A ma még leginkább állatok és küldemények helyének azonosítására használt chipekre épülő rendszerekről eddig azt tartották, hogy ilyen szempontból bombabiztosak, mivel a beépített jeladók rendkívül korlátozott memóriamennyiséggel rendelkeznek.
Holland kutatók azonban elkészítették az első RFID vírust, hogy bizonyítsák, a később akár emberekbe is beépítendő kis jeladóegységek használata korántsem olyan biztonságos, mint amilyennek látszik.
Olyannyira így van ez, hogy az amsterdami egyetem kutatói Andrew Tannenbaum vezetésével szemléltették is a módszert, melyet előbb utóbb amúgy is kihasználnának rosszindulatú felhasználók. A legnagyobb gond az, hogy az RFID chiprendszerek által használt adatbázist is sikerült megfertőzni, így a téves információk chipről chipre terjedtek. Az ilyen vírusok sokféleképpen kihasználhatók. Az egyik tipikus célpont a reptéri azonosítás lehet. A Las Vegas-i reptéren például most márciusban vezettek be egy új RFID rendszert a csomagok biztonsági szintjének emelésére, és a küldemények forgalmának felgyorsítására. Az eddig beszédes csomagoknak tartott küldemények egy támadás után hamis adatokkal láthatják el a megfigyelőközpontot, hamis helyzetet és feladási helyet megadva.
