MSI Radeon R9 290X Gaming teszt

A legtöbb felhasználó nem évente váltogatja a grafikus kártyáit, így bizonyára sokan vannak azon felhasználók, akik nem igazán vannak képben a jelenlegi Radeon család belső erőviszonyaival. Nos, elsősorban nekik szólna a következő néhány sor, melyben az erőviszonyok kapják a főszerepet. Az AMD szempontjából az R7 és R9 család érdemli meg a megemlítést, hiszen az R5 széria egy más kategória. Az R7 szériában a középkategória kapott helyet, melyek között bizony igen erős kártyákat is találunk, így a megfontolt és pénztárcát kímélni próbáló felhasználók legjobb forrása ez a család. Tesztalanyunk az R9 családba tartozik, mely a felsőkategóriát jelöli, ez pedig magában hordozza az árcédulákon található számokat is. Persze ezt mindenki tudja, így nem érhet minket nagy meglepetés a teszt végén várható árelemzés terén.

Kissé üresnek éreztem a csomagot

Az MSI Radeon R9 290X Gaming-et befogadó családról tehát ennyit elég elmondani, most pedig következzék a specifikáció részletesebb elemzése. Alaplapunkhoz egy PCI Express x16 3.0 csatlakozással rögzíthetjük, utána pedig nincs más dolgunk, mint kihasználni az alább leírt erőket. Ilyen erő lenne a 4GB GDDR5 memória, mely 5000MHz-es frekvencián ketyeg és 512-bites interfésszel van felszerelve. Manapság átlagosan 1-2GB memóriát találunk a kártyák dobozain, így tesztalanyunk memóriamennyisége bőségesen elegendő. Csupán a memóriát tekintve is elmondhatjuk azt, hogy egy igazán értékálló megoldást kínál nekünk az MSI, ezt pedig a továbbiakban csak megerősíteni tudjuk. Ilyen további megerősítés a kártya órajele is, mely Silent módban 1000MHz-en, Gaming módban 1030MHz-en, OC módban pedig 1040MHz-en ketyeg. Az 1000MHz fölötti érték teljesen jónak mondható, de ugye tudni lehet, hogy nem mindig a MHz-ek alapján érdemes kártyák vásárolni.

Az erő terén tehát az AMD tárházából jobb alapot nem is igazán választhatott volna az MSI egy ilyen felsőkategóriás termék elkészítéséhez. Egy erős kártya azonban meg van lőve a köré épülő megoldások nélkül, melyeket elsősorban a szoftveres részleg és a kártyán található csatlakozások tudnak támogatni. A csatlakozások terén panaszunk nem lehet a kártyára, hiszen kapunk két DVI kimenetet, valamint egy-egy DisplayPort és HDMI csatlakozást is. Igaz a nagy öreg VGA csatlakozás lemaradt a kártyáról, de a felsőkategóriás termékek pont azért felelősek, hogy a régebbi technológiák elhagyásával teret adjanak az új megoldásoknak. Ráadásul aki egy ilyen kártyára tud pénzt szánni, az egészen biztos rendelkezik a három csatlakozási típus legalább egyikét felvonultató megjelenítővel is. Itt még megemlítendő, hogy a három kimenetet akár egyszerre is kihasználhatjuk, így három monitoron élvezhetjük a látványvilágot. A kimenetekhez szorosan ugyan nem kapcsolódik, ám szintén nagyon fontos pontja a kártyának a hűtés is. Egy ilyen erős kártya esetében pedig különösen fontos a megfelelő hőmérséklet elérése, hiszen rendkívül drága mulatság egy ilyen kártya elvesztése.

Az a bizonyos Twin Frozr IV

A megfelelő hőmérsékletről persze a gyártó saját, Twin Frozr IV néven ismert megoldása gondoskodik, mely két ventilátor segítésével próbálja terelni a hőt. Sokaknak furcsa lehet, hogy csak két ventilátor került a csúcsmodellre, de tesztünk is csak megerősíteni tudja azt, hogy egyrészt a kártya hangja egyáltalán nem zavaró, másrészt pedig melegedés sem merült fel. Ide kapcsolódóan kitérnék a kártya kialakításának minőségére is. Az MSI zászlóshajójáról elmondhatjuk, hogy kézbe véve is igazán minőségi hatást kelt. A maga 1kg-os súlyával nem egy könnyű darab, de egy ilyen kártya esetében el is várjuk, hogy a legminőségibb anyagokat használja fel a gyártó. Ezt példázza a Military Class 4-es szabványnak megfelelő komponensek használata is. Ezeknek az alkatrészeknek köszönhetően hosszú évekkel növekedik a kártya élettartama, persze az is igaz, hogy fölösleges több tíz éves távlatokba tekinteni, de az biztos, hogy amíg a kártya versenyképes erőt biztosít, addig a minőséggel sem lesz gondunk.

