Immortals Fenyx Rising teszt

Azt viszont senki sem tudta jó ideig, hogy Ubiék nagyban rajta voltak már akkor is egy specifikusan a mitológiával foglalkozó játékon, mely eredetileg a Gods and Monsters nevet viselte magán, melynek ötlete az Odyssey egy korai szakaszban felbukkanó bug-ja miatt született. Állítólag jogi galibák történhettek volna a Monster Energy itóka céggel a játék eredeti címe miatt (tudja a bánat, miért is), úgyhogy egy gyors csere történt, és bumm, íme az Immortals Fenyx Rising.

Mindenki, aki játszott, vagy csupán látta az AC Odyssey-t azonnal rá fog gondolni, mikor először elindítja az Immortals-t. Fenyx irányítása szinte tökéletesen megegyezik a fent említett görög témájú játék főszereplőiével, harcnál is van egy rövid "bullet-time", időlassulás tökéletes kitérésnél és a támadások is ugyanolyan stílusban kombózhatóak, mint az AC-ben. Végülis nem plágium, ha önmaguktól lopnak; "craft" rendszer, rengeteg gyűjthető dolog, hátasok, kihívások, egy hatalmas sziget, amit szabadon bejárhatunk... basszus, már megint egy játék, amit nem tudok letenni.

Egy rossz álom Daidalosznak, jókora fejfájás nekünk.

A történet egy Fenyx nevű katona kalandját követi, aki hajótörést szenved és egy ismeretlen szigeten tér magához. Bajtársai, illetve a sziget lakói kővé váltak és titokzatos emberszerű lények, fertőzött állatok illetve mitológiai kreatúrák szomjazzák főhősünk vérét. Őket minden szörnynek atyja Typhon hozta létre, ugyanis ő az úr a szigeten. Annyira, hogy az egyébként ott tartózkodó isteneket, Afroditét, Athénét, Árészt és Héphaisztoszt mind legyengítette esszenciáik ellopása révén. Nekünk Hermész segítségével vissza kell szerezni mindet, hogy az így létrehozott szupercsapattal össze tudjuk verni Typhont.

A sztorit Prométeusz meséli Zeusz papának, aki színes beszólásaival gazdagítja a narrációt, és talán ebből világosan látható, milyen játékkal is van dolgunk. Ez bizony egy végtelenül komolytalan, gyerekeknek tökéletesen megfelelő sztori, mely annyira azért mégsem való nekik, ugyanis tele van többek között kétértelmű megjegyzésekkel Zeusz hódításaival kapcsolatosan és Afrodité sem fárad magában tartani perverz megjegyzéseit. Ám a prezentáció az előbbi állításomat támasztja alá, hisz rajzfilmes, színes, meseszerű, és annak ellenére, hogy kissé idejétmúlt, tökéletesen illik a kibontakozó történethez.

Akhilleusz lidérce? Ideje hátrakötni a sarkát...

Később visszatérek még erre, egyelőre lássuk inkább az egyértelmű tényeket. A sztori elég megkapó ahhoz, hogy ne lehessen egykönnyen letenni a játékot, azonban rengeteg, nehezen ignorálható tennivaló talál ránk úton-útfélen, mely egy mesteri húzás a játékidő exponenciális megnövelése érdekében. Alapanyagok gyűjtögetésén kívül számtalan kihívással is fogunk találkozni: Tartarosz kapuinak bezárása, Odüsszeusz nyílpróbái, lantpróbák, csillagkép puzzle-ek, illetve néhány ládához is teljesítenünk kell egy-egy feltételt. Hogyan is néznek ezek ki?

Ahogy haladunk a történettel, úgy kapunk egyre több képességet, melyek elengedhetetlenek ezekhez a kihívásokhoz. Szerzünk íjat, melynek nyilait az "e" nyomva tartásával varázslatosan irányíthatjuk, miközben repülnek. Herkules karvédői összeszedése után köveket, szikladarabokat, fémkockákat is mozgathatunk, melyeket "gombokra" helyezhetünk, ajtókinyitás céljából. Kapunk szárnyakat is, melyek a dupla ugrást és a siklórepülést teszik elérhetővé, de még sok egyéb érdekesség is vár ránk. A megszerzett eszközöket mind lehet fejleszteni, általában az általuk teljesíthető kihívások elvégzése után kapott pénzből. Ördögi kör.

