A tavalyi Grand Theft Auto V tesztben már kiéltem magam ami a legújabb GTA epizód magasztalását illeti, így a terület és maga a stuff bemutatását most mellőzöm, megpróbálok a frissítésekre, újításokra szorítkozni. Nem kapkodtam el a nextgen GTA V tesztjét, mert mindenképp bele akartam ölni legalább 20 órát és a küldetések minimum feléig el akartam jutni, na és persze az sem mellékes hogy a multit is teljes pompájában akartam megtapasztalni, ami néhány nappal ezelőttig nem volt olyan egyszerű.
A probléma nem az hogy nem működött, hiszen most nem voltak fennakadások a szerverekkel, egyszerűen kevesen voltak az Online-ban. Okot nem igazán találok rá, szerintem arról van szó, hogy nem feltétlenül érdemes áthozni a karakterünket az X360 vagy PS3 verzióból, az okokat később el is magyarázom.

Természetes igény és az esetek nagy részében természetes jelenség egy újgenerációs kiadásnál hogy az elődhöz képest szebb grafikával találkozunk, ez a Grand Theft Auto esetében maximálisan meg is valósul. Nem csak a környezet lett szebb, ami élénkebb tájábrázolásban, nagyobb belátható területben, életszerűbb vegetációban (például, fű, fa, bokrok) nyilvánul meg, hanem rengeteg apró változásban is tetten érhető. Olyan kisebb, mégis látványos változásokat kapunk, mint például a jobban kidolgozott arcok, állatok szőrzete, látványos víztócsák (!) – ezek így összességében szépérzékünknek megadják azt a pluszt amitől olyannak látjuk az ábrázolást, amilyennek egy újgenerációs játéknak lennie kell.

A változások azonban hoznak némi problémát is magukkal, a játék nem egyszer akad meg, ami elég zavaró tulajdonság, főleg egy komolyabb üldözéses, vagy lövöldöző akció kellős közepén. Persze a felbontás 1080p – igen, Xbox One-on is -, de a 30fps néha nem annyi, hanem szemlátomást jóval kevesebb. Nyilván előbb-utóbb patchelik a dolgot, de a teszt írásakor még létező jelenség, mindkét kurrens konzolon.
Van egy csomó új zene a rádiókban, ami jó, mert a rommá hallgatott dalok néha már unalmasak lennének a hardcore GTA fanoknak, míg újra végigkocsikázzák a hatalmas várost. A több zenével több rádióadót is kaptunk, nem sokkal nőtt a számuk, azonban mindenképpen színfoltot visznek az autókázásba.

A számtalan vérfrissítést kapott elemen és a grafikai tuningon felül kétségtelenül a legnagyobb újítás az FPS mód. A hosszú évek óta TPS-ben pompázó, megszokott GTA környezet hihetetlen változáson megy át amint az egyetlen gombnyomásra aktívvá váló új nézetre kapcsolunk. A PC-s modderek évek óta próbálkoznak több-kevesebb sikerrel a széria belső nézetessé változtatásán, de a Rockstar kivárt a dologgal, természetesen nem véletlenül. A csapattól megszokhattuk, hogy ha valamit megcsinálnak akkor az bizony patent.

A belső nézetes mód ennek megfelelően nem csak egy egyszerű nézetváltás, vagy a külső nézetben látható főhős kiradírozása, egy ízig-vérig FPS-hű játékélménnyel gazdagodott a GTA V. Az új nézetben minden részletre kiterjedően megváltoztatták a látványt, ennek megfelelően sok újdonságot fedezhetünk fel a már ismert elemeken felül. Amit eddig nem láthattunk, az most egycsapásra megváltozik, egy autó ellopásakor például látható, ahogy a műszerfalat letépjük és a drótokkal babrálva életre keltjük a verdát, a verekedések közben az ellenfél grimaszolása, vagy beszélgetés közben a szájak mozgása teljesen más fényt vet a megszokott látványra.
A harc is megváltozik, ha az FPS nézetet használjuk, hiszen példának okáért az autós üldözések közben bármerre lövöldözés mostantól nem lesz olyan egyszerű, hiszen emberünk nem tud körbe forogni, az oldalra nézésnek és onnan darálásnak megvannak a fizikai korlátai. Jó ez nekünk? Igen, azt hiszem, ez így hiteles. Aki pedig még többre vágyik a virtuális élményekből, menjen el egy sztriptízbárba és vigye szobára a lányt… Innen már csak egy lépés a VR-al megtámogatott virtual sex.

