Dracula 3: Path Of The Dragon teszt

A sztori 1920-ban veszi fel a fonalat, alig az első nagy háború után nem sokkal. Főszerepben egy Arno Moriani névre keresztelt vatikáni atya áll, aki szörnyű rémálmoktól szenved és ezt nem titkolja el felettese elől sem, aki érdekesnek találja az álmokat. Azt pedig főleg, hogy főhősünk álmából felébredve a Bibliához nyúl először, ahonnan mindig különös üzeneteket kap az álmaihoz. Ez nem lehet véletlen így felettesünk, Briganti bíboros felkér minket egy kis kalandra, amely nem máshová, mint Erdélybe vezet egy kis falucskába. A falu Vladivoste néven ismert és a játék nagy részét is itt fogjuk majd eltölteni, hiszen a furcsa történések egyik bölcsőjének tekinthető. Bár elsődleges feladatunk az lesz, hogy egy Martha Calugarul névre hallgató doktornő szentté avatását elrendezzük. Azonban hamar belebonyolódunk a történet másik szálába is, amely rejtélyekkel és misztikummal telített.

Mihelyst feleszmélünk az első videó láttán, már egy vonaton ülünk, ami szépen kirak minket az említett faluban, ahol elkezdhetjük a nyomozást. A sztoriról túl sokat nem szeretnék elárulni ismételten, mivel ez a kalandjáték és úgy általában az összes ugye a sztorira van kiélezve. Ezt az örömöt szeretném meghagyni minden játékosnak, ugyanis a Bram Stoker novelláján alapuló játéknak szépen összerakosgatták a történeti szálát, erre nem lehet panaszkodni. Sokszor megdöbbentő fordulatokkal vagy ijesztgetésekkel fogunk meglepődni, bár az előző részekből már ezt is megszokhattuk. Érdekességként itt jegyezném meg, hogy már a játék szinte legelején szert tehetünk ennek a kötetnek a játékbeli verziójára, a falu orvosa fogja kitenni elénk az asztalra, hogy olvassuk át. Így akinek nincs híján az angol tudása, az erre is szert tehet a játék megvásárlásával, persze a játékmenetben különösebb jelentősége nem lesz neki.

A faluba érkezésünkkor az első élményünk az, hogy hihetetlen depresszív ábrázolásmód vesz minket körül és ez az élmény végigkíséri a játékot, mint ahogyan megszokhattuk már az előző epizódokból is. Nyomozásunk elsődleges célpontja ugye Martha Calugarul, így rögtön elindulunk, hogy utánanézzünk a hölgynek. Közben történnek az események, megtudhatjuk, hogy a hölgyet különös tekintély övezi a faluban. Ha valakinek gondja, baja van, akkor kimegy a temetőbe és gyertyát gyújt Martha sírjánál, így ő segíteni fog neki. Nem telik bele sok időbe és rátalálunk szálláshelyünkre is, ahol az egyik nagy segítségünk, a telefon is helyet kap.


Az első éjszaka után különös dolgok történnek álmunkban. Egy kis járkálásnak hála felkutathatunk néhány új segítőt is, akik megosztják velünk a gondolataikat és megtudjuk, hogy bizony Martha nem biztos, hogy természetes halállal halt meg és már elő is kerül hamarosan a játék címét is adó Path Of The Dragon fogalom, amiről nem szeretnék bővebben mondani semmit, ugyanis tulajdonképpen ez a játék egyik kulcsfogalma is. A segítőinkkel bármikor beszélhetünk ugye ők adnak segítséget nekünk minden egyes apró részletben, legalábbis amíg életben vannak, addig biztosan. Ha esetleg ők is kifogynának az ötletekből, akkor bármikor felemelhetjük a telefont és felhívhatunk néhány emberként, köztük a küldetés elindítóját, Briganti atyát is. Ha netán még így sem tudnánk merre tovább, találomra felüthetjük a Bibliát is, ahonnan elvileg újabb segítségek érkeznek, nos ennek én hasznát egyszer nem vettem, így ez teljesen felesleges szerintem


Egyetlen kalandjátékból sem hiányozhatnak a mini-játékok ugyebár. Ebben a Dracula harmadik része sem szenved hiányt, bár ne gondoljon senki sem Sherlock Holmes féle pixelvadászatra és iszonyú nehézségű fejtörőkre, hiszen inkább a sztorit helyezték előtérbe a fejlesztők, amelyet nagyon jó ötletnek tartok. Általában egy helyiségben, de maximum egy házban megtalálunk minden felszerelést, ami egy feladathoz kell, nincsenek felesleges futkározások és semmi egyéb felesleges dolog. Azért néha volt, hogy el kellett gondolkoznom pár dolgon, de még a normális korlátokon belül. Elakadni szinte nem is lehet, mert mindenhol rengeteg segítséget ad a játék. Bár sok helyen inkább árnyalt formában...

