Call of Duty Black Ops teszt

/>A Call of Duty egyik különlegessége, hogy az évente új részekkel jelentkező sorozaton idáig két csapat is dolgozott, amely nem egy megszokott fejlesztési modell a játékiparban. Az Infinity Ward alkotásai azonban kivétel nélkül jobbra sikerültek a Treyarch felügyelete alatt készült epizódoknál, ám ez utóbbiak is becsületesen össze voltak rakva. Sokan úgy gondolták, hogy a Treyarch játékai csupán időkitöltésre voltak jók két Infinity Ward által gyártott rész között, s ez általában be is igazolódott. A Modern Warfare mögött álló csapat megszűnése után azonban a világ szeme az eddig mostohagyerekként kezelt stúdió felé fordult, az elvárások pedig óriásiak voltak. Sokan arra a kérdésre vártak választ, hogy vajon a játék neve, vagy a fejlesztőcég kiléte a fontosabb a siker szempontjából. A Treyarch nagy nyomás alatt állt, hiszen nem csupán az Activision-nek kellett bizonyítania, hanem a néhai nagytestvért is túl kellett szárnyalnia, valamint a játékosok óriási igényeit is ki kellett elégítenie. Az idei epizódnak, a Black Ops-nak tehát kimagasló minőséget kell képviselnie azért, hogy minden idők legsikeresebb FPS-ét kritikailag, valamint haszon szempontjából is meg tudja közelíteni.


Aki követi az eseményeket, az pontosan tudja, hogy a lehetetlennek tűnő feladat végül sikerült a Treyarch-nak. A Black Ops megjelenésének napján a legendás elődnél megközelítőleg ötvenmillió dollárral termelt többet, ami óriási teljesítménynek számít. A sikerhez persze a sorozat neve is hozzájárult, ám a fejlesztőcsapat valóban egy olyan alkotással rukkolt elő, amely sok szempontból még a Modern Warfare 2-nél is jobban sikerült. A Black Ops-on érezhető, hogy a cég emberei mindent elkövettek a siker érdekében, ám a végeredmény egyáltalán nem lett izzadságszagú. A Treyarch csapata láthatóan nem kényszernek, hanem lehetőségnek tekintette a kialakult helyzetet, s a megannyi újdonság miatt szinte érezni lehet azt a lelkesedést, amely a játék fejlesztésekor körbejárhatta az irodát.

Már maga a menürendszer kialakítása is dicséretet érdemel, ugyanis a más játékoknál már megszokott szép, de kicsit sablonos kinézett helyett az alkotás ezen pontja is a játék szerves részét képezi. Az ötlet zseniális, s a kivitelezés is tökéletesre sikerült: a különféle opciókat a székhez kötözött főszereplő szemén keresztül látjuk. Némi küzdelem után akár a székből is felállhatunk (ami jelen esetben bizonyos gombok megnyomásával érhető el) és rabságunk színhelyét is körbejárhatjuk. Igaz, hogy csupán egy régi számítógépet találunk, de ezen keresztül megannyi érdekes információhoz juthatunk, sőt, akár kisebb játékokkal is játszhatunk. A menü tehát azon kívül, hogy a funkciójának megfelel, még egy újabb mini-játéknak is felfogható.


Míg a Modern Warfare egyjátékos módja a történet és a hangulat miatt a mai napig kimagaslónak és emlékezetesnek számít, addig a második rész már inkább az amerikai akciófilmek sablonosságára emlékeztetett, s csupán a látvány miatt maradhatott meg bennünk egy-két jelenet. A Treyarch Word at War-ja az ezerszer feldolgozott, második világháborús téma miatt kifejezetten közepesre sikerült, így megvan az ok arra, hogy kissé félve kezdjünk bele a kampányba. Azonban a félelem szinte azonnal szertefoszlik, hiszen már a kezdőjelenet is azt sugallja, hogy a Treyarch ezúttal kitett magáért. A későbbiekben ez az érzés tovább fokozódik, a történet ezúttal kimagasló minőséget képvisel. Nem nagyon találkozhattunk olyan játékkal eddig, amely a vietnami háború idejében játszódott, és a fotelba szögezett volna, ezúttal azonban minden a helyén van. A sztori összetett, lebilincselő, s bár az idősíkok folyamatos váltakozása miatt kissé zavaros, a játék végére mégis összeáll a kép. Persze ezúttal is vannak olyan dolgok, amelyek az amerikai felsőbbrendűséget érzékeltetik velünk, de ezektől eltekintve egy igazán remekül megkomponált cselekményben lehet részünk.

