Valószínűleg nem is gondolnátok arra, hogy az egyszeri tesztelő milyen nehéz helyzetben van egy olyan játék esetében, amit óriási tömegek várnak. Olyan cikket nem lehet ilyenkor írni, ami mindenkinek megfelel, mivel különbözőek vagyunk teljesen eltérő ízléssel: lesz olyan, akinek tetszik a sztori, míg más köpköd minket érte. Van olyan, aki nem szokott multizni és neki teljesen mindegy, hogy milyen online paraméterekkel rendelkezik a játék, míg mások csak az internetes csatamezőn tudnak létezni. Jó példa erre a most górcső alá vet Battlefield 4. Pár napja jelent meg a stuff, de már most tele van a net fotelkaratésokkal.
Mielőtt belekezdek a mondókámba, szeretném leszögezni, hogy ez a teszt az Xbox360 és PlayStation 3 változatra érvényes, illetve Marcotól is találtok pár sort a PC változatról. A Battlefield sorozat korunk egyik legjelentősebb online harcterét álmodja a képernyőre, ez faktum. A Dice alkalmazottjai évről évre olyan minőséget tesznek le az asztalra, ami abszolút megsüvegelendő.
Ugyanakkor az is tény, hogy a single rész a harmadik epizódig nem tudta felvenni a versenyt riválisával, a Call of Duty-val szemben. Hiányzott a kreativitás, a monumentalitás, a Spec Ops vagy a Zombie módról meg nem is beszélve. Aztán minden megváltozott, hiszen a BF3 tartalmazott egy teljesen korrekt egyszemélyes kampányt, egy elég szórakoztató coop részt, illetve természetesen a jól megszokott brutális multit. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy kidolgozottságában simán tönkreverte a konkurenciáját (a single), az elképesztő, Frostbite 2.5-tel hajtott grafikai prezentációval egyetemben. Voltak mellédumálások, például az alapokig rombolható környezetről ugye, de ezt elnéztük az anyagnak, mert mással bőségesen kárpótolt minket. A felsoroltak miatt én nagyon vártam már a negyedik részt, hogy aztán nem több, mint 20 perc játék után akkora gyomrost kapjak, hogy a két nappal ezelőtti buliban megivott piák is visszajöjjenek a reggelimmel egyetemben.
Pac-Man és társai
Itt újfent megragadnám az alkalmat arra hogy elmondjam, a teszt kizárólag az Xbox360 és Ps3 változatra vonatkozik, piciny kitérővel a PC felé. Szerintem ezt mantraként fogom használni a cikkben. Értem én, hogy nyakunkon az új generáció, meg a high-end PC erőforrás szinte kimeríthetetlen, de egyik sem magyarázat arra a botrányos, trehány munkára, amit a BF4 első 20 perce alatt megtapasztaltam. Először az egyszemélyes módot indítottam el, gondoltam ha már az előző ilyen jól sikerült, akkor csak lesz ebből is valami, meg persze gyakorlok is egy kicsit az online gyilokra. Ide most egy az egyben kimásolhatnám a MoH Warfighter passzusait, de inkább kínozlak egy kicsit titeket. Ez a játék olyan ocsmányul fest, mint valami nyitó cím a 360 érából.
Először nem is értettem a dolgot, azt hittem, valahol elhagytam a HD textúrákat tartalmazó lemezt, de nem, ez tényleg így néz ki. Gusztustalanul kidolgozott környezet, botrányosan gyengén festő szereplőkkel. Azt nonszensznek tartom egy ilyen cím esetében, hogy a katonám kezében tartott fegyver is olyan pixeles, mintha a Killzone HD-val játszanék. Ezt egyébként még valamennyire el is néztem volna, viszont ez az egész olyan bug halmazokkal párosul, hogy többször kellett teljes pályákat újra elkezdenem, mivel egyszerűen nem adta be a gép a továbbjutást jelentő scriptet. Mondok példákat, hogy átérezzétek. Adott egy szakasz, ahol egy földön lévő helikoptert kell megvédeni az ellenségtől, akik szintén egy rotoros gépből ugrálnak kifele. A föld fölött nagyjából 40 centire megálltak a levegőben, aztán zuhantak tovább és meghaltak.