Újításokból a szokatlan GTA nézeten kívül azért jutott még a játékba. Ilyen például hogy bizonyos helyeken easter eggek vannak elrejtve, amiket felfedezve állattá változhatunk. Az ilyen lehetőségeket – amelyekből közel 30 található Los Santosban – kis zászlók rejtik, ahol némi gombázás (hallucinogén anyag szervezetbe juttatása csiperkére hasonlító növény megrágása majd lenyelése által) után bódult állapotba kerülünk és mint az indián varázslók anno a prérin, állatok testébe bújunk.

Ezek közül a legszemetebb a sirály egyébként, aminek bőrébe rejtezve végigpotyogtathatjuk a békés járókelők fejét vagy épp mint az életben a galambok is, a kocsik szélvédőjét. Tipikus GTA szemétség, nekem nagyon tetszett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valójában nem gombát, hanem Peyote-ot kell bekajálni, ami egy kaktuszféle.
Új történeti szálak is kerültek a játékba, kisebb mellékküldetésekkel, autóversenyekkel is gazdagodott a felhozatal, de van többek között egy krimi-vonal is, ahol egy gyilkosságot kell felderíteni. Ezek egy része csak azok számára áll rendelkezésre, akik a lastgen verzióval is játszottak, de nem hiszem, hogy ez sokáig így maradna, valószínűleg előbb-utóbb mindenki számára nyitottak lesznek az új lehetőségek.

A multiplayer az előző konzolgeneráció összes frissítését megkapta már induláskor, azonban ha ott is játszunk mind a mai napig, érdemes meggondolni, áttérünk-e az új konzolos online mókába. A Rockstar ugyanis úgy oldotta meg a GTA Online nextgenre váltását, hogy bár áthozunk mindent az előző generációs játékunkból, többé nem leszünk képesek belépni a régi gépen a multiba, ezáltal ha még sok ismerősünkkel bandázunk ott, elveszítjük a velük való aprítás lehetőségét.

A multiban egyébként az eddigieknél még több lehetőség áll rendelkezésünkre a karakterformázásnál, gyakorlatilag teljesen személyre szabhatjuk a játékban a kinézetünket. Az egy pályán játékban lévők száma 30 főre emelkedett, sajnos nagyon kevés ismerőssel tudtam együtt játszani, pedig az igazán nagy fíling az amikor virtuálisan is együtt sörözöl a spanokkal a luxusvillában, nem csak a rideg valóságban, például otthon a paneldzsungelben.
Összességében nagyon jó véleménnyel zárom a nextgen GTA V ismertetését, hiszen sokkal többet kapunk egyszerű HD-remake-nél. Számtalan új elemmel bővült az alapvetően is óriási és milliónyi szórakozást kínáló játéktér, sokkal élettelibb, látványosabb az egész élmény. Az NPC-k száma minimum a duplájára nőtt, a környezet szebb, élethűbb és minden mozgalmasabb. Az FPS nézet a hab a tortán, gyakorlatilag egy teljesen új játékot kapunk általa még akkor is ha már unalomig játszottuk az ötödik epizódot TPS-ként.

Amiért mégsem tudom maximálisra értékelni a játékot, az a néhol kicsit kopottasnak tűnő – máshol pedig pompázatos – grafika és az akadások, amik miatt ha csak egy-egy másodpercre is, de kizökkenünk a tökéletes játékélményből.