Final Fantasy XV teszt

Ezer és egy indokot, élményt tudnék felsorakoztatni ezen állítás mentén. Most, ahogy jobban végiggondoltam pályafutásom a franchise darabjai mellett, képek bukkannak fel a fejemben. 1997, a helyszín egy műszaki áruház: annyira rá voltam indulva a sorozat hetedik epizódjára, hogy németül szereztem be egy szótárral egyetemben és minden egyes párbeszédet lefordítottam. Ha nem ment, akkor egy barátom nyelvtanár anyukája segített. 1999: a frissen megjelent nyolcadik epizódot kaptam karácsonyra, majd amíg édesapám parkolt, fent gyorsan kicseréltem a négy CD-ből kettőt másra, hogy tudjak játszani vele.

Majdnem mindegyik részhez nagyon erős érzelmek fűznek, napestig tudnám gurítani a vicces és kínos kis dolgaimat ezekkel kapcsolatban. 10 év nagyon hosszú idő, kiváltképp a játékfejlesztésben. Ez alatt generáció váltások jöhetnek, egész csapatok, sőt, sorozatok tűnhetnek el a süllyesztőben. És hogy miért is fontos ez a szám? Ennyi ideig tartott jelen tesztünk alanya, számomra az év legjobban várt játékának, a Final Fantasy XV-nek a fejlesztése.

Sufnituning

Talán Nektek is dereng néhány info a koncepcióval kapcsolatban. Ugye eredetileg Final Fantasy Versus XIII címmel kezdték meg az alkotói folyamatokat, sőt, még egy nagyon komoly CG videót is kaptunk, ha jól emlékszem, talán valamelyik E3 alkalmával. Egy ideig még csöpögött az információs csap, utána viszont teljesen elzárták és nem lehetett tudni semmit az anyagról. Aztán több évnyi hallgatás, óvatos találgatás után robbant a bomba: a legtöbb elemet újraalkotják és bizony sorszámozott epizódként látja meg a napvilágot egy tisztességes csomag részeként.

Elsőként érkezett ugye az egész estés film, a Kingsglaive: Final Fantasy XV, ami játékunk előzményeként szolgál. Közben megjelent egy japán anime is Brotherhood: Final Fantasy XV címen, ami tulajdonképp a négy jó barát hátteréül szolgált, itt ismerjük meg őket igazán alaposan, valamint megértjük, mitől is ennyire elválaszthatatlanok. A pontot az i-re pedig természetesen maga a játék tette fel, ami a napokban vált elérhetővé és remekül sikerült. Halkan hozzá kell tennem, egy rajongó szemével.

Beszédes már az első, képernyőnkön felbukkanó kép is, ami azt jelzi, hogy a készítők egyszerre szerettek volna a hardcore fanoknak, valamint a friss tulajoknak kedveskedni. Elöljáróban annyit tennék még hozzá, hogy a teljes egész megismeréséhez mindenképp abszolváljátok a filmet valamint a sorozatot az új kaland megkezdése előtt, de természetesen érteni fogjuk a kalandot ezek nélkül is, viszont hihetetlen pluszt jelentenek. Sokáig egyetlen közös tulajdonságuk volt az epizódoknak: nem volt két azonos darab. Folytatja a sormintát tizenötöskénk is, mivel konkrétan mindent lecseréltek a 13-hoz képest.

Kalandunk Noctis herceg, valamint három jó barátja, testvére, védelmezője kiküldetésével indul, házasodni készül ugyanis a gyönyörű Lunafreya Nox Fleuret hercegnővel. Mást terveztek azonban az istenek a szerelmeseknek: hősünk állama, Lucis az egyetlen Eos világán, ami ellenáll a hatalmas militarista birodalom, Niflheim nyomásának egy kristály segítségével. Harminc évnyi háborúskodást szeretnének lezárni egy békepaktummal, ám árulás történik, aminek áldozata lesz Regis király, Lucis uralkodója, Noctis apja is. (Lásd még a Kingsglaive eseményei) Innentől kezdve a bosszú vezérel minket, valamint jogos örökségünk visszaszerzése, ám a képlet természetesen nem ennyire egyszerű.

