Forspoken teszt

Azonban minden éremnek két oldala van, és a jó alkotásokat ellensúlyozandó, bizony előfordul, hogy a játékkészítők olyasvalamit tesznek le az asztalra, amit még egy kicsit a földön kellett volna hagyniuk. Az idei év első ilyen mókája mai tesztünk alanya, melynek orraesése azért nagy csalódás, mert a játékosvilág nagy reményeket fűzött hozzá. Ez pedig a híres, neves Luminous Engine újabb iterációján alapuló Forspoken.

A történet középpontjában Frey Holland áll, egy állítólag okos, értelmes, de a sors által ide-oda dobált hölgy, kinek az élettel való harcának lehetünk szemtanúi. Többször megjárja a bíróságot, majd miután egy utcai bandát felbosszant, "tévedésből" leég az egyébként is rongyos állapotban lévő lakása, így cicájával, Homer-rel, a hóna alatt kénytelen mindent elölről kezdeni, hogy megmutassa a világnak: ő igenis vinni fogja valamire.

Ha a háromszög felső köre megtelik, akkor ellőhető az "Ultimate" bumm-varázs. Igen, ez a neve.

Aztán beszippantja egy alternatív világ, és az imént felépített premisszát el is lehet felejteni. Kár érte, hisz amilyen hatásosan sikerült felépíteni Frey történetét, úgy fel is rúgták a készítők az egészet egy perc alatt, és egy olyan világban találja magát főhősünk, ami inkább hasonlít az Elden Ring-gére, semmint bármi másra. Sajnos a történetvezetés és a látványvilág is mintha a From Software üdvöskéjéből merített volna ihletet, ámde egyiket sem sikerült messze úgy kivitelezni, mint Hidetaka Miyazaki kompániájának.

Nem igazán értem, miért kellett egy Isekai vonalat kialakítaniuk (ez az a zsáner, ahol a főhős egy másik világból keveredik oda, ahol van), ugyanis Athia nyomorúságát, és Frey hőssé válásnak útját sokkal őszintébben be lehetett volna mutatni egy helyi karakterrel, nem pedig egy tipikus amerikai éppenhogy felnőttel, aki állandóan káromkodik és, egyébként érthetően, önző, illetve némileg egoista is, ámde ide-oda ugráló személyisége nem teszi őt egy igazán szerethető személlyé. Tulajdonképpen egyik szereplőt sem sikerült igazán megszeretnem a macskákon kívül (erről majd lejjebb).

Elég sok opció vár ránk varázslatok terén, így mindenki megtalálhatja a neki megfelelő harcstílust.

Szerencsére Frey nem csak a csúnya beszéddel és parkour képességeivel veselkedik neki Athia kihívásainak, hanem egy elbájolt karperec által kapott varázserővel is. Ezek a kapott varázslatok a természet manipulását segítik elő a főhősünknek, aki így köveket képes rosszakaróihoz csapdosni változatos ütemben és sűrűségben, kőpajzsot tud felemelni, méregsemlegesítő növényt megidézni, illetve akár gyökereket is ráküldhet célpontjaira.

Játéktechnikailag ez úgy fest, hogy egyszerre csak egy támadó és egy védekező varázslat lehet nálunk (passzívból bármennyi lehet). Harc közben lehet ezeket csereberélni, és ilyenkor le is lassul az idő, hogy ezalatt ne csapjanak szét minket (túl könnyen) a rondaságok. A jobb egérgombbal lőjük a támadó mutatványokat, a ballal a védekezőket, illetve van egy mérce is, mint harmadik ikon a varázstáblánkon, ami, ha megtelik, akkor mindkét gomb lenyomásával egy igencsak pusztító trükköt boríthatunk rá ellenfeleinkre.

Őőő kéremfáradjanakbeljebb?

Mágiát pontokból tudunk "vásárolni", melyekre nem csak szintlépéssel tehetünk szert, hanem a nagyvilágban kalandozva is találhatunk ilyeneket adó forrásokat és olyan kutakat, melyek azonnal megtanítanak egy adott technikát. A parkour is kap némi varázslatos adalékot, így Frey, ameddig bírja állóképességpontokkal, akrobatikus kitérésekkel tudja hatástalanítani az ellene megindított offenzívákat.

Két kellemes pontja van mai játékunknak: a kalandozás és a harc. Tény, az összecsapások kaotikussá tudnak válni, ha sok ellenfél vesz körbe minket és szűk helyen tartózkodunk (Frey akrobatikázása ilyenkor egy helyben lebegéssé változik), de gyakrolat teszi a mestert. A varázshasználat a parkour-ral kombinálva egy igencsak kielégítő egyvelet hoz létre, mely nem tökéletes, de a megfelelő időzítéssel még a nálunk sokkal erősebb rondaságokat is le tudjuk teríteni.

A jobb oldalon látható harci értékelés alapján kapunk bónusz XP-t egy összecsapás végén.

