Piszkos pénz filmkritika

A forgatókönyv Dennis Lehane novellája (Animal Rescue - Állatmentés) alapján készült, ami abból a szempontból érdekes, hogy korábban ugyanennek a bűnügyi történetek terén tapasztalt írónak köszönhettük a díjnyertes filmek alapjául szolgáló Hideg nyomon valamint Titokzatos folyó c. regényeket. Az alapanyag minősége tehát ezúttal is igencsak reménykeltő volt az adaptáció tekintetében, ráadásul a siker érdekében a szerző magára vállalta élete első mozis forgatókönyvének megírását. Míg azonban az eredeti műben a cselekmény elsősorban egy kutya megmentése körül forog, mindörökre megváltoztatva a protagonista életét, a filmváltozatban mindez kiegészült egy gengszteres szállal, ezáltal tovább növelve a tétet, feszültebbé és veszélyesebbé téve a szituációt.

További eltérés, hogy a helyszín Brooklyn, New York kevésbé előkelő és gazdag negyedeinek egyike, kétkezi munkások és bevándorlók lakóhelye, és persze a szerencsejáték, a bandák és a piszkos üzelmek állandó színtere. E régi városrész hiteles háttérnek bizonyult a szövevényes alvilági kapcsolatok bemutatására, ahol a kocsmák és bárok állandóan változó gyűjtőhelyként való alkalmazásának koncepciója az illegálisan szerzett vagy a könyvelésből kimaradt pénzek hatékony elrejtését szolgálja. Az egyik ilyen hely Marv (James Gandolfini) kocsmája, melyet unokaöccsével, Bob Saginowskival (Tom Hardy) igyekeznek nyereségessé tenni, mígnem egy napon két maszkos fickó kirabolja őket, ami természetesen a kellemetlenül érintett csecsen maffiózók figyelemét és rosszallását is maga után vonja.

A csecsen maffiózók Brooklynban sem értékelik, ha kirabolják őket

A Tom Hardy által életre keltett Bob igen egyszerű fickó, egy szerény körülmények között élő bárpultos, kinek ködös múltja homályba vész ugyan, de immáron minden erejével igyekszik tisztességes módon boldogulni. Ennek egyrészt a bűnözők megjelenése vet véget, másrészt pedig a Nadia (Noomi Rapace) szemetesében talált, éhes és alaposan helybenhagyott kölyökkutya. Miközben a vonakodó nő végül segítséget nyújt a csöppséget megsajnáló, az állatok terén azonban tapasztalatlan férfinak, lassacskán kialakul közöttük egyfajta kötelék, mely talán képes feloldani mindkettejük zaklatott múltjának betudható zárkózottságát.

Bob és Rocco kutya a segítőkész Nadia (Noomi Rapace) társaságát élvezi

Az általában keményfiú-szerepben látható, ugyanakkor immár a sokadik arcát megmutató Tom Hardy minimalista módon is erőteljes játékával úgy közöl sokat, hogy igen keveset beszél vagy gesztikulál, ami a körültekintő és aprólékos rendezéssel karöltve sikeresen eléri, hogy Bob szemén keresztül lássuk az eseményeket, még ha azonosulni nem is igazán tudunk vele. A gyanakvó, ám segítőkész Nadiát alakító, alázatos, ám annál hitelesebb teljesítményt nyújtó Noomi Rapace szintén kemény, mégis sebezhető nő benyomását kelti, miközben ő is csupán nyugodt életre vágyik, illetve arra, hogy tiszteljék és szeressék. Habár az egyáltalán nem mondható, hogy izzana körülöttük a levegő, kettejük törékeny párosa mindenféle nagyszabású szerelmi jelenet nélkül is magában hordozza az élet viszontagságai közepette egymás mellé sodródott emberek közötti románc lehetőségét.

Akkor most mi legyen ezzel a... csomaggal?