Egy töltényt sem pazaroltam el rájuk, valami bug likvidálta őket. Oké, nézelődök, nem történik semmi. 10 perc futkosás után kiderült, hogy egy katona valahogy beteleportálódott az épületbe és le kellett lőnöm, aztán engedett csak tovább a gép. Van jobb is. Futkározok egy parkban, ahol brutális tűzharcok árán átverekszem magam a fronton, hogy aztán a pálya utolsó szakaszáig ne történjen semmi. Újra betöltöttem és láss csodát, egyből harcolnom kellett. Ez a kettő csak kiragadott példa, vannak ennél sokkal durvábbak is. A szavatosság megint egy nagyon necces rész, mivel összesen hét pályát kapunk, ami nekem Hard módban uszkve 4 óra alatt volt meg. Hangsúlyozom, ha ez olyan 4 óra lett volna, ami után az állam a padlón keresgélem, egy rossz szavam sem lenne.
Melyik marha hagyta a kivetítőre kötve a poreszt?
A sztori hatalmas badarság, de ez annyira nem is probléma, hiszen azért az FPS játékok esetében sokkal elnézőbbek vagyunk. Osztagunk, a Tombstone (sírkő) Bakuban kezdi a parádézást egy elég érzékeny információ megszerzésével, amiről azonban később kiderül, hogy teljesen fölösleges volt, szinte csak poénból küldtek minket oda. A legnagyobb baj, hogy annyi butasággal van tele az egész, hogy szinte nem is tudsz figyelni az eseményekre. Egyébként az összes létező klisét fel fogja használni az anyag, így lesz gonosz bácsi, árulás, börtönös rész, menekülő orosz meg ilyenek. Főhősünk, Recker őrmester pedig némasági fogadalmat tett, ugyanis egy fia hang sem hagyja el a torkát a kaland alatt. Újdonságot is kapunk ám, méghozzá kettőt! Az egyik, hogy minden gyilkolásért pontot kapunk, aztán ha elérünk egy bizonyos mérföldkövet, ami pályánként változik, akkor kapunk egy új fegyvert. Köszi srácok, így még a maradék hangulatot is elveszitek.
A másik új dolog annyit tud, hogy egy dedikált gomb nyomva tartásával átvált a nézet térkép módba, amin meg tudjuk jelölni az ellenséget, látjuk a robbanó hordókat, illetőleg a fegyvercserére alkalmas pontokat. Most jön a legjobb, ugyanis ha ezt a gombot csak megnyomjuk, akkor hősünk int egyet, kijelölünk pár célpontot és a szakaszunk megtámadja őket. Yaaaaaaaaay! A pályatervezők igyekeztek egyébként valamennyire változatos környezetet teremteni, de elenyésző a siker ezen a téren is: amikor tájfunban akciózunk és az orkán erejű szél az arcunkba veri az esőt - ez pofás lett, de ennyiben ki is merül a dolog. A szakaszok egyébként sokkal nyitotabbak mint az előző rész esetében, remek lenne tehát így akciózni, de a rémes megvalósítás miatt semmi értelme sincs.
Bevégeztetett
A hangokért és zajokért a Dice már több díjat is bezsebelt, ez szerencsére itt sem lesz másképp, mert rendkívül jó éett ismét az ambient szekció. A fegyvereknek iszonyatosan durva hangja van, valamint a folytonos csörgés - zörgés is emeli a hangulatot. Ha összegeznem kellene, a szingli olyan öt és fél , maximum hat pontot érdemelne.