Jó, sok szabadon kószáló főellenséghez (az összeshez) vissza kell majd térnünk, mert azok általánban egy csapásból le tudnak ütni, nagyon szívósak, és a fókuszgomb no meg a kamerakezelés fogyatékosságából kifolyólag rendesen látni sem lehet őket mindig, gyorsaságuknak hála. Emlékszünk talán, hogy a Souls játékokban állandóan a képernyőn maradt a kijelölt ellenfél, és a karakterünk ilyenkor kőrözni kezdte eme célpontot, ám a Forspoken-ben nincs ilyen kamerát is irányító kijelölés. Legfelejebb az alapvető támadásaink fogják némileg követni az Alt-tal kipécézett ellenfelet.

Külön szórakoztató, mikor egyszerre több agilis szörny esik nekünk, főleg, ha kicsit is magasabban van a grafikai beállítás a kelleténél. Bizony, az optimalizálatlanság miatt előfordulhatnak akadozások, melyek hamar el tudják venni még a legkitartóbb kalandor kedvét is ettől a mókától. Tény, ez a játék eléggé hardverigényes, emiatt eleinte azt hittem, azért zuhan be az FPS a külső tereken, mert nem bírja a szegény szerkesztőségi videokártya és a memória a megterhelést, és ez igaz is volt részben. Kár, hogy mindent minimumra lehúzva is tapasztaltam indokolatlan szaggatást itt-ott.

Bizonyos támadásokat nem tudunk kivédeni... hiába a szép, nagy kőpajzs.

A kalandozás alapjáraton semmi igazán forradalmit nem tartalmaz, ám mégis a parkour-os, dinamikus mozgásnak hála meglepően élvezetes volt bejárni a kietlen, kopár és az igazat megvallva eléggé részlethiányos területeket különféle kihívások, alapanyagok és bónusz varázspontok reményében. Nagyon sok fennsíkkal fogunk találkozni, melyekről nem nehéz leesni, ugyanis kicsit csúszkálós az irányítás, a visszamászás pedig gyakorta rengeteg időt vesz el, emiatt pedig retek frusztráló.

A sztoriba nincs sok értelme belemenni: rendkívül klisés. Le kell csapnunk négy főellenséget, aztán haza tud térni Frey. Talán. Ki tudja. Igazából a dialógusok, ha nem is legrosszabbak, amikkel találkoztam, nem igazán viszik túlzásba a figyelmem megtartásáért folytatott küzdelmet, és ugyan elolvasgattam őket, a "Skip" gomb nyomogatása túlságosan is sokszor előfordult, mert szinte semmi igazán érdekeset nem mondtak an NPC-k.

A körömfestés is bónuszokkal jár. Bárcsak a mi világunkban is ez lenne...

A kalandozás valamennyire kárpótol, hisz, mint már említettem, elég sok kiegészítő tevékenységgel tehetjük Frey képességeit és felszerelését jobbá. A bátor felfedezőkre barlangok, kihívások, oltárok megtisztítása, képkészítés, mellékküldetések, és cicák is várnak. Egy sikeres mellékfeladat teljesítése új köpennyel vagy nyakékkel, nyersanyagokkal, illetve varázs- és tapasztalati pontokkal járhat.

Továbbá különféle mágia-ágakra is szert fogunk tenni (a négy nagy főellenség mindegyike ad egy-egy új, karakterisztikus varázslatcsokrot, miután végeztünk velük) és ezek kihasználása, fejlesztése igencsak színessé tehetik a mókát; ennek hála bárki megtalálhatja a neki megfelelő harci stílust. És macskát is; nagyon sok cirmossal fogunk találkozni, melyek egytől egyik jól meg lehettek csinálva (látszik, hogy a készítők imádják ezeket a szőrmókokat), úgyhogy azt kell mondjam, minden hibája ellenére egy tökéletes játékkal van dolgunk. Tíz a tízből.

Cicaaaaaaa!!!

Viccet félretéve hiába a pozitív aspektusok, ha nem érdekes a történet, ha botladozik a kamerakezelés, ha instabil az optimalizáció (FPS beeséseken kívül teljes összezuhanások is történtek), ha meglepően hosszú a várakozási idő a párbeszédek és a küldetések között; sorolhatnám napestig. Nem egy játszhatatlan alkotással van dolgunk; a tartalmi alap rendkívül szolid, és a grafika is helyenként egész csicsásan néz ki... kivéve néhány arckifejezést, a mosott könyv- és kőtextúrákat, és az üres, kopár területeket... oké, szóval sok dolguk van még a fejlesztőknek az biztos.

Egy próbára még ajánlanám is mindenkinek... ha nem lenne az ára hajmeresztően brutális - Steamen gyakorlatilag 31 ezer forintot kérnek a játékért. Konzolokra kapunk egy játékot ennyiért; a Deluxe verziókat. Én megértem, hogy a pénzügyi helyzet nem épp a legstabilabb, de ez akkor is botrányos. Majd talán egy-két patch után nézzünk vissza... lehetőleg egy ünnepi időszakban, reménykedve egy nagy leárazásban. Talán itt is meg fog történni, vagy úgy járunk, mint én a Dark Souls 3-mal, ahová évek óta várom a kedvezményt.