Zodiákus filmkritika

1969. július 4., Vallejo. Egy fiatal pár éppen első igazi szárnypróbálgatós randijára készül. Autóval mászkálnak a városban, beszélgetnek, jókedvűek (vagy nem) és tervezik az este további részleteit. Az idillikus hangulatú ismerkedős szövegek a megszokottak, minden tinédzser zavarban van először... Ez még nem szerelem, az világosan látszik. Hiszen mitől is lenne az, szinte nem is ismerik egymást.
Mielőtt tovább andalognék, néhány szó a megvalósításról. A film hangulata itt tökéletesen adja vissza a 60-as évek feelingjét, teljesen beleéljük magunkat a kor hangulatába, a zene, a ruhák, az arcok, a kocsik, minden a helyén van. Már-már olyan érzésem van, hogy ez egy igazi roadmovie, biztos lassan kihajtanak a városból és a sivatag felé veszik az irányt, végig bömböl a zene és majd egy motelben, a film utolsó fél órájában megindul a késes gyilkos és lesz sikongatás, meg minden, ami ezzel jár.
...de nem ez történik. A lány lassan egy -néhány hangosan szórakozó, de hamar el is tűnő fiataltól eltekintve- elhagyatott parkolóba hajt, hogy ott fedje fel a fiú előtt rejtett bájait. A sötétben megáll mögöttük egy autó. Félnek mindketten, ez világosan látszik. A hangulat pattanásig feszül... Majd az autó elhajt.
De csak azért, hogy pár másodperc múlva visszatérjen és néhány hangos lövéssel élete végéig örök rémálmot okozzon egy fiatal srácnak, és kivégezze a lányt, aki mostmár biztos nem fogja megmutatni a bájait senkinek. Se a fiúnak, se senki másnak.


Úgy ültem be erre a mozira, hogy nem néztem utána az eredeti sztorinak, gondolván, így érdekesebb lesz, hiszen azt sem tudom, miről fog szólni. A film élvezhető, és a krimire éhes nézők számára érdekes, hiszen a maga 158 percével nem egy rövid darab, mégis végig leköti az embert, gyakorlatilag nincs üresmenet. Bár időnként felmerül az emberben, hogy "na most már történhetne valami!", de akkor történik is! Fincher végig jól vezérli a mozit, ez nem kétséges, néhol pattanásig feszült a hangulat, David Shire sejtelmes zenéje pedig egyáltalán nem tolakodó, szinte nem is halljuk, de végig ott van, észrevétlenül. Tökéletes filmzene!
Ha már a stábnál tartunk, Angus Wall munkáját mindenképp ki kell emelnem. Az operatőri és vágó munkálatokat is ő látta el, és azt mondhatom, ilyen munkához foghatót nem láttam jó ideje. A vágás nagyszerű, mivel a kivágott jelenetek tartalmát nem ismerjük, nincs is hiányérzetünk, nem úgy mint az utóbbi időben néhány filmnél, ahol szinte érzi az ember, hogy hiányzik valami. Az operatőri feladatait szintén magas fokon látta el, a rendezéssel szemben Mr. Wall-nak sikerült elérnie a thriller környezetet. A képek úgy követik egymást, hogy végig a székhez szegeznek, a vászon minden pontján történik valami. Jól megkomponált beállítások jellemzik mind a közel két és fél órát.
Külön kiemelnék egy, a játékokat kedvelő mozinézőknek egyenesen kuriózumként megjelenő felvételt. A film első harmadában található egy pár perces felülnézeti kameramozgás, ahol egy taxit követ fentről a kamera. Ha ismered a Grand Theft Auto (GTA) játék első és második részét, külön csemegében lehet részed, mert ez ugyanaz, csak filmen. És bizony, mint a játékban, a taxisnak itt is befellegzett...