Ellenben a multival, ami miatt mégis azt mondom, hogy megéri beszerezni, mivel az a szokottnál is kategóriákkal jobban sikerült! Nem is tudom, hogy mikor szórakoztam ilyen jót kompetitív játékkal. A képlet egyébként egyszerű: Alapnak vegyük az 1942-t, adjuk hozzá a Commander módot a BF2-ből, fűszerezzük meg a Bad Company totális rombolhatóságával, végül pedig ízesítsük a harmadik rész realizmusával és kusztomizóciós lehetőségeivel. A mixet főzzük keményre és meg is kapjuk azt a porciót, ami miatt megint éveket fogunk tölteni a tv előtt. Elsőnek mindenképp ki kell emelnem a pályatervezők munkáját, mivel soha ennyi ismeretlen tényező nem volt a térképeken.
A környezet olyan szinten rombolható lett, hogy a szakaszoknak folyamatosan változtatni kell a stratégiáit a folyamatosan pusztuló környezet miatt. Először átszakítunk egy gátat, ami mondjuk elmossa a kulcsfontosságú szárazföldi utakat. Vagy felrobbantunk egy, a mesterlövészek által kedvelt épületet. Esetleg egy konvoj elé döntünk egy tornyot, hogy aztán csapdába csaljuk őket egy másik útvonalon. Ez egyébként az új játékmódban, az Obliterationben csúcsosodik ki. Példaként ki kell emelnem a Golmud Railway nevű pályát, ahol nem elég, hogy a fentebb taglalt változásokkal kell szembenéznünk, de el kell foglalnunk egy vonatot, ami voltaképp egy mobil központnak számít. A tesztelés időszaka alatt csak ezzel a résszel több órát töltöttem, zseniális, komolyan mondom!
- Ezek mit keresnek itt?:O - Már nem sokat, wroammmmm!
Egyébként a fegyverek hatásfoka és valósághű viselkedése a BF3 hozadéka, így a nagyobb kaliberű darabokkal simán lebontjuk a fedezékeket, átlövünk velük a falakon. A mesterlövész puskákat még nehezebb lett kezelni, mert a lövedék útját sokkal realisztikusabban számolja ki a gép mint eddig. A késelés ellenben egy új lehetőséggel gyarapodott. Ha valaki van annyira türelmetlen, hogy szemből támad ránk a Rambo tőrével, akkor van egy úgynevezett counter kill lehetőségünk, ha elég ügyesek vagyunk, ezzel is egy pici új ízt hozván a szűk, gerilla taktikákra építő pályákon. Szintén újdonság, hogy még az elődnél is sokkal mélyebb kusztomizációs lehetőségeket kapunk a kasztok, meg persze a járművek esetében. A felderítő végre nem csak snipert vagy shotgunt tud magával cipelni, hanem példának okáért egy DMR-t is, amivel mondjuk el tudja látni az alapvető feladatát, azaz felderít.
A gyalogság vs járművek rész is sokkal kidolgozottabb lett. Hiába rendkívül szórakoztató az új kis homokfutóval a terepen való rodeózás, ha mondjuk öt lövéssel simán kirobbantják a valagunk alól. Opcióként persze ott vannak a tankok, amik a megszokott mozgó erődök, brutális fegyverekkel, azonban ha valaki a védtelen hátsó részhez navigál teszem azt egy rakétával, akkor pápá világ. A megfelelő taktika a két egység folyamatos (és okos) használatában rejlik. A területfoglalós Conquest mód természetesen az alapja mindennek, ahol megint csak ki kell emelnem a level designerek szinte tökéletes munkáját. Olyan pályát szeretnél, ahol egyszerre zajlanak a küzdelemek a földön, vízen és levegőben? Akkor ott van neked a Hainan Resort, ahol garantáltan minden osztály kiveheti a maga részét a harcokból. Sokkal inkább a lassabb, rejtőzködésebb játékmenetet kedveled? A Rouge Transmisson lesz akkor a te szakaszod, mivel itt földalatti járatokban kommandózva tudjuk elkerülni a felszíni csapásokat. De ez csak két kiragadott példa a már most instant klasszikus egyéb pályák mellett.
