Robin Hood filmkritika

Abban, hogy néhány év után újra elővették a témát, többek között az motiválhatta az alkotókat, hogy friss hangvételű, modern adaptációt készítsenek a fiatalok, vagyis a legújabb moziba járó generáció számára. (Hogy a producereket és a stúdiót mi mozgathatta elsősorban, az elég nyilvánvaló.) De vajon sikerült-e bármi újat mondaniuk a témában, vagy újfent egy, a rókabőr-effektus áldozatául esett hősről, illetve alapanyagról beszélhetünk?

Ezúttal Robin of Loxley-t (Taron Egerton) ifjú angol nemesként láthatjuk először, aki szerelmével, Mariannel (Eve Hewson) boldogan és gondtalanul tengeti napjait Nottingham városában. Egészen addig, míg meg nem kapja a település ambiciózus és korrupt bírájának (Ben Mendelsohn) behívóját a muszlimok ellen folytatott keresztes háborúba.

Arábiai katonáskodása alatt Robin nemcsak az íjjal tanul meg harcolni, de találkozik egy nagy harcossal is (Jamie Foxx), aki az egyszerűség kedvéért csak Johnnak nevezi magát. A hadifogságból kiszabaduló férfi Nottinghamben szárnyai alá veszi hősünket, aki csalódottan tapasztalja, hogy kedvese időközben elhagyta egy másik fiatalember, Will (Jamie Dornan) kedvéért).

Még nagyobb baj azonban, hogy a könyörtelen bíró folyamatosan sanyargatja és kizsákmányolja a város kevésbé tehetős polgárait, ők viszont - élükön Mariannel és Will-lel - hangot is adnak elégedetlenségüknek. Hogy visszanyerje szerelme kegyeit és végett vessen a bíró és hűséges talpnyalói önkényuralmának, a John által feltüzelt és támogatott Robin egy ismeretlen fosztogató álcája alatt igyekszik igazságot szolgáltatni.

John (Jamie Foxx) és Robin (Taron Egerton) sem szimpatizál Nottingham bírájával

A filmet kis hazánkban alighanem elég sokan várták, már csak azért is, mivel annak idején egész komoly hírverést kapott a tény, hogy a forgatások jelentős része Magyarországon zajlott. Sajnos a lelkes érdeklődőket ki kell ábrándítanom, lévén a legújabb Robin Hood ezer sebből vérzik. Ezek közül a legsúlyosabb valószínűleg az, hogy felemás látványeffektusokkal próbálják újra eladni a sztorit, anélkül, hogy a karakterek vagy a narratíva mögött bármekkora súly lenne.

Az alkotás a hollywoodi szuperprodukciók esetében ma már szinte átlagosnak számító, mindazonáltal jelentős összegből, mintegy 100 millió dollárból készült, de ebből láthatóan túl kevés jutott a forgatókönyvírásra. A filmrendezőként tapasztalatlan Otto Bathurst eddig csak sorozatokon vagy tévéfilmeken dolgozott, és figyelme túlnyomó részét sajnos jól érzékelhetően ő is inkább a külsőségekre fordította, mintegy fellelkesedve a rendelkezésére álló, drága "játékszerek" tömkelegén.

Will (Jamie Dornan) sem akar kimaradni a tűzijátékkal kísért buliból

Ennek ellenére stilisztikai szempontból sem állt a helyzet magaslatán, mivel lényegében nincs semmi a filmben, ami valóban elrepítené a nézőt a középkori Angliába - sem a díszletek és a kellékek, sem a kosztümök, sem a használt nyelvezet. Az unalmas, oda nem illő kifejezésekkel feldobni kívánt párbeszédek és az érdektelen fordulatokkal "tarkított" cselekmény által okozott, kellemetlen szájízt tehát még tovább rontja, hogy a szereplők gyakran olyan ruhákban feszítenek egy középkori történetben, melyek többsége manapság sem okozna feltűnést az utcán, miközben sokszor a különböző eszközök, berendezési tárgyak vagy épületek is zavaróan elütnek attól, amit az adott korszaktól megszokhattunk.

Ezzel kapcsolatban nem árt tisztában lenni azzal, hogy amennyiben egy kosztümös darabról van szó, úgy alapvetően két lehetőségük van az alkotóknak. Az egyik, hogy maximális hitelességre törekedve igyekeznek megidézni az akkori körülményeket, a másik pedig, hogy a mai korba és környezetbe ültetik át a történetet és a szereplőket, az aktuális viszonyokhoz igazítva azokat. A kettő sajátos ötvözete azonban, amivel az új Robin Hood esetében próbálkoztak, sajnos egyáltalán nem működőképes.

Robin és Marian (Eve Hewson) összeköti a kellemeset a hasznossal

Bathurst és stábja viszont láthatóan nem volt tisztában azzal sem, hogy a látványos akciójelenetek és a speciális effektusok garmadája nem helyettesítheti az alapos felkészülést, a jó narratívát és az autentikus karaktereket. Az utóbbiak tekintetében is rengeteg a probléma, lévén némelyik szereplő teljesen kilóg a képből. Tuck barátban például elég nehéz felfedezni bármit is, ami a közkedvelt figurát eddig jellemezte, Marian pedig kinézetében, viselkedésében és gesztusaiban olyannyira átlagcsaj, hogy nem egy vagy két pillanat akadt, amikor azt vártam, mikor tolják be a csapót az arca elé.

Az újfent antagonistát alakító Ben Mendelsohn pont azt hozza itt is, amit utóbbi filmjei negatív szerepeiben megszokhattunk tőle, ami szintén nem javít az összhatáson. A modern fegyverek helyett ezúttal íjat ragadó Taron Egerton olyan, mintha csak egy Kingsman-film forgatásáról ruccant volna át, miközben Jamie Foxx próbálkozik ugyan, hogy meggyőző legyen, ám kevés sikerrel. A nagy formátumú veterán, F. Murray Abraham az, aki bíborosként képes valami érdemlegeset produkálni - nála legfeljebb azt nehéz megérteni, miért adta a nevét és az arcát egy ilyen produkcióhoz.

Nottingham bírája (Ben Mendelsohn) másokkal végezteti a piszkos munkát

Végig komoly gondok vannak tehát a jellemábrázolással, a karakterfejlődés pedig szintén igencsak hányaveti módon lett felvázolva. A homályos és elcsépelt mondanivaló, a közhelyes megoldások és a modern sztereotípiák sajátos egyvelege közepette az ember, ha épp nem szörnyülködik vagy a fejét csóválja, simán bealudhat vetítés közben, ha nem vigyáz.

Az innentől fogva minden bizonnyal csak "a Kingsman-es srác címszereplésével készült Robin Hood"-ként emlegetett mozi összességében véve egy újabb, teljesen felesleges feldolgozás. Ez a film ugyanis nem egy egyedi műalkotás, hanem egy futószalagon gyártott termék, melyből gyakorlatilag teljes egészében hiányzik a szív és a lélek, illetve az, amit egyszerűen csak a mozi varázsának szokás nevezni.

Robin Hood előzetes