A kalandjátékok szépsége általában a sztori és a mini-játékok mellett ugyebár a grafikai megvalósítás. A 2D és 3D játszadozás itt is nyomon követhető és természetesen maradt a klasszikus point 'n' click megvalósítás. Belső nézetben űzzük majd a nyomozást és így gyönyörködhetünk a gyönyörű környezetben. A külcsínre egyáltalán nem panaszkodhatunk, a közelben lévő helyszínek nagyon szépen meg vannak rajzolva és minden apró részlet kidolgozásra került. Sokszor el lehet tűnődni a teljesen reálisan ábrázolt objektumokon akár perceket is. Egyedül talán a távoli ábrázolás nem sikerült, itt néhol kicsit összecsapottnak érzem a dolgot. Példának okáért amikor felmászunk a hegyre, Dracula várának romjaihoz és visszanézünk a falura, hát a látványra nem mondanám azt, hogy mindent visz, de igazából ez legyen a legnagyobb gondom.


Nyomozásainkat, mint mondtam nagy részben Vladivostéban, Erdélyben fogjuk véghezvinni, azonban ellátogatunk majd nem is egyszer Budapestre és Törökországba is. Budapesten sajnos a városból semmit nem látunk, csak az ablakon kinézve és az úgynevezett töltőképernyőn sikerül felfedeznünk egy régi képet fővárosunkról, amely egyrészt nagyon illik a játékhoz, másrészt pedig magyar létünkre legyünk büszkék erre. Azt viszont még egyszer mondanám elég nagy kár, hogy a városból csak egy szobát láthatunk és egy folyosót, ahol is egy Irina nevezetű hölggyel folytathatunk eszmecserét.

A másik kiugró helyszín Törökország, mint mondottam, itt Vlad Tepes, alias Dracula börtönét kell majd felkutatnunk. Kicsit féltem, hogy Törökország mennyire fog beleilleni ebbe a koncepcióba, azonban nagyon jól megoldották. Egy havas hegyvidéki tájat és egy barlangrendszert takar lényegében az egész. Amennyire féltem tőle, hangulatilag engem ez fogott meg a legjobban. Főleg a szűk barlangi folyosó és a sírkaparás, ami után aki nem rémül meg, annak nagyon tiszta lehet a lelkiismerete.

A nagy félelmem minden játéknál a zene kivitelezése, amelyre most nem panaszkodhatok túlságosan, mert nem sok olyan játék volt a gépemen, amelyiken ne kapcsoltam volna ki a muzsikát. Itt ez nem történt meg, ugyanis a zene ha nem is eget rengetően jó, de hallgatható, én összedobtam volna valami komolyzenei műveket ilyen filmzenés betétekkel ötvözve a játékhoz. Például Ralph Vaughan Williams alkotásaihoz hasonlók nagyon beleillettek volna ebbe a sötét környezetbe. Amik a játékhoz járnak néha túl monotonak és unalmasak, de ez megint nem akkora probléma. Ha már itt tartunk nem mehetünk el szó nélkül a szinkronhangok mellett sem, amik szerintem jól sikerültek nagyon, bár a hozzá tartozó karakteranimáció már kevésbé sajnos.


Lehet kicsit túl elfogult voltam a bemutató során, azonban higgyétek el nekem, nem lehet belekötni nagyon a játékba. Kisebb negatívumnak tudnám felróni talán azt, hogy nem láttam benne olyan újdonságot, amitől mondjuk elhagytam volna az államat, de ezt egyensúlyozta azzal a játék, hogy nem fulladt unalomba egy másodpercre sem. Mindig történt valami, pörgött a sztori, haladtak velünk az események. Talán túl gyorsan is sajnos, ugyanis a játékot elég hamar ki lehet végezni. Gyakorlott szerepjátékosok két délután alatt kényelmesen átvergődhetik magukat az egészen. Pedig ebből ugye sosem elég.

A Kheops Studios úgy érzem megint kitett magáért. A Dracula sztorit ismét feltámasztották nekünk és ugyan van még példa vámpíros kalandjátékra a piacon, mégis szerintem egyikben sem sikerült ennyire nyomasztó és depresszív környezetet varázsolniuk a fejlesztőknek. Erre a hangulatra vártunk már az előző epizód óta és most megkaptuk. Aki szereti a nyomasztóbb hangulatú és érdekes sztorival megáldott kalandjátékokat, az semmiképpen ne mulassza el beszerezni.