Mivel itt a GameChannel hasábjain sajnos nem került szóba a játék – a harmadik epizódról van szó – egy teszt keretein belül, ezért érdemes tudni, hogy a Paradox Interactive fejlesztői elképesztő dolgot műveltek a sorozattal, töménytelen, tanulhatatlan mennyiségű történelmi adatokat pakoltak bele a játékba, mintegy 250 játszható és történelemhez hű frakcióval. A sztori mindenféle expanziók nélkül 1453-ban vette kezdetét az alapjátékban, és egészen a francia forradalomig tartott, ebben az időintervallumban tehát bármelyik játszható náció oldalán elindulhattunk, és a történelemkönyvek vonalán, vagy egy teljesen alternatív múltat kialakítva élhettük át az eseményeket. A stratégiák szerelmesei feltehetően mind a mai napig gépükön tudják a játékot, hiszen egyrészt megunhatatlan, másrészt valóban néhány történelemkönyvnyi háttérinformációval és adattal rendelkezik minden egyes korszakból, ez a kombináció pedig olyannyira sikeres volt – igaz csak egy szűk, de annál fanatikusabb rétegben -, hogy azóta már a negyedik kiegészítő látott napvilágot az Europa Universalis III-hoz az elmúlt napokban.
Az első expanzió még a megjelenés évének augusztusában jelent meg, és a Napoleon’s Ambition névre hallgatott, elsődleges újításai közé tartozott pedig, hogy 33 évvel bővítette ki az alapjáték időintervallumát, így már 1820-ig játszhattuk az eseményeket. A soron következő kiegészítő 2008-ra datálható, az év májusában jelent meg, és szintén bővítette a játék történelmi vonalát, méghozzá mintegy 50 esztendővel, így megjelenhetett a sokak által hiányolt Bizánci Birodalom, de leküzdhettük például a százéves háborút is. Az Europa Universalis III történetében 2009 is tartogatott egy új bővítményt, amelyről a legfrissebb emlékeink vannak, lévén az esztendő utolsó havában jelent meg, és a Heir to the Throne névre hallgatott, újdonságai között pedig olyan frissítéseket találhattunk, mint például a Casus Belli rendszer teljes átgondolása és egyebek. Bár ezek után a sorozat fanatikusai azt várták, hogy a Paradox Interactive bejelenti az Europa Universalis IV-et, a srácok mégsem ezt az egyértelmű lépést játszották meg, inkább még egy expanziós pakkot lepleztek le a programhoz, ami a Divine Wind névre keresztelődött.
Ezzel pedig el is érkeztünk a jelenbe, hiszen befutott hozzánk is a Divine Wind expanzió, mi pedig tesztgépünk legmélyebb bugyraiból előkapartuk az alapjátékot, ami megannyi álmatlan éjszakát okozott nekünk, természetesen nem az ágyban forgolódva, hanem a gép előtt görnyedve. Mielőtt belevágnánk a kiegészítés ismertetésébe, fontos tudnivaló, hogy a telepítéséhez mindenképpen szükségünk lesz az Europa Universalis III: Complete Edition-jére, amelyhez az első két kiegészítő is tartozik, illetve feltétlenül telepítenünk kell hozzá külön a harmadik, Heir to the Throne-t is, máskülönben a Divine Wind bővítmény nem fog még installálódni sem, lévén olyan újításokat is tartalmaz, amelyek már a korábbi bővítményekre is épülnek. Jobb, ha ennek tudatában vagyunk akkor, ha a mi fogunk is fáj már a legújabb bővítésre, amiért bizony érdemes kiadni azt a plusz húsz dollárt, mert igazi érdekességeket ad hozzá az eddigi felhozatalhoz, ezzel pedig a negyedik, és jelenleg utolsó expanzióval 1399-tól 1820-ig élhetjük át az eseményeket, akár a távoli keleten is!

