Halo 5: Guardians teszt

A nagyjából egy normál munkanapot (gy.k. 8 órát) felölelő kampány mód 15 pályán való kőkemény helytállást jelent, és egyben nagyszerű felkészítése is a multiplayer élvezeteknek, ha valaki az online mókára gerjed. Igaz, a pályák egyötöde roppant rövid, alig pár percnyi, tulajdonképpen semmit nem tesznek hozzá a játékhoz, csupán átvezetést képeznek a nagyobb terepek felé. A változatos pályákon állandóan három gépi partnerrel, vagy co-op esetén ismerősökkel is tolhatjuk a single-t, amely nem csak szebb hanem pörgősebb is lett némileg az elődöknél.

Időnként brutális mennyiségű ellenfelet kell legyűrnünk hogy továbbjuthassunk, ráadásul ezek nem kispályás mókamikik, olyan elánnal szórják ránk a plazmát és az ólmot, mintha az életük múlna rajta. Oh wait, múlik is. Fegyverek tekintetében nagy újdonságokra nem kell számítani, azonban a meglévő, ismert skulószórók egy része változásokon esett át. Ezek közül a legszembetűnőbb talán a Z-130 Suppressor, ami az eddigi szanaszét szórás helyett célkövető lövedékeket ont magából, jelentően segítve minket a csatában.

Kicsi a bors de erős! - na de nem ennyire...

A Type-55 storm rifle hasonlóképpen pontosabban talál célbe, a Type-33 Needler pedig gyorsabban tüzel. A fentiekből talán az szűrhető le, hogy könnyebb a dolgunk van harc közben, azonban ez csak részben igaz, mert az ellenfelek viszont erősebbek és jóval ügyesebbek lettek, ami kiegyenlíti az esélyeket. Új katona jelent meg a Promethean faj Soldier-jének képében, a Knight lovagok pedig jelentősen megerősödtek a legutóbbi kalandok óta.

Változásként értékelendő az is, hogy mostantól gyakorlatilag mindenkit le kell kaszabolni a továbbjutás érdekében, nincs az hogy sprinteléssel megúszunk egy-egy ütközetet, ráadásul az ellenfelek hatalmas csordákban támadnak, vagy védik elfoglalt harcállásaikat. Sokszor nem egyszerű a túlélés, azonban a társaink bármikor fel tudnak segíteni, így a biztos halál csak akkor következik be, ha mindannyian elesünk a csatatéren.

A csapat parancsnoka minden esetben a játékos (vagyis mi magunk), így a single esetében dirigálhatunk is a csapattagoknak, akik készségesen rejtőznek, tüzelnek vagy rohannak annak megfelelően milyen utasítást kapnak. Maguktól sem bénák egyébként, sőt, határozottan jó segéderő mindegyik, kifejezetten jól teljesítenek a harctéren.

Ismét egy öngyilkos merénylet. De legalább én vagyok a raj.

A sorozat ikonikus alakja, Master Chief mindössze három alkalommal irányítható, ami az újoncokban semmilyen negatív érzelmet nem kelt, a vérbeli Halo-veteránokból azonban hangos morgást és / vagy néhány elejtett könnycseppet válthat ki. A kampány nagy részében az új hőst, Locke-ot irányítjuk.

A történet összességében nem lett valami eget rengető, sőt ha valaki nem ismeri a-tól z-ig a Halo univerzumot, néha azt sem fogja tudni mi történik körülötte, azonban van néhány egészen érdekes momentum, például Cortana felbukkanása körül, ami mindenképpen érdekes dolgokkal kecsegtet. Spoilermentesen ennél többet azonban nem lehet mesélni erről.

A multiplayer is jelentős változáson esett át az elődökhöz képest, több szempontból is. Mindjárt itt van az Arena mód, ahol az esport szerelmeseit várja a játék tárt karokkal és szerverekkel. Az Arena-ban kétszer 4 fős csapatok küzdenek egymással, többféle játékmódban. A terep itt nem túl nagy, azonban a face-to-face harc hihetetlenül pörgős tud lenni, hiszen se rejtőzködés, se campelés lehetősége nem áll fenn, de még boostok sincsenek.

A jól ismert Warzone sem a megszokott, mostantól ugyanis már nem csak az emberi ellenfelek jelentenek problémát, hanem a botok is. A multiban ugyanis mixelve van az ember által irányított játékos a gépi ellenfelekkel, ami totális kiszámíthatatlanságot eredményez - és ez jó, nagyon jó. Egy online játéknak ugyanis épp az adja a sava-borsát hogy nehéz, hogy nem tudjuk, a következő pillanatban honnan mire számíthatunk és ezzel az újítással sikerült ezt az élményt kimaxolni.

#gyógyítási. Ilyen amikor meghalunk de mégsem.

Ebben a módban kétszer 12 ellenfél áll egymással szemben, a gépi ellenfelek száma szerintem korlátozva sincs, folyamatosan özönlenek. A matchmaking még a tesztidőszak alatt tapasztalható relatíve kevés játékosnál sem okozott problémát, a játék megjelenése után nyilván ez még jobban finomodik majd. A hasonló képességű játékosok összeválogatása nem okozott problémát a Halo 5-nek, és bár jómagam híresen rossz multiplayer játékos vagyok (megszállottan keresem a lootokat, ami online-ban értelemszerűen őrültség), még nekem is voltak sikerélményeim. Egyszer-kétszer.

