Just Cause 3 teszt

Töredelmesen bevallom, a Just Cause széria sosem tartozott a kedvenceim közé, noha ettől függetlenül mindkét epizóddal játszottam. Valamiért mindig az volt az érzésem ezzel a játékkal kapcsolatban, hogy sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja, hogy valami érzékletes példánál maradjak.

Minden összetevője súrolja a legjobbakkal vetekedő szintet, ugyanakkor amint ezeket egymás mellé helyezzük, valami mindig hiányzik. Mintha a kötőanyag, ami az egységeket láncba fűzi, nem lenne olyan stabil. És igen, sajnos a JC 3 esetében is így látom, mert minden adott lenne, hogy végre AAA kategóriássá lépjen elő, de ezt most sem képes megtenni.

Fentről minden menőbb

Történetet, mint olyat, most se nagyon keressünk, de ez nem is baj, mivel nagyon kevés hangsúlyt helyeztek erre mindig is. Hősünk, Rico Rodriguez visszatér születési helyére, egy képzeletbeli mediterrán szigetre, Medicire, hogy a helyi diktátor, di Ravello rémuralmát megtörje. Szívesen írnék még pár dolgot, hogy például durva fordulatok és csavarok várnak ránk, meg milyen, több szálon futó sztorival próbálják meg agyunkat kényeztetni, de ebből semmi sem lenne igaz.

De ahogy említettem, ez nem feltétlenül probléma, mivel az itteni kalandok sosem erről szólnak. Egyébként piszkosul jól jellemzi az egész stuffot a nyitány. Rico egy motoros repülőgép tetejére felmászva bazookával lövi ki a sziget SAM rakétakilövő állomásait, majd ejtőernyővel talajt fog, hogy aztán 2 perccel később egy terepjáró tetejéről ossza a halált, végül beszáll egy tankba és ott fejezi be az akciót.

Szóval, ha egy játék így kezdődik, akkor ott bizony sok komolyságot ne is keressünk, de ennél a címnél jól van ez így. Sokkal fontosabb az a kérdés, hogy mennyit sikerült a készítőknek hozni abból a rengeteg dologból, amit megígértek nekünk? Nehéz erre válaszolni, mivel vannak határozottan erős pontjai a JC-nek, ugyanakkor rengeteg szarvashiba is társul ehhez.

Nézzük is meg rögtön a külsőségeket, hiszen akarva-akaratlanul is ez lesz az első, amit megpillantunk a programból. El kell ismerni, hogy a helyszín lenyűgözően fest! Káprázatos és szemet gyönyörködtető tengerpartokon randalírozhatunk, hogy aztán nem sokkal később egy virágos réten rohangáljunk, majd erre ráunva a közeli üdülőben irtsunk ki minden gonosztevőt.

Tankkal megyek pisztoly párbajba

A grafikusok és dizájnerek semmit sem sajnáltak ilyen téren, hiszen a környezetünkön kívül a főszereplők is pompázatosan festenek, Rico pl majdnem lemászik a képernyőről, de a különböző meglovasítható gépjárművek és fegyverek is nagyon szépen sikerültek. Persze az egész non plus ultrája azok a robbanások. Teljesen mindegy, hogy egy katonai terepjárót semmisítünk meg, vagy hatalmas benzintartályokat hajigálunk - a káosz, amit a pusztítás okoz, elképesztően zseniális, már - már művészi. A net tele van olyan videókkal, ahol szürreális gyalulást érhetünk el. Viszont ennek az egésznek ára van, a súlyosabbik fajtából.

Sajnos nem jutott minden porció kidolgozására elég idő, így az egyszerű járókelők, a saját katonáink, meg az ellenség is röhejesen fest. Az első napos foltocska is jelen van (laza 2 és fél giga), megpróbálja gatyába rázni az ingatag lábon álló képfrissítést, kevés sikerrel. Nem vészes a lag, de a nagy hirigeknél bizony elég zavaró, már csak azért is, mert a program a kifejezetten durva csimbummokra épít. Az élsimítás is hiányzik a legtöbb esetben, de ezt még el is nézem az anyagnak, viszont a brutálisan hosszú töltési időket nem tudom megbocsájtani neki. Tölt, amikor meghalunk.

Tölt, amikor elkezdünk egy új küldetést. Tölt, amikor valamilyen menübe lépünk. Tölt, amikor próbálja megkeresni a szervereket (erről később). Napestig sorolhatnám még a dolgokat, de a lényeget értitek.

Zsír verda, meg lóvé. Ez kell a népnek Pityukám.

Ha még az előző generációban lennénk, el is tudnám valamennyire fogadni ezt, viszont a jelenlegi erőműveknél ez már nem mentség, pont ezért nem is tudtam a grafikára több pontot adni, mert ezek a hibák bizony hatással vannak a játék folyékonyságára. Egyébként Medici szigete tényleg hatalmas lett! Amikor először zoomoltam rá jobban a térképre, konkrétan rosszul is lettem, hogy ezt az egészet hogyan fogom én bejárni?

Szerencsére a sandbox játékoknál megszokott utazást gyorsító dolgok itt is jelen vannak, (egy jó adag töltési idővel megfűszerezve) de használhatjuk a lokális járműveket is, mert autókból, motorokból, helikopterekből és repülőkből számolatlan mennyiség áll a rendelkezésünkre. A legkirályabb dolog azonban a siklórepülés lesz.

