Az USB (Universal Serial Bus) napjainkra a legszélesebb körben elterjed csatoló.
Minden új laptop, asztali számítógép elengedhetetlen kelléke, a nyomtatók, digitális fényképezőgépek köldökzsinórja. Használata olyan egyszerű, hogy tényleg mindenkinek megy. Bedugni, kicsit várakozni, és játszani. A plug and play realitássá vált. A szabványban azonban több lehetőség rejlik, mint az elsőre látszik. A számítógépünk USB-portja ugyanis áramforrásként szintén működik. A többinek pedig csak a képzelet szab határt...
1995-ben az USB fejlesztői - a Compaq, a DEX, az IBM, az Intel, a Microsoft, a NEC és a Northern Telecom - olyan szabványt akartak készíteni, amely megvalósítja a plug and play elvét, azaz lehetővé teszi, hogy az operációs rendszer újraindítás nélkül, gyorsan felismerje a csatlakoztatott perifériákat.
A létrejött szabvány azonnal világsiker lett. Az első változat után a mai USB 2.0 specifikáció már 480 Mbps sebességről szól, szaporodik a csatlakoztatható eszközök száma (újabban például a külső DVD-írók), a "hagyományos" perifériák - például nyomtatók, optikai meghajtók, egerek stb. - pedig mind átálltak USB-re.
Mellettük azonban megjelent sok olyan informatikai (?) eszköz, amely - mondjuk így - nem jött volna létre, ha nincs az USB.
Vadhajtások
A legfurcsább kütyüknek tulajdonképpen semmi közük a számítástechnikához. Kitalálóik - akik minden bizonnyal igen sok szabadidővel rendelkeznek - tulajdonképpen annyit ismertek fel, hogy az USB-port áramforrásként is kiváló, és megpróbálták a lehető legtöbbet kihozni az 5 voltból. Így ebben a kategóriában olyan eszközök futnak, mint az elektromos takaró, az elektromos fogkefe, valamint a kávét melegen tartó csészetakaró. Teljesen természetes, hogy ezekre nagy szükségünk van, hiszen az átjátszott hosszú és hideg éjszakákon jól jön a lábunkat melengető takaró, ha pedig külföldre mennénk, nem kell aggódnunk, hogy elektromos fogkefénket nem tudjuk használni az ottani elektromos hálózaton - mindent megold az USB. (Az már csupán egy apró kérdés, hogy ezek az eszközök mind igen hamar lemerítik noteszgépünk akkumulátorát, ha pedig azt tudjuk tölteni a konnektoron keresztül, akkor abba a konnektorba ezeket a dolgokat is be tudnánk dugni ...)
Nekem nagyon tetszik a rideg irodákba otthoni hangulatot varázsoló műanyag karácsonyfa és a masszázslabda. Ezek már majdnem az értelmes csoportba tartoznak. Nem így a rendőrautók tetejéről ismert megkülönböztető jelzés vagy az USB-tésztafőző.
Izgalmas kísérletekre ad lehetőséget viszont egy USB-vibrátor és egy webkamera, de nem kevésbé ötletes az USB-villanyborotva, -porszívó vagy -szakácskönyv sem.
Használhatók?
Most már elárulhatom: ez a cikk eredetileg egy USB-notebooklámpa tesztjének indult (csak az interneten annyi mindenbe belebotlik az ember...). Ez a szerkezet az augusztusi számunkban bemutatott WLAN-routerhez hasonlóan a Belkin gyártmánya, így akár idézhetjük az ott elmondottakat: "...a Belkin IDG Hollywoodban, ottani stúdiótechnikával tervezi meg a felhasználók asztalára kerülő termékeket. Ez magyarul azt jelenti, hogy a termékek formatervezése egyéniséget ad azoknak."
Hát, ez igaz a lámpára is. USB-lámpából én legalábbis még nem láttam olyat, amely külön bekapcsológombbal rendelkezik, vagy amely képes - egy porszívóhoz hasonlóan - visszahúzni magába a kábelt (lásd 1. képünket). Nagyon dögös.
Az USB-lámpa pedig mint ötlet valószínűleg eladható, mert jópofa és olcsó, valamint első hallásra értelmesnek tűnik. Végül is, tényleg: jó, ha a sötétben világít valami, ha a sötétben megvilágítja valami a billentyűzetet (lásd 2. képünket). Azt is el tudom képzelni, hogy a noteszgépemet a hónom alá kapom, és a beledugott USB-lámpával világítom magam előtt az utat az áramszünet miatt sötétbe borult szálloda folyosóin. Ez tehát jó kis termék, ráadásul kiváló "repiajándéknak" (ahogy mondtam: olcsó, és borzasztó hasznosnak tűnik).
Aztán pedig itt van az USB-portra csatlakoztatható, Flash-memóriával és MP3-lejátszási képességekkel felszerelt karóra. Szintén nagyon hasznos kis szerkezet, és még nem is néz ki annyira rosszul. Vérbeli informatikusok számára elengedhetetlen egyéniségkifejező eszköz. Persze ebben az esetben is el kell tekinteni attól az apróságtól, hogy nem kifejezetten a legragyogóbb ötlet a fejhallgatót egy olyan szerkezetbe dugni, amelyet a csuklónkon hordunk. Egy perc, és már bele is tekeredtünk a kábelbe...
Végül említésre méltó még az USB-s svájci bicska is. Ez nem több és nem kevesebb, mint egy bicska - integrált USB Flash-memóriával. Egyértelmű, hogy teljességgel együtt járó fogyasztói igények markáns kielégítéséről van szó, hiszen melyik rendszeradminisztrátor nem szokott zsíros kenyeret kenni, illetve melyik kiscserkész tudna nélkülözni néhány mega szabad tárkapacitást az erdő közepén?
