Horizon Call of the Mountain teszt

2023. március 10.
98.6021
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Egy új konzol vagy nagyobb horderejű kiegészítő nyitó címeit mindig hatalmas öröm tesztelni. Ilyenkor a fejlesztők megpróbálnak beleadni anyait-apait hogy bizonyítani tudják, mennyire jó is a vas, amit a kezünkben/nappaliban tartunk. A PS5-tel egy egészen új dimenzió költözött be a háztartásokba és ugyan a kezdő címekben nem dúskáltunk, de a paletta nagyobbik részét azért sikerült lefedni. A PS VR 2-re is valami hasonló feladat várt, főleg úgy, hogy az előd közepesen sikeres puttonyát hordozta magán.
Advertisement


Nos, a start (felhozatal szempontjából) azért finoman szólva is döcögősre sikerült. Ugyan a számok szépek, hiszen több mint 40 alkotás érhető el, de ezek közül valószínűleg egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy melyek azok, amik valóban meg is érik a pénzüket - ráadsul a RE Village és a Gran Turismo is ingyenes patch-csel tette lehetővé a virtuális valóságban való játszadozást. Az egyetlen, ami nem valami átdolgozás, hanem önálló cím az nem más, mint a Horizon Call of the Mountain.

Már a bemutatókból is látszott, hogyha nem rontják el olyan nagyon, akkor ezért tömegek fognak megmozdulni. Adott egy ismert univerzum, ráadásul Aloy kalandjai a Sony egyik legszebben csillogó gyémántjai - mivel belsős stúdió fejlesztette őket, ezért a minőség is nagyon magas lett. Nem volt tehát könnyű dolga a CoT-nak és mi is tartottunk tőle, mert a trailerek talán túlzottan is a mászást helyezték előtérbe. Hála a magasságosnak (hahh, erre még Ellie is elégedetten csettintene) egy baromi szórakoztató cím lett tesztünk alanya, ami gondolom már a pontszámból ki is derült.

Ne nézz már, most keltem fel

Ne nézz már, most keltem fel


A sztori főhőse Ryas, aki egy kiugrott Shadow Carja. Ez volt az a csoport, akinek tagja vérbe szerették volna taszítani a Sundomot, de ugye Aloy megakadályozta. Hősünk persze nem vall színt (fiatal volt és kellett a pénz, ugye), de ez őreit nem túlzottan hatja meg ahogy egy ladikon ücsörögve végre leszedik fejünkről a mindent takaró csuklyát. Mivel a tag egy elit hegymászó ezért ki kell derítenie, hogy miért támadják meg a gépek a hegyek között megbúvó előörsöt - ha ez sikerül, akkor minden bűnét megbocsájtják és tiszta lappal kezdhet egy új életet.

Ez lenne tehát az alap felállás és ugyan egyáltalán nem rossz az elbeszélés, de messze nem olyan erős (vagy hangsúlyos) mint a Zero Dawn vagy a Forbidden West esetében, ami igazából megbocsájtható. Akik játszottak már a másik két Horizon kalanddal, ők azért találnak majd finomságokat benne, de egyébként ha ez lesz az első címed, akkor is érted mi történik körülötted. Oké, a robot állatkák elsőre biztos furák lesznek, de hamar belerázódsz.

Kezdjünk a külsőségekkel, mert a kezelhetőség mellett itt érhető el a legnagyobb immerzió. Nagyon nehéz szavakba önteni azt, ami a szemünk elé (szó szerint) tárul. Az FPS itt teljesen új értelmet kap: bármerre nézünk, mindenhol szemet gyönyörködtető tájak, buja őserdők vesznek körül minket. A méretarányok döbbenetesek: amikor elhalad a fejünk felett egy radarfej, akkor tátott szájjal bámulunk utána.

Hinnye de magas jószág

Hinnye de magas jószág


A folyópart két oldalán békésen legelésznek a mikrobik, mi meg bámuljuk a saját testünket, amin egy Carja páncél feszül. Aztán ahogy szabad lesz a mozgás, ez igazából hatványozódik. A kinyújtott kezünkkel mindent megfoghatunk, megnézhetünk, felemelhetünk. Szédítő magasságban lévő szakadékok felett nézelődünk, mintha valóban mi lennénk ott.

Minden tűéles, a 120 Hz-es képfrissítésnek köszönhetően teljesen folyékony és gördülékeny, a HDR meg tesz róla hogy a színek kirobbanjanak a lencsén keresztül. Sajnos nem nagyon lehet szavakkal visszaadni az élményt, de az biztos, hogy a második generációs VR szemüvegben nagyon komoly potenciál van. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a látvány persze elmarad a PS5-re kiadott daraboktól, de ettől még rendkívül pazar.

A mögöttes technikában ellenben vannak döccenők. Én nagyjából egy órát tudtam egyhuzamban játszani vele, mert a sok mászástól teljesen leizzadtam, a gyors irányváltástól felkavarodott a gyomrom, ráadásul a sisak is melegített. Aztán persze ehhez hozzá lehet szokni, de érdemes szünetet tartani két etap között. Sajnos kicsit sok volt a glitch és pop-up, de ezeken gondolom majd az idő előrehaladtával fognak javítani.

Na, oda nem kéne leesni

Na, oda nem kéne leesni


A játékmenet természetesen más mint amit megszoktunk a nagygépes változatoknál. És igen, a különféle kiszögelések, falak valamint lombkoronákon való haladás teszi ki több mint a felét az egésznek, de ettől még baromi szórakoztató. Igyekeztek azért ezt megvariálni, így nem csak felfelé haladunk, hanem oldalra is, valamint különféle ügyességi feladatok szintén kapcsolódnak ehhez az elemhez. Például egy mozgó bányászcsille fedezékében kell araszolnunk hogy ne vegyenek észre minket.

