Brütal Legend teszt

/>Tim Schafer az a személy, akinek neve hallatán a legtöbb korosodó játékos szemét könny önti el, de nem a szomorúság, hanem a röhögés miatt. Schafer egy igazi zseni, kinek karrierjét egy kultikus játék, a Monkey Island indította el. Igaz, hogy nem ez volt az első játék, amin ő is dolgozott, és a Majmok Szigetében csupán a dialógusok egy részéért volt felelős, de itt bontakozott ki igazi tehetsége és egyéni stílusa. Olyan produktumokat köszönhetünk neki, mint a Full Throttle, a Day of the Tentacle, a Grim Fandango, vagy éppen a pár évvel ezelőtti Psychonauts. Bármi, amihez Schafernek köze volt, briliáns alkotásnak bizonyult; szerepe meghatározó lett a humoros játékok világában. A Brütal Legend majdnem húsz évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne, de az akkori technológia nem volt elég ahhoz, hogy látomását, a Metal CD borítók által ihletett játékvilágot megvalósíthassa. Szerencsére az ipar gyorsan fejlődött, s végre elértük azt a szintet, hogy a Brütal Legend létrejöhessen.


Már akkor érezhető, hogy egy különleges játékkal van dolgunk, amikor elindítjuk a Brütal Legendet. Szemben a többi játéknál megszokott kezdőképernyővel, itt egy rövidke filmet láthatunk, melynek során az Eddie Riggs hangját adó Jack Black egy zeneboltba belépve keresgél egy kultikus lemezt, amelyről csak kevesen tudnak. Mikor megtalálja a Brütal Legend-et, az asztalra helyezi, és kinyitja a borítót. Ez pedig maga a menürendszer, amiből már érezhető, hogy rengeteg olyan ötlettel fogunk találkozni kalandjaink során, ami szokatlannak számít. A játék több stílust foglal magában, s bár ezek nagy része kiválóan sikerült, sajnos akadnak problémás megoldások, ami miatt nem nevezhető tökéletesnek az alkotás. Ezekre később visszatérünk, most lássuk, mi az, ami jól sikerült.

Kezdetben a Brütal Legend egy egyszerű hack and slash játéknak tűnik. Eddie két fegyverre tesz szert a történet elején: az első a Separator névre hallgató balta, amely semmi extra tulajdonsággal nem rendelkezik, aprítás szempontjából azonban kiválónak bizonyul. A második a Clementine, egy gitár, amely mágikus erőket birtokol, villámokat, tűzgolyókat lőhetünk vele. A hangszer nem csak pusztításra jó, hiszen különféle riffeket szerezhetünk meg a jövőben, amelyeket Guitar Hero stílusban elzenélve hasznosíthatunk. Van olyan dallam, amelytől a körzetünkben mindenki elterül, de akad olyan is, amivel a későbbiekben rajongókra tehetünk szert. Eddie-nek van még egy hasznos szerkezete, a The Deuce: ez nem más, mint egy stílusosan kinéző autó, amivel nem csupán az utazást könnyíthetjük meg, hanem az ellenfelek nagy része ellen is tökéletesnek bizonyul, tekintve, hogy a cserbenhagyásos gázolás nem büntetendő ebben a világban.


A rendelkezésre álló terület hatalmas, közel 40 négyzetkilométer, ami szabadon bejárható. A játék egyik komoly problémája, hogy nincs minimap, ami miatt a tájékozódás meglehetősen nehéz. Bár célunkat mindig jelzi egy égbe nyúló fénysáv, mégis percenként kell a térképre váltanunk ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő irányt. Különösen nehéz helyzetben vagyunk akkor, ha a térkép egyik oldaláról a másikra kell eljutni, hiszen a terep tele van dombokkal, amelyek nagy részére csak egy irányból lehet feljutni. Az autó ezért nélkülözhetetlenné válik, de nem kell aggódnunk, ha eltűnik, mert egy riffet elzenélve azonnal megjelenik mellettünk.

Szerencsére nem vagyunk egyedül, a játék során megannyi karakterrel ismerkedhetünk meg. Segítségükkel nem csak a világot ismerhetjük meg, hanem a történetet is ők gördítik előre. A metal világ legtipikusabb karaktereivel találkozhatunk: például a dögös rock-cicával Opheliával; a frontember kinézetű Lars-al; valamint a metal világában ikonikusnak számító emberekkel, akiknek a kilétét nem árulom most el. A főszereplők mellett egyéb szerzeményekkel is találkozhatunk, akik fontos szerepet töltenek be a játékban, és segítségük nélkülözhetetlen bizonyos részeknél.


