vezető utat, amelyben barátok, tanárok vagy szellemek lesznek segítségemre. Remek ötlet.

Hopp!

Kihúztam a fejem a Merengőből, újra itt vagyok köztetek. Jó kis trip volt, de ígérem lejövök a cuccról! Az emlékeimen keresztül remélem kaptatok egy kis ízelítőt, de van még sok infóm, ami kimaradt. Például az, hogy az előző Lego Harry Potter játékhoz hasonlóan ezúttal is rengeteg összegyűjthető dolog és apró feladat várja, hogy rátaláljunk. A küldetések során több tucat bénázó varázslótanonc osztálytársunkat kell kimentenünk szorult helyzetéből, de találhatunk aranyat és elszórt levélrészleteket is. Bizony nem egyszerű feladat minden elrejtett dolgot megtalálni, pedig a 100 százalékos teljesítéshez ez elengedhetetlen. Bevallom, jómagam nem vagyok ennyire maximalista, én elsősorban csak a játék öröméért és a történet teljesítéséért játszom. De van jó pár haverom, akik fanatikus módon mindent maximumra kijátszanak, és még egy asztali sótartóból is képesek kiszedni 100 achivementet egy csendes vasárnapi ebéd során. A hozzájuk hasonló gamerek is garantáltan megtalálják a megfelelő kihívást.

A játékban mindegyik filmes epizód hat pályát kapott. Mivel az utolsó felvonást kettéosztották, így összesen négy filmről, azaz 24 pályáról beszélhetünk. Említettem ugyan, hogy ezekben ezúttal kevesebb a csihi-puhi, de azért nem maradunk harc nélkül. Lesznek szakaszok, amikor sűrűn használni kell a varázspálcánkat, és gyakran párbajra is kényszerülünk. A szemtől-szembeni küzdelmek esetén csak úgy győzhetünk, ha saját fegyverét fordítjuk a támadónk ellen. Egész egyszerűen ugyanolyan színű varázslattal kell fellépnünk, amilyennel az ellenség támad. A módszer gyors reakciót és ügyességet kíván, de könnyen begyakorolható.
A kooperatív mód példaértékű! Bármikor csatlakozhat hozzánk egy barátunk, hogy vállvetve küzdjünk Tudjukki ellen. Amikor egymás közelében vagyunk, akkor kényelmesen, egy képernyőn zajlanak az események. Ha pedig úgy alakul, hogy eltávolodunk egymástól, akkor automatikusan kettéosztódik a kép, egyszerre követve mindkét cselekményszálat.
A grafikáról nehéz újat mondani. Pontosan azt a hangulatot hozza, mint a Lego sorozat eddigi részei. Egyáltalán nem korszakalkotó, de mindenképpen stílusos. Talán azért nem olyan kedves és magával ragadó már a vizuális megjelenés, mert pontosan tudjuk, hogy mit fogunk kapni. Amennyiben megpróbálunk elvonatkoztatni az előzményektől, a kissé mesebeli stílustól és csakis technikailag nézzük, akkor azért megállapíthatjuk, hogy kifejezetten szép és részletgazdag. Nekem talán az tetszett benne a legjobban, hogy sikerült úgy megjeleníteni egy varázs-mesevilágot, hogy nem csömörlünk meg a látványorgiától, azaz nem tobzódnak öncélúan a színek, árnyalatok. Máshol már láthattunk ilyen túlzást, itt azonban mindenből éppen annyi van, amennyi kell. Az aláfestő zenét sem illetheti kritika, megteremti a filmek atmoszféráját. Szinkronhangokról pedig ugye nem érdemes beszélni, hiszen csak blabla, hümmögés, nyammogás, nyögés hallható. (Hű, ez így leírva egy pornófilm szövegkörnyezetére is utalhatna, de most már így hagyom.)
Itt-ott elszórtan felüti a fejét egy kis bug, beakadás vagy tárgyak szemvillanásnyi eltűnése. Ezt magyarázhatnánk akár azzal is, hogy az idegesítő, talpig pinkbe öltözött Dolores Umbridge megátkozta e helyszíneket.
Nem marad más hátra, mint a végső összefoglalás. A Lego Harry Potter: Years 5-7 képes volt túllépni az előzményén. Frissebb, átgondoltabb, gazdagabb. A fiatalabb korosztálynak és a rajongóknak mindenképpen kötelező darab, de másokat is képes… hmmm… elvarázsolni! Hihetetlen, hogy a Traveller’s Tale századszorra is eladja ugyanazt, és mi századszorra is felismerjük, hogy ez szórakoztató. Valamiért működik.

Szilveszter közeledtével azért ne csak a játékokra gondoljatok! Igaz, hogy az új év beköszöntéig még találkozunk egy teszt erejéig, de már most engedjetek meg egy rövid köszöntőt, így a Harry Potter játék bűvöletében: A lányoknak azt kívánom, hogy találja meg őket az igazi nagy mágus, vagy ha már párkapcsolatban élnek, akkor kedvesük varázsolja el őket még jobban. A fiúk pedig készüljenek a szilveszterre és használják minél többet a… izé… varázspálcájukat.