Egy kis beach mindenkinek jót tesz

A sztoriról nem szeretnék bővebben nyilatkozni, mivel egyrészt ez egy akció-szerepjáték, aminek egyik központi pillére az elbeszélés, másrészt sajnos nem lett annyira erős, mint azt sokan remélték, így meghagynám azt a kevés fordulatot mindenkinek. Kicsit pontosítok, mert ha nem is olyan csavaros, változatos, mint a korábbiak esetében, azért bőven lehet majd miért-kiért izgulni. Két nagyobb szeletre lehet ezt bontani egyébként.

Nagyjából a játékidő feléig egy teljesen nyílt világban kóricálunk, ahol kedvünk és vérmérsékletünk szerint oldunk meg mindent olyan tempóban, ahogy az jól esik. Ha olyanunk van, csak autókázunk, chocobo-n lovaglunk, tábort verünk, felfedezünk. Ha ezt meguntuk, megoldunk néhány másodlagos feladatot, kicsit vadászunk, aztán továbbgördítjük a történetet. Ezután érünk el a játék második szeletéhez, ahol teljesen lineáris szakaszon akciózunk, nyílegyenesen száguldva a végkifejlet felé. A készítők ezt azzal magyarázták, hogy jóval komorabbá válik minden, így szerették volna ezt tudomásunkra hozni.

Egyébként ez tényleg így van, mivel a feelgood roadtrip-et felváltja a realitás, amikor kis világunk minden baja Noctis vállaira zuhan, alaposan maga alá temetve őt. Kissé rezignáltan fogadtam, hogy itt sem sikerült egy túlzottan karizmatikus főgonoszt létrehozni, egy Sephiroth vagy Ultimecia mellett úgy vérzik el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ami viszont kérdés nélkül zseniális, az a kicsiny, négy fős csapatunk és a közöttük lévő kémia. Ignis, Prompto, Gladiolus és Noctis szemünk előtt éli változatos kis életét és pontosan úgy viselkednek, mint bármelyik erősebb baráti társaság.

Teljesen eltérő személyiségük van, viszont éppen ezért alkotnak kiváló csapatot. Nagyon rég láttam ilyen erős kohéziót virtuális egyének között, ebben a tekintetben bőven felveszik a versenyt Clouddal és Squall-al is. Külcsín tekintetében szerencsére teljesen korrekt az anyag, noha azért messze van a kategória éllovasaitól. A szereplők impozánsan festenek (főleg Cindy), valamint játszóterünk is változatosra sikeredett.

Csoportkép a legyőzött dög mellett. Ohhhyeahhhh baby

Kis túlzással arra megyünk, amerre kedvünk tartja, így szépen be tudunk mindent barangolni. Ebben nagy segítségünkre lesz menő verdánk, a Regalia, amivel percek alatt el tudunk jutni szinte bárhova. Jó ötlet, hogy minden egyes nagyobb utat fel kell térképeznünk először pihenők, kisebb települések, esetleg parkolók után, mivel csak így fog működni a fast travel lehetőség.

Sajnos ezeknél igazán visszaüt a grafika, mert mindössze egyetlen nagyobb város van, a többi csak pár bódéból meg étteremből áll, ráadásul ezeknél érezhetően spóroltak a poligonokkal. Ha szigorúan technikai oldalról vizsgálom, akkor nagyjából rendben vagyunk, bár elő-előfordult framerate zuhanás, cserébe a bugokat szépen kiirtották. Ellenségeink száma meglepően csekély (persze FF mércével mérve), cserébe egészen fantáziadúsak.