Rico kapott ugyanis a kinyitható ejtőernyője mellé amolyan bőr szárnyakat, amiket szabadesés közben aktiválhatunk, hallatlan távolságokat szelve át a segítségével pillanatok alatt. Van ám ennél jobb is: a kampónkat is segítségül hívhatjuk, amit gyakorlatilag bárhova bele tudunk akasztani, ezáltal extra lendületre és sebességre szert téve. Ha pedig valami balul sül el, akkor még mindig ott a jó öreg ejtőernyő, amivel gond nélkül földet tudunk érni.

Itt kell azonban egy másik negatívumot felhoznom, a feleslegesen túlbonyolított irányítást. Amennyiben ráérzünk a fenti metodikára, tényleg páratlan élményben lesz részünk, viszont a legtöbb játékosnak ehhez időre lesz szüksége, mert a bunyós anyagok kombóit is egyszerűbb sokszor behozni, minthogy egyszerre tartsunk benyomva három gombot, meg közben persze célozzunk is.

Haladjunk tovább, nincs itt semmi látnivaló

Elég sokszor fogunk tűzharcba keveredni, ahol szintén kínszenvedés volt kordában tartani az akciót. Alapból nem tudunk közelíteni a fegyverekkel, szóval a jobb kart rángattam erre-arra, ráadásul még ha látványosak is szeretnénk lenni, teszem azt, kilőni egy embert az égbe valami rakétával, akkor aztán megint polip üzemmódba kell kapcsolnunk. A fentiek ismeretében azt tudom tanácsolni, hogy tessék kellő időt szánni a kezelés begyakorlására, ne legyünk türelmetlenek, mert ha ráérzünk, tényleg iszonyú fun lesz az egész.

Gondolom már kitaláltátok, hogy a tartalmi rész eléggé rendben van. Bár maga a fő sztori viszonylag gyorsan abszolválható, természetesen a másodlagos opciók adnak igazi ízt ennek a porciónak. A városok felszabadításától kezdve szerepelhetünk mindenféle versenyen (jet-ski, repülés, autó, motor ésatöbbi), búvárkodhatunk kedvünkre, gyűjtögethetünk mindenfélét meg hát el is pusztíthatjuk tulajdonképp a fél térképet, ebben természetesen partner lesz a program is.

A készítők saját bevallásuk szerint sokáig tépelődtek azon, hogy legyen-e kompetitív multi a JC-ben, végül kihagyták ezt, viszont ettől függetlenül az eredményeinket meg tudjuk osztani a barátainkkal, tehát valamilyen online formátum mégis akad. Bár ne lenne!

Ez a kép nem szorul magyarázatra

Egészen egyszerűen pocsék a kapcsolat a szerverekkel és nagyjából 10 percenként fog ledobálni minket, offline státuszba helyezvén a dolgokat. Ezzel nincs is semmi gond, nem vesznek el az eredményeink, csak nagyon, nagyon, naaaaaaaggyooooooon sokat fog tölteni közben a játék.

A legjobb részt azonban a teszt végére hagytam, ami pedig nem más, mint a hihetetlen szabadság! A stuff (nagyon helyesen) megmutatja egyszer, hogy mikre lehetünk képesek egy kis kreativitással, aztán konkrétan mindent ránk fog hagyni. Minden egyes szituációt úgy oldunk meg, ahogy azt mi szeretnénk. Túl sok rendőr üldöz? Csáklyázzuk fel magunkat egy támadó helikopterre, lőjünk rommá mindenkit, majd a maradékra ejtsük rá a gépet, miközben mi elegánsan arrébb siklunk, jókat kacagva. Tudjuk, hogy honnan jön az erősítés? Építsünk úttorlaszt egy híd közepére. Vagy rohamozzuk meg őket. Vagy aknázzuk alá a hidat. Vagy, vagy, vagy.

És ez tényleg minden szituációra igaz! Persze ezek akkor igazán élvezetesek, ha a szabadban leszünk, mert van egy-két zárt küldetés is, ahol nagyon korlátozottak az opcióink, de ilyenkor a játék is borzalmasan unalmassá válik. A hangok egyébként teljesen jók lettek, főleg Rico és legjobb barátja, Mario lesz telitalálat, ugyanis olyan brutális olasz akcentusuk van, hogy szénné nevettem magam rajtuk. Sokszor azon kaptam magam, hogy a játékból idézek, a jellegzetes itáliai kéztartással egyetemben.

Ez annál inkább

Ahogy olvashattátok, a Just Cause 3 egy kifejezetten őrült shooter lett. Ha önmagában vizsgálom a részeket, tényleg lehetne akár egy tripla A kategóriájú stuff, azonban megint túl sok hiba csúszott a rendszerbe és így megint maradt a szegény ember GTA-ja fázisban.

A JC3 olyan, mintha egy igazán őrült haverunk lenne. Belevisz minket minden rosszba, és amíg hatnak a gyógyszerei, rendkívül szórakoztató mindenféle tevékenység vele. Viszont hamar ki tud fulladni és akkor már inkább bosszankodunk meg mérgelődünk a dolgokon, hogy talán a szomszéd néni macskáját nem kellett volna áthajítani a kerítésen. Ha van gyomrod ehhez, akkor ne is gondolkozz sokat, szerezd be, mert hetekre le fog kötni. Mindenki mást óvatosságra intek!