A lemezen elhelyezett DLC-k legalább akkora, ha nem kisebb népszerűségnek örvendenek a gamerek körében, mint a megjelenés napján élesített letölthető tartalmak, hiszen nem kimondottan nevezhető etikusnak, hogy az általunk megvásárolt lemezen egy kiegészítő tartalom is leledzik, amit azonban csak akkor élvezhetünk, ha azt külön megvásároltuk; Michael Pachter osztozik a véleményünkben.
A Wedbush analitikusa úgy véli, ez a fajta hozzáállás a "kapzsiságot" tükrözi, semmi egyebet.
Igen, ez pusztán kapzsiság. Ez ilyen egyszerű. Meglátásom szerint a DLC-k olyan sikeresek lettek, hogy a kiadók ezzel kívánnak lendületet venni, és ha ráteszik a lemezre, akkor tehetik elérhetővé, amikor csak akarják.
Pachter kihangsúlyozta, hogy a DLC-s stratégia (értelemszerűen) rendkívül jövedelmező a cégek számára és hogy részben az ilyen tartalmak miatt csorbul a valódi játékélmény:
Néhányan értik a csíziót, néhányan sok időt fektetnek bele, hogy kiszedjék [a játékból], majd a lemezre rakják, mely által a kiadó az optimális pillanatban dönthet a megjelenése felől. Minden DLC remek, a játékok egyre rövidebbek lesznek, a DLC lefoglalja az embereket, ez egy profitáló üzlet. Szerintem teljességgel mindegy, hogyan adják át őket.
Az elemző ugyanakkor rámutatott, tekintve, hogy a megvásárolt lemez a mi tulajdonunkat képezi, ha úgy vesszük, gyakorlatilag nem lépjük át a törvény szabta határokat azzal, ha feltörjük a szóban forgó tartalmat:
A cucc a lemezen van, néhány játékos úgy érzi, minthogy megvásárolta a lemezt, talán mindenhez van jogosultságuk, ami a lemezen van. És emiatt olyan kétes a dolog, elvégre gyakorlatilag birtokoljuk a lemezt és úgy vélem, elméletileg, amennyiben képesek vagyunk feltörni a DLC-t, akár fizetés nélkül is hozzáférhessünk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez lopásnak minősül, hiszen mi megvettük a lemezt. Ennél közelebb nem is kerülhetünk a legális kalózkodáshoz.