Teljesen megújult a harc is, viszont itt érhető tetten a legnagyobb kettősség. Hihetetlenül pörgős, dinamikus, szóval a sebességgel nincs semmi baj. Kicsit fura lesz, de egyedül Noctist irányíthatjuk. Maguk a küzdelmek teljesen valós időben zajlanak, bár akad itt egy úgynevezett wait mode, ami a megfontoltabb játékosoknak kedvezhet. Egyedül hősünknek van manája, de ezt nem varázslatokra lövi el, hanem a warp képességére. Tudunk védekezni, meg egy gombbal támadni.

A titok abban rejlik, hogy megfelelő helyen és időben kombózzuk le a lényeket, mivel ilyenkor társaink is beszállnak, durván nagy sebzést osztva ki. Ha jókor nyomjuk le a védelem gombját, akkor persze működik a counter is, amibe szintén be tudnak szállni a kollégák. Ezen kívül lesz egy mércénk, ami ha elér egy bizonyos mennyiséget, akkor barátaink különleges képességeit hívhatjuk segítségül, pofonegyszerű módon. Aztán ott a már emlegetett warp is: ilyenkor (szintén a filmben látott módon) eldobjuk fegyverünket, majd a végcélhoz teleportálva rásózunk egy nagyot a delikvensre.

Van egy cigid tesa?

Két nagyobb baj van ezzel a metodikával: a kamera nagyon sokszor őrül meg, valamint ha egyszerre többen bunyózunk, akkor irgalmatlan kaotikus tud lenni. Ezeket összeadva gondolom már rájöttetek, hogy bizony elég sűrűn halvány lila gőzünk sem lesz, kit ütünk éppen. Nagy kár, mert tényleg marha élvezetes ettől az apróságtól eltekintve. Szintén a negatívumok listáját erősíti a mágia majdhogynem teljes hiánya. Igen, ez nagyon furcsa, főleg egy FF esetében, ezáltal búcsút mondhatunk mindenféle firaga, thundara, blizzara meg egyéb nyalánkságoknak. Összesen négy alap dolgot használhatunk, de egy weapon slotot el is foglal, ráadásul minket is sebeznek.

Átvariálták a fejlődést, sokkal egyszerűbbé téve mindent. Minden csata után AP-t kapunk, amivel különféle, magunkat és társainkat erősítő dolgokat tudunk megnyitni: növelhetjük a közös támadások erejét, új speckó képességeket tanulhatunk, egyszerre több kiegészítőnk lehet, satöbbi. Először ezért is morogni akartam, de rájöttem, hogy bármennyire egyszerű a rendszer, kiválóan illik a játékhoz. Természetesen szinteket lépni ugyanúgy fogunk, mint eddig, de ezt is megvariálták derék fejlesztőink.

A trükk az, hogy hiába kapunk tapasztalati pontot az elvégzett tevékenységért, nem kapjuk meg egyből, csak és kizárólag akkor, ha megszállunk éjszakára valahol. Próbáljunk minél jobb helyeket keresni, mert minden egyes szállásnak van egy szorzója, ami hozzáadódik összegyűjtött pontjainkhoz, tehát nagyon nem mindegy, hogy mondjuk egy lepukkant lakókocsit nézünk ki, ahol 1.2-vel kapunk többet, vagy pedig egy luxus szállást, ahol a dupláját éri minden. Persze előbbi szinte ingyen van, utóbbi meg egy egész kis vagyon. Még ide kapcsolódik egy kérdés: igen, vannak summonok, azaz elérhetőek a legnagyobb és legerősebb, megidézhető lények, de ez is necces, mivel nem egyértelmű, a hogyan és miként.