Kukori, te vagy az? FRANCÉRT KIABÁLSZ HAJNALI HATKOR!!!

A prológus körülbelül két órás (!) hányattatásai után elérhetővé válik az Istenek Terme, mely igazából egy nagy kupola vastag tartóoszlopokkal... szellős terem. Itt követhetjük el az összes fejlesztést, továbbá beszélgethetünk Hermésszel is, illetve a már kiszabadított istenekkel. Emellett egy munkatábla is található az egyik oszlop falán, mely extra kihívásokat tartalmaz. Némelyik időszakos, és néhány nap után lecserélődik. Azok teljesítéséért Elektrum jár, melyeket Hermésznél lehet különleges dolgokra beváltani.

A többi állandóan megmarad, úgynevezett hősi feladatok. Ezek nyolc-tíz szintből állnak, és minden szint teljesítéséért, illetve egy egész szett elvégzése után is rengeteg jutalom csomagban részesülünk, melyekben alapanyagok, fejlesztési dolgok és felszerelések lapulnak a fura nevű pénznem helyett. Fejlesztési dolgok alatt Zeusz villámait, ambróziákat és Kharón érméit értem. A villámok alapjáraton a Tartarosz kapuk teljesítése után járnak, ambróziát a világban elszórva találhatunk, Kharón aranya pedig a már fent említett kihívásokon való felülkerekedés után vág fejbe minket (gyakorta szó szerint).

A tologatós, képkirakós puzzle-ok nem nehezek, cserébe az eredmény meglepően művészi.

A villámokkal állóképességünket tudjuk emelni, ambróziákkal az életünk maximumát, az aranyért pedig eszköz-képességeinket fejleszthetjük, legyen szó simákról, avagy isteniekről. A normál képességek általában valamelyik egyszerűbb eszközre fókuszálódnak: karddal, fejszével meghosszabbított kombó, hárítás utáni visszatámadás, erősebb nyilak, gyorsabb úszás, siklórepülés és hasonlók.

Az isteni képességek pedig értelemszerűen az áldott tárgyainkat veszik célba. Így fejleszthetjük a nyílkövetés és a súlyemelés trükkjeinket (pl. tovább maradjon a nyíl a levegőben, nehezebb súlyokat is fel tudjunk emelni), de különleges technikákkal is gazdagodhatunk, mint például a "Héphaisztosz kalapácsa" mozdulattal, melynek elsajátítása után fejszénket (ami egy pöröly alakját veszi ideiglenesen fel) a megfelelő parancsra a földbe tudjuk csapni (középső egérgomb + "1"), egy körben sebezve minden ellent.

Ám a véletleszerű gombnyomogatás annál inkább irritáló.

Azonban ezek az akciók állóképesség pontot emésztenek fel, csakúgy mint a mászás, az úszás, a sprintelés és a siklórepülés is. Ha ez elfogy, annak halálos következményei lehetnek. Szerencsére a játék gyakorta ment, ráadásul fulladásnál kidob a rendszer a legközelebbi szárazföldre egy életcsíkkal kevesebbel. Az egyszerű offenzívák, mint a kitérés, a hárítás, a karddal vagy fejszével történő visszacsapás nem kerülnek állóképesség pontba, egyedül a technikázás, ami furcsa, de nem vettem zokon.

A sima támadás magáért beszél, azonban mire jó a fejszés hadonászás, favágáson kívül? Ha az ellenfélnek pajzsa van, akkor a védekezését így lehet megtörni, ugyanis a fejsze sebzésen kívül a "Stun " mércéjét is növeli az ellenfeleknek. Ha az megtelik, akkor elkábul a rosszaság, és egy ideig szabadon lehet aprítani. Mindegyik ellenfélnek van, ilyen "Stun" csíkja, nem csak a pajzsosoknak, de őket igazán hatékonyan csupán kábult állapotban lehet bántani.

Bizony, lehet főnixmadarunk is. Bár könnyei nem gyógyítanak, nem is fog miattunk sírva fakadni.