Merthogy a Divine Winds legnagyobb újdonsága, hogy egyenesen a messzi keletre kalauzol el minket, az ősi, feudális Japánba – legfőképpen legalábbis oda, lévén akár Kína történelmébe is belekóstolhatunk -, amely kor manapság megannyi fejlesztőt megihlet, elég csak a Creative Assembly műhelyében formálódó legújabb Total War epizódra, a Shogun 2-re gondolnunk. Az Europa Universalis III-ban nyilván lényegesen részletesebben élhetjük majd át az ottani történéseket, nem csak a harcokra, hanem minden apróságra koncentrálva, lévén aki játszott már a sorozat valamelyik tagjával, az biztosan tudja, hogy itt nem csak az eszetlen kattintgatásról van szó, hanem komoly és nagyon kemény taktikus döntésekről is, amelyeket történelmi ismeretek előznek meg vagy éppen színesítenek. Ha egy pillanatra nem figyelünk, az egész birodalom a nyakunkba hullik, és elbúcsúzhatunk azon terveinktől, miszerint szembeszállva a Japán főurakkal, átvegyük a hatalmat a teljes, akkor még feudális ország felett. Mindehhez hívhatunk szövetségeseket is, de leginkább ellenfeleink lesznek majd, erre mérget vehettek.
A kemény újdonságoknak és új nációknak köszönhetően az Europa Universalis III számtalan vadonatúj, úgymond kultúra-specifikus épülettel és jellegzetességekkel gazdagodott, amelyek között a fanatikusok számtalan igazi érdekességekbe botolhatnak, sőt mi több, csak ezek között legalább annyi újdonság van, amelyek miatt már megéri betölteni a kiegészítőt. Természetesen a játék egészét és más részeit érő újdonságokról is be tudok számolni nektek, amellett ugyanis, hogy lényegesen realisztikusabbá fejlesztették az illetékesek a kereskedelmi rendszert, még ötven vadonatúj achievementet is elérhetővé varázsoltak, amelyeket bizony a kiegészítő újdonságainak sok-sok órás játékideje után külön élmény lesz összegyűjtögetni. A szavatosságról gondoskodik még, hogy az expanziót akár többjátékos módban is nyúzhatjuk, egy időben akár 32 játékos is elindulhat a világ meghódítására vagy csatlakozhat a Japán sziget uralmáért folytatott küzdelmekhez.
Mindezek mellett a Divine Wind kiegészítő újdonságai között érdemes megemlíteni még a grafikai stílus néminemű módosulását, aminek köszönhetően többek között lényegesen részletesebbek és másabbak lesznek a térképek. Szintén ennek a hatása, hogy egy hangyányit, de valóban csekély mértékben növekedett a játék gépéhsége, így aki éppen a minimumokat verdeső konfiguráción játszott, az lehet, hogy komolyabb akadozásokra is számíthat, a töltési idők brutális hosszúságáról – főleg a játék elején – nem is beszélve. A helyzet az, hogy bármennyire is szeretnék, komolyabb negatívumokról nem tudok beszámolni az Europa Universalis III legújabb bővítményéről, az újdonságok ugyanis most végre valódi újdonságok, és bár első hallásra talán kevésnek tűnnek, lényegesen jobban megéri a pénzét ez a darab, mint például a szerény véleményem szerint teljesen felesleges Heir to the Throne. A Divine Wind ugyanis olyan, mint egy igazi expanzió, és nem csak egy újabb expanzió.
Aki tehát régóta vágyik már az újabb tartalmakra az Europa Universalis III-hoz, az mindenképpen csapjon le a legutolsó kiegészítőjére, annak ellenére is, hogy szükségesek hozzá az előző darabok. Ha másként nem, érdemes megvárni valamilyen akciót, hogy egyben, kedvezményes áron lehessen beszerezni a bővítményeket, mert aki valóban imádja a történelmet és a hardcore stratégiákat, annak a Divine Wind-et látnia kell, ez nem is lehet kérdéses. Mindemellett őszintén reméljük, hogy a Paradox Interactive srácai már az Europa Universalis IV-et hegesztik a háttérben, és nem egy újabb expanziót a harmadik részhez, mert félő, hogy nem tudnának már annyi új tartalommal szolgálni, mint most. Nyilván ötletünk még lenne azért, hiszen 1399 előtt is volt élet a földön, sőt 1820 után a világháborúkig is lehetne még mivel foglalkozni, de mi jobban örülnénk neki, ha az már a negyedik nagy epizódban történne meg. Addig is, ez a kiegészítés kihagyhatatlan!

FONTOS: A pontszámok a stílushoz mérten értendők!