De térjünk vissza a sztorira. Tehát nem ismertem az alaptörténetet, és nem is vártam túl sok vért, de ennyire keveset sem. Ne értsen félre senki, nem vagyok egy szadista, de ha már thriller és ha már olyan gyilkos, aki "pályafutása" során 37 emberrel végzett (a rendőrség 7 gyilkosságot ír a Zodiákus számlájára a bizonyítékok alapján, de 37 gyilkosságot tulajdonítanak neki), akkor szeretném tudni, mit és hogyan csinált a bomlott elméjű gyilkos. Hiszen összesen, ha három gyilkosságot mutat be a film, és ez, valljuk be, egy sorozatgyilkosnál nem túl sok. 158 percbe belefért volna még egy kis borzongás és a gyengébb idegzetűek is gyakrabban takargathatnák a szemüket.
Mondhatnánk, hogy mindez azért van, mert a film támaszkodott a szemtanúk beszámolóira, és abból ugyebár viszonylag kevés van. De ez az érv nem állja meg a helyét, hiszen egyrészt azért maradtak szemtanúk, másrészt pedig van olyan jelenet, ahol nem is lehetett szemtanú (csak egy ablakból semmit sem látó személy), hiszen az áldozat egymaga volt. Legalább a hét bizonyított gyilkosság szerepelhetne a filmben, ha már dokumentarista megközelítésű krimit kapunk.


Egyébként amit kapunk, az kemény, fröccsen ez, fröccsen az, és bizony az egyik (pontosabban az egyetlen) késelés megközelíti Alfred Hitchcock Psycho-ját, talán-talán még durvább is... De ez, mint mondtam, kevés. A film inkább azt tárja elénk, amit biztosan tudhatunk, inkább a nyomozást és Robert Graysmith (Jake Gyllenhaal) szinte az őrületig tartó felderítését mutatja be. A Columbo-utánzat David Toschi (Mark Ruffalo) és Green-doki William Armstrong (Anthony Edwards) hosszú évekig próbálja megtalálni a Zodiákus-gyilkost, de Green-doki viszonylag hamar feladta, mert a nyomozásra már-már a családja ment rá.
Hiszen egész San Fransisco retteg attól a gyilkostól, aki Zodiákus néven kezd el titokzatos leveleket írni a nagyobb lapoknak, és megfenyeget gyerekeket, újságírókat, mindenkit. Mindenkit rettegésben tart, nyomokat hagy maga után, telefonon hívja fel az utána nyomozó zsarukat és újságírókat, a rendőrség mégis tehetetlen.


A film egyébként annak a Robert Graysmith-nek a bestsellere alapján készült, aki a San Francisco Chronicle karikatúristájaként csöppen bele a Zodiákus-történetbe. Itt dolgozik együtt Paul Avery (Robert Downey Jr.) riporterrel, aki rááll a Zodiákus-gyilkosra. A lap -több más lappal együtt- a Zodiákus első gyilkossága után rejtjelekkel teli levelet kap, amelyben bevallja, hogy ő ölt és közli, hogy még ölni is fog. A levelet több másik is követi, amelyben macska-egér játékot játszik a gyilkos a lapokkal és a nyomozókkal. Van, hogy közli, ki fog végezni egy egész busznyi gyereket, de ezt az ígéretét a Zodiákus sosem váltja be.
Ahogy évekig egyre-másra jönnek a levelek, Avery is egyre jobban ássa bele magát az ügybe, mígnem az évekig tartó üldözésben megtörve teljesen lezüllött alkoholistaként otthagyja a Chronicle-t és felhagy a kutatással. Nem úgy Graysmith, akinek eltökélt szándéka, hogy megtalálja a kor legnagyobb sorozatgyilkosát, először csak a kihívás miatt (részben ő fejti meg a rejtjeles üzeneteket), aztán már rögeszméből. Családja természetesen elpártol mellőle, hisz a gyilkos nem egyszer hívja fel őt saját otthonában, amit sokáig senki nem tud elviselni.
Graysmith érezhetően egyre közelebb kerül a gyilkoshoz, de több jelöltje is akad, mire a -szerinte- feltehetően igazi gyilkos kilétét felfedi - legalábbis az általa írt könyvében.
Tulajdonképpen Graysmith oknyomozása és a rendőrség nyomozása az, amit a filmben végig követhetünk és végeredményben ettől lesz krimi a thrillerként beharangozott moziból. A film 35 évet próbál 158 percbe tömöríteni, ami -hiába a kitűnő rendezés, a fantasztikus operatőri munka és a tökéletesen megalkotott hangulat- nem mindig sikerül neki.