A hárítás és a kitérés hasonló eredményekkel jár, de értelemszerűen az előbbit nehézkesebb végrehajtani, azonban hosszútávon eredményesebb. Egy tökéletesen időzített hárítás után az ellen "Stun " mércéje megnő és visszatámadásra is van lehetőségünk (feltéve, ha ki van fejlesztve a képesség), ám nem minden támadás védhető ki. Ha piros sziluett járja körbe célpontunkat, akkor inkább válasszuk a kitérést. Ha megfelelően időzítjük ezt, akkor akár vissza is állhatunk az ellen támadásába a fellépő időlassulás közben, akkor sem fogunk sérülést szenvedni, és zavartalanul tudjuk egy-két másodpercig szurkálni őkelmét.

Visszatérve a látnivalókra, illetve a kihívásokra, a fent említetteken kívül rengeteg legendás szörnnyel is lesz lehetőségünk megbirkózni. A nemeai oroszlán, a lernai hidra, Kerberosz, az erümanthoszi vadkan, Kallisztó medve formájában és... Alectryon a kakasok istene is tiszteletét teszi többek között. Említettem már, hogy mindig lesz tennivaló és sosem fogunk unatkozni? Igen. A "v" lenyomásával FPS nézetből figyelhetjük a környezetet és fedezhetünk fel a távolban ládákat, kihívásokat, rejtélyeket, bár az ilyen felderítéseket a nagy istenek egekbe nyúló szobrainak tetejéről érdemes elvégezni, hisz onnan nagyobb területet fedhetünk le.

Most méééér? Ez a templom nem is ijesztő. A háttér mondjuk igen.

Nevetségesen könnyű rákapni erre a színes, hősökkel teli világra, még akkor is, ha a hősöket Typhon ugyancsak megfertőzte, és gyakorta nekünk eshetnek egy régióban. Erre az ellenszer, ha búvóhelyeiken győzzük le őket, ahol természetesen sokkal erősebb formájukban várnak ránk. A muzsika fantasztikusan kiegészíti és felemeli nem csak ezeket a harcokat, hanem a játék minden aspektusát is. Csupán próbáljuk meg elengedni a szinkront, ami, főleg a főhős esetében, eléggé közepesre sikeredett. Én megértem, hogy kell az a görögös akcentus, de ha a színészek nyelve nem bírja a strapát, akkor lehet, nem kellene túlzásba vinni a mókát.

A grafikáról ugyan már megemlékeztem, de annak ellenére, hogy tökéletes a meseszerű történet mellé, sajnos helyenként lelombozó tud lenni, főleg, ha az animációkról van szó. A száj-hang szinkronizálása nem sikerült sok helyen, illetve főszereplőnk mozgásában is van valami megfoghatatlanul idegen. Mondjuk nagyon hamar meg lehet szokni, és inkább fog fejünk fájni a csúszkálós irányítás miatt, melynek hála nem egyszer zuhantam le mozgó platformokról.

A zöld bőr segít, hogy mohának álcázhassam magam a kavicson. A piros hastáncos ruha meg nem.

Emellett a könnyed stílusnak is megvoltak a maga hátul ütői. Elég sok vicc esik orra csúnyán, mert vagy nonszensz, vagy pedig gyerekes, (igen, egy fogorvosi látogatás helyett biztos mindenki választaná a szubatomi részecskékre való lebomlás, majd újra összeállás fájdalmát) de szerencsére nem teszik élvezhetetlenné az élményt összességében, és örömmel tapasztaltam, hogy még így is sokkal több poén ütött, mint mondjuk a legújabb Serious Sam-ben.

Végítélet: ahhh már megint egy játék, amit nem tudok letenni, nyalna halat a sors, mely engem csapkod ezekkel a jó címekkel. Egy könnyed kaland, mely csak helyenként válik nevetségesen nehézzé, szórakoztató történettel, relatíve szerethető karakterekkel, The Legend of Zelda: Breath of the Wild-hoz hasonló prezentációval. Egy pöppet drágának tűnhet első ránézésre, de biztosíthatok mindenki, hogy minden egyes forintját megéri eme cím. Ha ebbe belekezdünk, akkor nem fogunk egykönnyen szabadulni, főleg, ha odavagyunk a görög mitológiáért, illetve szerettük az AC legutolsó három részét.