Említettem a szoftveres oldal fontosságát is, ebben pedig az MSI szakemberei nagyon erősek. Egyrészt megemlítendő az MSI Gaming App, mely a korábban említett üzemmódok közötti váltást segíti. Az üzemmódokhoz visszatérve néhány szó erejéig körüljárnánk a három alapbeállítást. A Silent mód nevéből adódóan a leghalkabb működést csikarja ki a kártyából, melyhez persze teljesen elfogadható teljesítmény társul. Aki azonban a legjobb élményekre vágyik valószínűleg az OC és Gaming páros közül fog választani. Előbbi a maximumot próbálja meg kihozni a kártyából, mely az órajel megnövelésével és a ventilátorok felpörgetésével érhető el, utóbbi pedig az alapbeállításnak felel meg. Ezen nem is kell meglepődni, hiszen már a dobozon is ott díszeleg a Gaming jelző. Ez az állás nevéből adódóan a játékok közben nyújtott erő és a stabilitás keveréke, mely már leírva is sokak számára a legjobb megoldásnak tűnhet.

Már csak a három monitor hiányzik

Itt azonban nem ér véget a szoftveres rész, hiszen a Predator névre keresztelt alkalmazás is a palettán van. Manapság egyre népszerűbbek az úgynevezett gameplay videók, melyek tulajdonképpen egy-egy játékmenetet rögzített változatai. A Predator pont ezt hivatott segíteni, hiszen a programot használva a mozgóképek mellett állóképeket is rögzíthetünk, így pedig egészen biztosan nem maradunk le a legszebb lövéseinkről vagy a leghumorosabb bugjainkról. A szoftveres megoldások sorát az MSI Afterburnerrel zárnánk, mely egy rendkívül könnyen értelmezhető kialakítással megáldott tuningszoftver. A szokásos fekete-piros MSI Gaming színezést ki is lehet cserélni, sőt saját skint is készíthetünk az alkalmazáshoz. A dolog lényege pedig igen egyszerű: szabad kezet kapunk, így például az órajel mellett a ventilátorokat is szabályozhatjuk. A legjobb az egészben a grafikus visszajelzés, mely sokat segít megérteni a kártya működését. Itt még megemlítendő az Android és iOS rendszerre elérhető MSI Afterburner App, aminek segítségével a perifériáinkhoz sem kell hozzáérnünk ahhoz, hogy átállíthassunk néhány dolgot.

A kicsomagolásról és a termék körítéséről is szót szoktam ejteni, most azonban csak egy-két mondat erejéig térnék ki erre. Ennek fő oka az egyszerű kialakítás és a különleges ajándékok hiánya. Az MSI A88XM Gaming alaplap tesztjénél például nagyon nagy örömmel fogadtam a kilincsre akasztható információs táblát és a pajzs alakú emblémát. Itt ilyeneknek nyoma sem volt a csomagban, csupán egy-két leírást és némi kiegészítőt találtam a dobozban. Persze lehetséges, hogy csak a nálunk járt példányból hiányoztak ezek a dolgok, de talán erre van a kevesebb esély. Egy ilyen árkategóriát képviselő kártyától már elvártam volna egy fokkal jobb körítést is. Apropó árkategória! Nos, az MSI Radeon R9 290X Gaming nagyjából 150 ezer Ft körül szerezhető be, ami sokaknak a megfizethetetlen kategóriát jelenti. Tudni kell, hogy csúcsmodellről van szó (a 295X-et ne vegyük ide) és a rivális nVIDIA hasonló teljesítményű kártyái is sokszor érik el ezt az árcédulát. A három év garancia javít az összképen, valamint elfogadva azt a tényt, hogy a csúcsmodellek bizony ilyen árcédulákat kapnak, máris elfogadóbban nézünk az MSI megoldására.

Meg kell fizetni az abszolút felsőkategóriás teljesítményt

A tesztidőszak alatt természetesen nem kíméltük a kártyát és olyan nagy nevekkel próbáltuk ki, mint például a Battlefield 4, mely a Mantle Api technológia egyik legjobb példamutatója. A kártya tényleg a legfelsőbb kategóriától elvárt nyugalommal kezelte a beállítások terén feltekert komolyabb alkotásokat is. Aki a felsőkategóriában keresi legújabb grafikus kártyáját, annak mindenképpen ajánlott az AMD nagyágyúja, melyet az MSI még jobbá varázsolt.