Harcolni szintén fogunk: ekkor a terep kör alakúvá "zsugorodik" és a dinamikus mozgást felváltja az oldalra kitérés illetve a blokkolás. Nyilvánvalóan ennél komolyabbra ezt nem lehetett megoldani, mert úgy kb esélyünk sem lenne. Lövöldözni főként az íjunkkal fogunk, amit a bal kezünkben tartunk. A jobbal mímelni kell hogy a vállunk fölött lengedező virtuális tegezből veszünk elő újabb és újabb vesszőket - nyilván nem kell teljesen pontosan, elég ha csak hátra nyúlunk.

A célzást pedig a szemkövetés is segíti. Erről a funkcióról a VR 2 tesztjében már beszéltem és itt elég jól ki is lehet használni. Iszonyúan szórakoztató amúgy az egész mechanika, bár eléggé fárasztó. Ugyanúgy a gyenge pontokra kell amúgy fókuszálnunk és ha elég sebzést viszünk be, lerobban az adott testrész. Nyilvánvalóan vannak főellenfelek (meglepően sok), de ők mindannyian ismerősek lesznek korábbról.

Gyere haver, lenyilazlak

Gyere haver, lenyilazlak


Az, hogy érezzük a valós méretkülönbségeket, ad egy pikáns íz ezeknek az ütközeteknek. A stuff amúgy nem túlzottan nehéz. Én a komplett végigjátszás alatt összesen háromszor haltam meg és ebből egy a saját figyelmetlenségem volt. Ami viszont kicsi felemás az akvázi fejlődési rendszer.

Kalandozásaink alatt találunk egy csomó extra cókmókot, amiből aztán kreálhatunk új nyilakat, a csúzliszerű izét meg még pár másik dolgot. Bevallom őszintén, ezeket kipróbáltam de az alap felszereléssel nyomtam le a stuffot, semmi mást sem használtam, nem volt értelme. Ezen kellett volna még egy kicsit dolgozni, mert hiába tudunk amúgy rengeteg mindent felszedni, igazából olyan sok értelme nincs - leszámítva a különféle feljegyzéseket, jegyzeteket.

A játékidő nagyjából 8-10 óra közé tehető, annak függvényében hogy mennyit bámészkodunk, mennyire megyünk rá az összes felszedhető izére, illetve hogy egy adott szakaszt ésszel vagy erővel akarunk megoldani. Szerintem ez így bőségesen elég, viszont ami újfent negatívum, hogy a program teljesen cső, nincs benne egy darab elágazás sem, ami meg kvázi feleslegessé is teszi az esetleges második nekifutást. Maradnak tehát a trófeák meg a szafari, ami egy vicces dolog, de teljesen statikus. Cserébe piszkosul látványos.

Höhh, színesfém!

Höhh, színesfém!


Lesz még egy íjász kihívás, valamint le tudjuk nyomni magát Aloy-t is egy akadálypályán, de ezzel a tartalom végére értünk. Ha így nézzük, azért az ár nem túlzottan barátságos, de ezt szerintem már lassan megszokjuk hogy ennyibe kerül egy játék. Még egy dolog így a teszt végére.

Ha megnézitek a screenshotokat, kicsit elmosódottak lesznek. Sokat agyaltunk Marcoval hogy a hivatalos asseteket rakjuk be vagy közvetlen képernyőképeket a játékból. Utóbbi mellett döntöttünk és úgy látszik, hogy ezt nem sikerült javítaniuk. Már az első generációnál is ez volt, hogy hiába állsz teljesen mozdulatlanul, valamiért ilyen lesz a végeredmény. Sebaj.

Hogy én, oda? Na nem nem nem

Hogy én, oda? Na nem nem nem


Összességében remek debütáló cím lett a Horizon Call of the Mountain. A sztori nem váltja meg a világot, de szódával azért elmegy. A külcsín és az újdonság ereje nyilván letaglózó, mint ahogy a játékmenet is tartogat finomságokat. Már csak jobban átgondolt tartalommal, esetleg nyitottabb részekkel kellene megtölteni és akkor szó nélkül a nagygépes verzió mellé lehet tenni. Persze így sincs ok a szégyenkezésre, sőt!

Horizon Call of the Mountain / Tesztplatform: PlayStation 5

a polcon a helye
  • Stílus: Kaland
  • Megjelenés: 2023. február 22.
  • Ár: 23.990 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Teljesen új, lenyűgöző élmény
  • Csodálatos grafika
  • Nagyszerű mechanikák
  • Hamar el lehet fáradni benne
  • A tartalom kissé hibádzik
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    8
8
5 hozzászólás

VaPe

1 éve, 1 hónapja és 8 napja

Amint lesz VR-om, azonnal kötelező elem lesz.

válasz erre

Patrik94

1 éve, 1 hónapja és 10 napja

Rohadt jó élmény lehet!

válasz erre

fighterlaci

1 éve, 1 hónapja és 10 napja

Ez a VR hátulütője, kevés a játékidő. szomorú smiley

válasz erre

Ronalddo

1 éve, 1 hónapja és 10 napja

Hát ezt én is nagyon kipróbálnám! mosolygó smiley

válasz erre

muki

1 éve, 1 hónapja és 10 napja

Hát ez eddig igen jól hangzik! mosolygó smiley Kiváncsi leszek a külsős címekre is.

válasz erre
Horizon Call of the Mountain
23.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaKisember001 profilja