Újdonság a multiban még továbbá a Requisitions (REQ) lehetőség, ami gyakorlatilag a játékban megszerzett pontokért vásárolható kártyacsomagot jelent. Ezek a pakkok tartalmazhatnak csupán a kinézeten változtató lehetőségeket, vagy páncélt, sisakot, de akár a járművek vezetéséhez, vagy fegyverek használatához szükséges kártyákat is. Vannak egyszer használatos és állandó pakkok is, kisebb-nagyobb értékben, ember legyen a talpán aki mindet meg tudja jegyezni.

A pakkok megszerzése érdekében mikrotranzakciókkal javíthatunk a megszerzett kártyáink minőségén és mennyiségén, azonban erre egyáltalán nincs kötelezően szükség, egyelőre minden pakli kinyitható előbb utóbb.

Csak keményen! Még a betont is felbontom, olyan az öklöm. Vagyis a páncélom.

Amiben mindenképpen hiányt szenvedünk, az a vezethető járművek mennyisége, számomra érthetetlen módon ezeket jelentősen lecsökkentették, alig található olyan kampány pálya ahol Warthogba pattanhatunk. Persze multiban ez kicsit szabadabb, a fent említett REQ segítségével azért könnyebben jutunk - átmenetileg - négykerekűhöz.

A belbecs után a külcsín felé kacsintva általánosságban elmondható, hogy grafikailag nagyszerű élményben van részünk, minden elem aprólékosan kidolgozott, nem láthatók recék, a gigantikus külső helyszíneken is messzire ellátunk és minden kis elem él, lélegzik, mozog. Mindemellett stabil 60fps-t kapunk, ami valljuk be, az Xbox One esetében különösen jó pont. Ennek érdekében egyébként a csata hevében a grafika kicsit időnként lejjebb esik, amit viszont egyáltalán nem lehet tetten érni, ez az áldozat nem vehető észre.

Az előző epizódoktól eltérően a Halo 5 esetében Kazuma Jinnouchi volt a felelős a zenéért, ami egyértelművé teszi, hogy mindenképpen más a zenei aláfestés atmoszférája mint az eddigi széria esetében, azonban a változás nem érhető annyira tetten. Bár a gigantikus nagyzenekari művek, amik az elődöket jellemezték nem tűntek el nyomtalanul, de jelentősen változott a hangzásvilág. Nem lehet egyértelműen jobbnak, vagy rosszabbnak titulálni, egyszerűen más. A szériára jellemző hangulat azonban megmaradt, nem lóg ki a sorból.

Kis hely, sok tesztoszteron. Ilyen egy Arena-csata.

A 343 Industries szemlátomást elkapta a Halo-fonalat, de tény hogy a már a - szintén általuk készített - negyedik epizódon is érezhető különbségek itt még jobban észlelhetők. A Bungie trilógiáját folytatni nem lehetett könnyű feladat, ezért mindenképpen kellett némi szemléletváltás és az eredeti széria értékeit megőrizve néhány új momentumot kellett a Halo univerzumba befűzni.

Ez az új megközelítés a Halo 5: Guardians esetében is tetten érhető, az új epizód abszolút a negyedik rész nyomdokaiban jár. Hogy ez jó-e avagy sem, mindenkinek az egyéni megítélésén múlik. Ha szabad egy kicsit szubjektíven közelítenem a témát, én azt mondom, ez így jobb, mintha szigorúan a Bungie szemlélete szerint készült volna az új epizód és készülődne a majdani Halo 6 is.

A Halo 5: Guardians nagyszerű mérföldkő a széria életében, de nem váltja meg a világot. A megvalósítás káprázatos, ha csak a grafikáról beszélünk, az Xbox One egyik legjobban sikerült játékát tartjuk a kezünkben, a stabil 60 fps nem sok játék ismérve mindezidáig. A Warzone emberi és gépi ellenfeleinek összekeverése merész és eredményes húzás, mindenképpen jót tett az online csatározásoknak.

Amikor a Blue Team néhány vakmerő katonája nekiállt éééés... Meghalt.

Amiért azonban nem pakolom 10-esekkel teli a játékot, az azért van, mert annyira nem kiemelkedő, hogy szuperlatívuszokban beszélhessünk róla, mint tettük azt a majdnem maxos negyedik epizód, vagy az elődök nagyszerűen sikerült felújításából született Master Chief Collection esetében, ami megannyi újítást hozott a megkopott trilógia életébe.

A Halo 5: Guardians egyértelműen beszerzendő játék minden Halo-fanatikus számára, aki pedig aszerint fektet be, hogy mennyire időtálló egy alkotás, az is nyithatja a pénztárcát, a kiadó ugyanis azt ígéri hogy az első évebn minden DLC ingyenes lesz, ami nem csak a single kampányt, hanem rengeteg plusz multiplayer élményt érin, ami egyébként már most is masszív szórakoztatási faktorral bír.