Alaptézis, hogy egy Final Fantasy legyen jó hosszú. Szerencsére tartalommal, elvégezhető dolgokkal bőven el leszünk látva, bár elég hamar felüti csúnya fejecskéjét az ismétlődés. A fő sztori mellett lesz egy kazal másodlagos opció, ahol mondjuk a legtöbb úgy épül fel, hogy menj el A pontba, vegyél fel valamit - ölj meg mindenkit, majd gyere vissza. Persze azért nem csak ilyenek lesznek, mert fényképezhetünk, békákat gyűjtögethetünk, köveket bányászhatunk, titkos labirintusokat fedezhetünk fel, satöbbi.

Kis fényezés és tiptop lesz a verda

Visszatért a vadászat is: ilyenkor extra erős dögöket kell levernünk, persze durva mennyiségű pénzért cserébe, érdemes rámenni ezekre már a játék legelejétől kezdve, nagyban megkönnyíti az életünket, ha drága helyeken tudunk megszállni, sokkal több xp-t bezsebelvén ezzel. Persze ez nem minden, mert flipperezhetünk, chocobo versenyeken indulhatunk, szörnyekre fogadhatunk egy arénában. Mielőtt elfelejtem: minden szereplő rendelkezik egy nagyon fontos, amolyan másodlagos tulajdonsággal. Prompto például fényképezik, amiket el is tudunk menteni, sőt, akár meg is oszthatjuk őket a share gomb nélkül.

Ignis ráérő idejében szakács, főztjei elég durva boost-ot adnak életerőnkhöz. Gladiolus vándorolni szeret, illetve a csaták végeztével begyűjt mindenféle hasznos tárgyat. Noctis szenvedélye pedig a pecázás, ami egy nagyon jópofa minijáték formájában valósul meg. Szóval, ha mindenre rámegyünk és szeretnénk úgy istenigazából kimaxolni a stuffot, 60-80 óra szó nélkül el fog telni, ami nagyon rendben van.

A végére hagytam azt a dolgot, aminek szerintem minden FF rajongó őszintén fog örülni: valami olyan hihetetlen, esszenciális Final Fantasy hangulat járja át a játék minden porcikáját, hogy az ember beleremeg tőle. Ülünk az autóban, dumálgatunk, járjuk a vadont, közben szól a rádióból Balamb Garden zenéje, esetleg meghallgatjuk Jenova dalát, teljesen mindegy. Minden egyes momentumból csak úgy süt az a bizonyos megfogalmazhatatlan, megfoghatatlan érzés és tudjuk, hogy ez így nagyon jó.

Mialatt játszom, újra 18 éves vagyok, nincs semmi gondom az életben, csak az, hogy most megetessem a kis sárga madárkámat, leverjek valami dögöt egy erdőben, horgásszak valami finomat vacsorára. Járom az utam, nézelődök a városkákban, lesben állok csata előtt, bekészítem a plusszos fegyvereket. Szavakkal nagyon nehéz visszaadni, milyen hihetetlenül zseniális mindez.

És az egyik legfontosabb mellékszereplő

Ha a rajongó pontozna a végén, szó nélkül menne rá a kilences. Sajnos azonban objektív szempontok is vannak, de azoknál is kiválóan teljesít az új Végső Fantázia. Egyetlen egy komoly baj van csak: a műfajban megjelent nem is olyan rég egy másik darab, amit Witcher 3-nak hívnak. Nem azt mondom, hogy a nyomába sem ér, de kidolgozottságban, felkészültségben, háttérben bizony messze elmarad Geralt kalandjától.

Ez nyilván ne vegye el senki kedvét a Final Fantasy XV-től, mert ahogy már említettem, bitang jó lett. Tartalmas, kulturált külcsínnel rendelkező, dinamikus küzdelmekkel operáló, durván tartalmas darab, ami minden erre fogékony játékost be fog rántani. Ha ehhez még rajongó is vagy, akkor szó nélkül adj a végső értékeléshez egy egész pontot és azonnal kezdj neki, mert végre, végre, végre itt van, amire annyit vártunk: az új darab, amiről még évek múlva is emelkedett hangnemben beszélünk.