Maga a játékmenet a Call of Duty névtől elvárható tulajdonságokkal rendelkezik, feladatunk ezúttal is az, hogy a milliónyi ellenség lelövése közben átverekedjük magunkat a pályákon. A küldetések ezúttal is kimerülnek abban, hogy eljussunk egy pontig, vagy megnyomjunk egy kapcsolót, de ez az egyszerűség talán elnézhető ebben a műfajban. A történeti szál éppen ezért is fontos, hiszen ez ösztönöz arra, hogy végig vigyük a játékot. Fegyverekből ezúttal is rengeteg van a játékban, és a kínálat meglehetősen korhű. Talán az egyetlen probléma, hogy szinte kivétel nélkül a legjobb fegyvereket kapjuk meg a pályák elején, így a gyilkoló-eszközök felét nem az egyjátékos, hanem a multiplayer részben fogjuk először kipróbálni. Tölténykeresgéléssel ezúttal se kell sokat bajlódni, gyakorlatilag nem lesz olyan helyzet, hogy teljesen kiürülne az éppen birtokunkba levő fegyver. Gránátok esetében szintén ez a helyzet, míg az elején igyekeztem spórolni a robbanószerekkel, addig a játék felétől már szinte percenként elhajítottam egyet, s még így se volt gond az utánpótlással. A gyalogos harc mellett ezúttal is lesz lehetőség járművek vezetésére, földön, vízen és levegőben egyaránt vezethetünk valamit a játék során. A játék kellően változatos, szinte minden pályán akad valami újdonság, ami miatt nem válik unalmassá a játék. A Black-Ops ezúttal se nyújt többet 6-7 óra játékidőnél, ám annyira intenzív élményben van részünk, hogy ez talán nem akkora probléma.


Abban az esetben pedig pláne nem gond, ha az ember szeret az online csatatereken is harcolni, hiszen a sorozat talán ezen a téren számít a legerősebbnek. A fejlesztők egy kissé megreformálták a többjátékos részt, ezúttal ugyanis minden a pénz körül forog: fegyvereket, ruházatot és képességeket ezúttal csak úgy szerezhetünk, ha elegendő pénzünk van rá. Természetesen egyes dolgok használatához ezúttal is el kell érnünk egy bizonyos szintet, ám szemben az előző résszel, itt nem feltétlenül az harcol a legjobb fegyverekkel, aki a legmagasabb tapasztalati szinten van.
Mivel a fegyverek és a kiegészítők rengeteg pénzbe kerülnek, ezért komolyan mérlegelni kell, hogy mit vásárolunk magunknak, mert ha nem tetszik az új géppuskánk, akkor ismételten sok pénzt kell összegyűjtenünk egy újabb eszköz beszerzéséhez. A legjobb taktika, ha egyjátékos módban kipróbálunk mindent, hiszen így lesz valami rálátásunk az felszerelések tulajdonságaira. Egy új játékmód is megjelent a lehetőségek között, amivel rengeteg pénzhez juthatunk, mert lehetőségünk van fogadni az éppen aktuális meccsre. Ez jelentősen megnöveli az izgalmakat, hiszen itt már mindenki véresen komolyan veszi a harcot, egy rosszul megtett fogadással ugyanis rengeteg pénzt veszíthetünk. A multiplayer egyetlen szépséghibája, hogy a pályák most is jóra sikeredtek ugyan, de messze elmaradnak színvonalban az Infinity Ward által készített térképektől. Ettől függetlenül ismételten kiváló összecsapásokban lehet részünk, de egyes pályákat viszonylag hamar ki lehet ismerni. Az egymás elleni harc mellett a kooperatív játékok szerelmesei is örülhetnek, a nagysikerű zombi mód ezúttal is visszatér, és szerencsére most is szórakoztatóra sikeredett.


Grafikailag sincs komoly probléma a Black Ops-al, bár az játék grafikus motorja már eléggé megőszült, de a karakterek kinézete ezúttal is dicséretet érdemel, valamint a pályatervezésnek köszönhetően megannyi látványos helyszínen fordulhatunk meg, s igazi epikus jelenetekben lehet részünk. A játék Theater módjának hála a többszemélyes összecsapásokat visszanézhetjük, így egészen közelről is meg lehet vizsgálni, hogy milyen a kinézete az egyes karaktereknek, illetve a multiplayer pályáknak. Hangilag is ezúttal is kiváló minőséget képvisel a játék, a fegyverek ropogása hihető, a szinkronszínészek beleéléssel és hihetően játsszák a szerepüket, és a zenékre se lehet komolyabb panaszunk, igaz, ezek egy kissé sablonosra sikeredtek egyes jeleneteknél.

Az eddig csak másodikként kezelt Treyarch ezúttal megmutatta, hogy ők is képesek kimagasló színvonalú játékot készíteni, ha megadják hozzá a kellő pénz és energiaforrást. A Call of Duty Black Ops kiválóra sikeredett, s bár akad néhány dolog, ahol az Infinity Ward Modern Warfare 2 jobban teljesített (pl. multiplayer pályák komplexitása), a fejlesztőcsapat összességében egy olyan játékot rakott le az asztalra, ami miatt a sorozat rajongóinak az igényeit sokáig kielégíti majd. A remek egyjátékos kampány, a mini-játékok, a multiplayer összetettsége és a zombi mód gondoskodnak arról, hogy jóideig ne unatkozzunk, és akkor is találjunk valami számunkra szórakoztató dolgot a Black-Ops lehetőségei között, ha valamelyik részével éppen nem vagyunk megelégedve.