Close the fucking door!
A tékozló fiú visszatérése, azaz a Commander Mode azonban még ezeknél is nagyobb befolyással lesz a csaták végkifejletét illetően. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy önfeláldozó kapitány lerakja a puskát és egy felülről látható taktikai térképet kap cserébe, ahol a csapatmozgástól kezdve kismillió egyéb dologgal tudja befolyásolni a harc menetét. A titok egyébként abban rejlik, hogyha jól csináljuk, akkor a csapatunk új opciókat tud nekünk, hadvezéreknek megnyitni, de mondok egy példát. Három emberem beszorult a fedezékébe, keményen megszórják őket. Jó megoldás, hogy a másik két szakaszt is odavezénylem, oldalba támadási paranccsal, így kikerülnek a kutyaszorítóból. Ezek után küldök egy felderítő gépet az ismeretlen terepre, majd a katonák elfoglalják a megadott célt. Mivel csapatként működtünk, a gép megajándékoz egy új opcióval, a rakéta támadással, amit a következő célpontnál be is vethetek, a gyalogosok előtt megtisztítván a terepet. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy egy jó vezér milyen befolyással is lesz a harcok alakulására. Ez a rész is annyira jól sikerült, hogy nem kéne veszni hagyni a következő rész esetében sem.
Az egyéb játékmódokat illetően is kaptunk pár szép variánst. A Defuse egy elég durva Counter Strike klón, egy pici csavarral: az ellenfél háta mögé kell bombákat telepítenünk, respawn nélkül! Bizony, jól olvastátok. A Domination szintén egy területfoglalós okosság, ha úgy tetszik, a Conquest kistesója, ahol csak a gyalogság küzd meg egymással, sokkal kisebb pályákon. Persze a jól megszokott Deathmatch és Team Deathmatch is képviselteti magát. Három pici negatívumot tudok kiemelni egyébként a multival kapcsolatban. Az első, hogy ez a rész is sok esetben borzasztóan ronda, de mondjuk a képfrissítés egészen stabil. A második és a harmadik összefügg, azaz néhány esetben túl nagy a térkép. Mivel a játék egyszerre 24 főt támogat, ezért sokszor percekig csak rohangálni fogunk, a csatározás nyomai után kajtatva, hogy aztán egy fejlövéssel leszedjenek és kezdjük újra a műveletet.
Egyik bug: falon belógó ágyúcső. Csávókáim skubizzák is mivan.
A Battlefield 4 tehát hozta azt, amit a rajongók elvártak tőle: olyan multit kaptunk, amivel a következő részig biztos, hogy mindenki tökéletesen jól fog szórakozni. Annyi változó van a pályákon, játékmódtól függetlenül, hogy hónapokba kerül már csak az, hogy ezeket megszokjuk. A Commander rész zseniális lett, meg persze örvendünk a nagyon mély variációs lehetőségeknek is. Az egyszemélyes kampány ezzel szemben a botrányosnál is gyengébb a rettenetesen ronda grafikájával, nulla játékidejével és kihívásával egyetemben. Ha csak ezért vennéd meg a játékot, felejtsd el. A Battlefield negyedik része még mindig a multik királya, így vásárlásnál ezt kéretik figyelembe venni. Kíváncsian varoom Marco véleményét a Pc változatról, illetve a következő generációs portokat.
Marco véleménye a PC-s változatról:
Játékmenet tekintetében egyet kell értenem iPet minden szavával, a PC-s verzió single része is okoz érdekes meglepetéseket, például amikor mindenkit likvidálsz és utána negyed óráig csak malmozol várva hogy továbbdobjon a játék, de a késlekedés okára nem sikerült rájönnöm... Vannak itt is bugok, például a tipikus falba belógó tereptárgyak (ágyúcső például simán átfordul néha a falon), de ezeken az ember továbblenfül.