A színészek kiválasztásánál nem nagyon remekeltek az alkotók, nekem kifejezetten furcsán hatott Jake Gyllenhaal szerepeltetése, aki nem olyan rég még a Holnaputánban diákként próbálta túlélni a fagyhalált, most meg többgyermekes apuka. Robert Downey Jr. sem mutat túl jól az általa alakított karakterként, számomra legalábbis nagyon nem volt hiteles (bár a részeget igen jól játssza - vajon miért? ). A többiek meg-megállják a helyüket, de ez a két fontos karakter nem a legjobb választás.

A Zodiákus történetét egyébként rengetegen feldolgozták, többek közt a Clint Eastwood féle Piszkos Harry alapjául szolgált a történet (ezt meg is említik a Zodákus-ban is), az Ördögűző 3. is róla mintázza gyilkosát, de még a Nash Bridges tv-széria első részében is egy olyan gyilkost üldöz Don Johnson, aki a Zodiákus "mintájára" szemeli ki áldozatait.

Ha nem szeretnéd megtudni a film végét, innen ne olvasd tovább a cikket!

Sajnos a film nem hoz semmi újat az eredeti történethez, a valósághoz képest. Ez ugyebár nem lenne meglepő, hiszen igaz történet valósághű feldolgozásánál nem keveredhet semmi fikció a történetbe, mégis... Többet várna az ember Finchertől, egy kis találgatást, egy kis elrugaszkodást a képzelet világába, mi történne, ha... De itt semmi ilyet nem kapunk. A film szinte szóról szóra követi az alapjául szolgáló könyvet, de ha azt még nem is olvasta valaki, akkor is elég kicsit körülnézni a neten, rákeresni a Zodiákus gyilkos történetére, és máris tudjuk, mit fogunk látni a moziban.
Ugyanis a filmben semmi plusz nincs, semmi extra, egy száraz leírás a nyomozók küzdelméről, semmi más. Egy jó krimi, amit meg lehetett volna még jobbra. De ne értsen félre senki, jó film ez, egyszerűen csak nem David Fincher mozi.
És hogy mi lesz a gyilkossal? Sosem kapják el. Bár a film végén ugyanaz a szereplő, aki az elején túlélte a gyilkos első támadását, felismeri Arthur Leigh Allen-t, de ez még nem bizonyíték. Ugyanis Arthur-t a rendőrség kihalgatta, és házkutatást is tartott nála, de sem a dns-vizsgálat, sem semmi egyéb nem járt sikerrel az ellene felhozott vádak bizonyításában.
Így a rendőrség a nyomozást 2004. áprilisában felderítetlen ügyként lezárta.

Egy kis érdekesség a Zodiákus-történethez
2007. március 3-án a San Francisco Chronicle egy, a Zodiákus kézírásához nagyon hasonló kézírással megírt üdvözlőlapot kapott, amelyen hasonló jelek voltak, mint amiket maga a gyilkos küldött. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ezt nem a Zodiákus írta, de ezzel a vizsgálati erredménnyel több neves szakember nem ért egyet.
Az aktát azonban újra felnyitották és a jelenlegi nyomozók, Michael N. Maloney és Kelly Carroll DNS-vizsgálatot végeztettek el. A DNS-vizsgálat eredménye kizárja Arthur Leigh Allen bűnösségét.

Zodiákus
Nemzetiség: Amerikai
Jellemző: Thriller, Dráma
Hossz: 158 perc
Készült: 2006.
Premier: 2007. Június 7.
Forgalmazza: Intercom

Eredeti cím: Zodiac
Rendező: David Fincher
Szereplők: Jake Gyllenhaal, Robert Downey Jr., Anthony Edwards, Mark Ruffalo, Brian Cox, Clea DuVall, Adam Goldberg, Elias Koteas, Donal Logue, John Carroll Lynch, Dermot Mulroney, Chloë Sevigny
Fényképezte: Angus Wall
Díszlet: Victor J. Zolfo
Írta: Robert Graysmith könyve alapján, James Vanderbilt
Producer: Ceán Chaffin, Brad Fischer, Mike Medavoy, Arnold Messer, Louis Phillips, James Vanderbilt