Akkor kezd igazán problémássá válni a Brütal Legend, amikor elkezdenek megjelenni benne a stratégiai játékokra emlékeztető elemek. Bár az ötlet nem rossz, a kivitelezés azonban nem sikerült a legjobban. Általában egy színpadot kell megvédeni a támadóktól, úgy, hogy a körzetben rajongó-vulkánokat foglalunk el. Minél több ilyenünk van, annál több egységet tudunk segítségül hívni. Az ellenfél képes lerombolni a megszerzett rajongótábort, ezért nem elég a színpadot védeni, hanem mindenhol ott kell lennünk. Embereinknek utasításokat adhatunk: kövessenek, álljanak meg, vagy támadják meg a kijelölt célt. Annyi a probléma, hogy egy idő után rengeteg embert kell egyszerre irányítani, így a játék kaotikussá, átláthatatlanná válik; s ezt csak tetőzi, hogy ezek a részek nagyon hosszúra sikerültek. Ha pont akkor bukjuk el a feladatot, amikor a legvégénél vagyunk, akkor közel húsz percet kell megismételnünk, így hamar unalmassá válik ez a része a játéknak. Nagy kár, hogy a Brütal Legend közel felét ez a játékstílus teszi ki.

Vannak mellékküldetések is, méghozzá nem is kevés. Itt az a probléma, hogy a mennyiség a minőség rovására ment. A legtöbb esetben el kell érni adott idő alatt A-ból B-be, vagy el kell ütni bizonyos számú állatot a térségben. Akad olyan is, ahol harcolni kell egy kisebb csapat ellen; ez még valamennyire szórakoztató, de hamar rá lehet erre is unni. Úgy tűnik, azért kerültek bele a mellékküldetések a játékba, hogy kitöltsék valamivel a hatalmas területet, de mintha a játék ezen részénél kifogytak volna az ötletekből a fejlesztők. Elég lett volna egy tucatnyi feladat, amely jobban ki van dolgozva, helyette itt van több tucat olyan ismétlődő küldetés, amelyeket már első alkalommal is tehernek érezhetünk.

Szerencsére van három fontos tulajdonsága a Brütal Legend-nek, amit Schafernek köszönhetünk. Ebből az egyik a grafikai stílus, amely azonnal magával ragad. Engem leginkább egy animációs filmre emlékeztetett a játék, a karakterek arcán az érzelmek tökéletesen animáltak, mindenki stílusosan néz ki, a világ pedig megdöbbentően részletesre sikerült. Szinte mindenhol láthatunk olyan alakzatokat, formákat, ellenfeleket, amelyeket a klasszikus metal borítókon is. Mégis minden harmonizál a tájjal, így nem hat természetellenesen egy kőből faragott gitár a mező közepén, de rengeteg elemet találhatunk a gótikus metal irányzat meghatározó formáiból is, amelyek tökéletesen simulnak bele a környezetbe. Az ellenfelek eszméletlenül morbidan néznek ki, kezdve az óriási, nyáladzó csáptól a harci-apácákon át a hóhér kinézetű fickókig, mindegyik olyan hatást kelt, mintha egy Iron Maiden borítóról szökött volna meg. Grafikai szempontból kevés kifogásolni való van a játékban, de természetesen itt is előfordulnak furcsaságok, apróbb bugok, amik zavaróak lehetnek, összességében azonban piros pont jár a készítőknek a kinézetért.

Másik fontos része a játéknak, ha már a Metal világában járunk, maga a zene. A stílus legnagyobb előadóitól hallhatunk muzsikákat. Az Iced Earth, a Motörhead, Slayer, Dimmu Borgir csak pár név a közel 80 előadóból, amely a játékban hallható 107 zenéért felelős. A muzsikákat is Schafer válogatta össze, s igyekezett a legnagyobb előadók ismert számai közül szemezgetni. A végeredmény olyan tökéletes lett, hogy szavakat alig találni rá, s több Best Of Metal válogatás CD-t is meg lehetne velük tölteni. A Guitar Hero zenéi ovis popdaloknak tűnnek az itteni felhozatalhoz képest. De nem csak a zenék veszik ki a részüket az élményből, hanem a szinkronszínészek is. Mindenki remekel a szerepében, s különösen igaz ez a játék főszereplőjét alakító Jack Blackre (nem csoda, hogy díjjal jutalmazták). Mellette olyan emberek hangja köszön vissza a Brütal Legend-ben, mint Rob Halford (Judas Priest), vagy Lita Ford (The Runaways).

Végül, ami a legfontosabb, Schafer védjegye: a humor. Már az első képkockákban betegre röhögi magát az ember, de amit utána kap a rekeszizmunk, az nem mindennapi. Ütős poénok, a metalrajongók és előadók karikatúrái, elborult ellenfelek gondoskodnak arról, hogy ismét kicsorduljon a könny a szemünkből. Talán ez az a része a játéknak, ami megmenti a középszerűségtől. Mert hibái vannak a Brütal Legend-nek, s ha nem lenne a nagyszerű látványvilág, a kiváló zenei válogatás és a humor üdítő hatása, akkor ez a játék eltűnne a süllyesztőben, hiszen a játékmenetben több dolog is kifogásolható. Hibái ellenére azonban egy igazán különleges alkotás, amit mindenkinek látnia kell, metal rajongóknak pedig kötelező kirakni otthon a polcra.