Ami viszont a differencia a konzolos verzióhoz képest, a brutális látvány. A tesztet két gépen is végeztem, az egyikben a jelenlegi csúcshardverek mellett egy nVidia GTX780 teljesít szolgálatot, a másikban, ami egy négy éves konfig, nVidia GTX660 duruzsolt. A 780-as Ultra felbontással, mindent, de tényleg mindent maximumra állítva, FullHD-ben zökkenésmentesen tette a dolgát, soha egyetlen akadással nem találkoztam, még multiban sem. A teszt képernyőmentései ezzel a géppel készültek, a singleből.
A 660-as High beállításokkal viszonylag szépen ment, de nem kaptunk stabil FPS-t, igaz ebben egy AMD processzor van, a másik konfig Intel i7-esével szemben.
Az igazság az, hogy a single rész egyszerűségét viszonylag könnyen kompenzálja a látványorgia, mintha egy filmet játszanánk, brutálisan pörög, rendkívül látványos Rambo filmet élhetünk át testközelből. Az egyébként is magasztalt multit nem szeretném még tovább dícsérni, mert nincs rá szüksége. A PC verzióban sokkal többen tudunk egy csapatban lenni, ami eleve megadja az alaphangulatot, de az hogy a látvány is tökéletesen sikerült, csak hab a tortán. Radeon alapú PC-vel nem próbáltuk a játékot, de az nVidia 660-tól felfelé biztosan nagyszerű látványra számíthatsz.
Nem vagyok nagy Battlefield-rajongó, de tény, hogy ez a játék magába tud szippantani, egyszerűen nem enged. Csak zúzda csak zúzda csak zúzda cs......
Játékmenet tekintetében egyet kell értenem iPet minden szavával, a PC-s verzió single része is okoz érdekes meglepetéseket, például amikor mindenkit likvidálsz és utána negyed óráig csak malmozol várva hogy továbbdobjon a játék, de a késlekedés okára nem sikerült rájönnöm... Vannak itt is bugok, például a tipikus falba belógó tereptárgyak (ágyúcső például simán átfordul néha a falon), de ezeken az ember továbblenfül.
Ami viszont a differencia a konzolos verzióhoz képest, a brutális látvány. A tesztet két gépen is végeztem, az egyikben a jelenlegi csúcshardverek mellett egy nVidia GTX780 teljesít szolgálatot, a másikban, ami egy négy éves konfig, nVidia GTX660 duruzsolt. A 780-as Ultra felbontással, mindent, de tényleg mindent maximumra állítva, FullHD-ben zökkenésmentesen tette a dolgát, soha egyetlen akadással nem találkoztam, még multiban sem. A teszt képernyőmentései ezzel a géppel készültek, a singleből.
A 660-as High beállításokkal viszonylag szépen ment, de nem kaptunk stabil FPS-t, igaz ebben egy AMD processzor van, a másik konfig Intel i7-esével szemben.
Az igazság az, hogy a single rész egyszerűségét viszonylag könnyen kompenzálja a látványorgia, mintha egy filmet játszanánk, brutálisan pörög, rendkívül látványos Rambo filmet élhetünk át testközelből. Az egyébként is magasztalt multit nem szeretném még tovább dícsérni, mert nincs rá szüksége. A PC verzióban sokkal többen tudunk egy csapatban lenni, ami eleve megadja az alaphangulatot, de az hogy a látvány is tökéletesen sikerült, csak hab a tortán. Radeon alapú PC-vel nem próbáltuk a játékot, de az nVidia 660-tól felfelé biztosan nagyszerű látványra számíthatsz.
Nem vagyok nagy Battlefield-rajongó, de tény, hogy ez a játék magába tud szippantani, egyszerűen nem enged. Csak zúzda csak zúzda csak zúzda cs......
Multis csendélet.
Vegyétek fel a kezeslábast, a símaszkot, lökjetek új tárat az Ak-ba és csatára fel!
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve.