A filmben James Gandolfini karaktere a legösszetettebb, akivel a kiváló színész visszafogott, mégis empatikus alakítása révén még akkor is együtt tudunk érezni, amikor az rosszban sántikál, vagy erkölcsileg egyértelműen elítélhető dolgot tesz. A fásult és hibákkal teli Marv nagyon is emberséges vonásokkal bír, és a Bob-Nadia pároshoz hasonlóan úgyszintén csak egy sérült ember, aki megpróbálja rendbe hozni félresiklott életét.

A negyedik főszereplő pedig nem más, mint a kölyökkutya - ami a régi filmes recept szerint ugyebár már önmagában félsiker, ebben az esetben azonban tényleg végig izgulhatunk érte, miközben az események részben körülötte forognak. A rendszerint félreértett, csupán az emberek által rosszul "használt" pitbull és a főszereplő titokzatos személyisége között sajátos összefüggésnek lehetünk tanúi, utalván arra, hogy az embert és állatot egyaránt nagyban befolyásolja a közeg, melyben él és nevelkedik.

A kutya az enyém!

Ez esetben a kiszolgáltatott jószág a jó útra térés, illetve a megváltás eszközeként hivatott szolgálni, amellett, hogy új gazdáját talán az önkéntes magánytól is sikerül megmentenie. A pusztulástól megkímélt és védelemre szoruló eb hatása azonban nem ilyen egyszerű vagy egyértelmű: míg a kutya a piszkos múlttól való menekülést, Bob életének rendbe hozatalát hordozza magában, a kocsmai rablás újfent "belezavar a képbe". A végső döntés azonban Bob kezében van, s csupán rajta áll, hogy képes-e a kutya jelenléte segíteni, illetve Nadia támogatása elérni azt, hogy a jó ideje magától mindenkit távol tartó férfi visszatérjen az emberek közé.

Nadia még most sem nyughat nem kívánatos, ám akaratos exétől, Erictől (Matthias Schoenaerts)

Láthatjuk tehát, hogy bár az író és Michael Roskam rendező szoros együttműködésének köszönhető narratíva kemény és realista, a maga módján mégis humánus hangvételű. Noha a bűnről és bűnhődésről, illetve a megváltásról szóló produkcióból már rengeteget láthattunk, az elcsépeltnek számító téma ellenére az alkotóknak félig-meddig sikerült elkerülniük a műfajra jellemző klisék dominanciáját.

Talán a vallásos szál az, amely ma már a leginkább sablonosan és erőltetetten hat, célját azonban sikeresen eléri, amennyiben a hit metaforáján keresztül is erősíti a film mondanivalóját. A Piszkos pénz ugyanis jelentős többlettartalommal bír, lévén olyan, potenciálisan mindannyiunkat érintő témákat boncolgat, mint a magánnyal való küzdelem, a kiszolgáltatottság, az egymás iránti felelősség, vagy a kölcsönös bizalom és annak hiánya, ami a mások elől való rejtőzködéshez vezet.

Én most inkább csak üldögélek, ha hagynak...

Bizonyos tartalmi elemei és képi világa miatt a produkció a régi film noirokat is megidézi - a rendezés a klasszikus iskolát követi, a karaktereket fokozatosan kibontva, a szituációt apránként felépítve és felfedve a néző számára. A nagyjátékfilmek világában 2011-es Bikanyak című alkotásával sikerrel debütált belga direktor ezúttal is hozzáértő módon instruálja színészeit, s bár néha talán kissé túlságosan körülményes, a narratíva pedig egy idő után a lassú tempó miatt laposodni kezd, a karakterek közötti feszültség végig megmarad, sőt egyre fokozódik. Amire azonban sokáig emlékezni fogunk, az a film végi fordulat, mely nagyon is illik a bemutatott figurákhoz, és kíméletlenül rávilágít az emberi természet összetettségére.

Szemtől szemben a rosszfiúval

Tökéletlenségei, apróbb hibái ellenére az alkotás méltó módon teszi fel a pontot arra a bizonyos i-re James Gandolfini figyelemreméltó karrierjének vonatkozásában, de Tom Hardy és Noomi Rapace úgyszintén büszkén hivatkozhat rá filmszínészi rezüméjében. A Piszkos pénz eme státuszukért valóban megdolgozó sztárok rajongói mellett elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a lassan építkező, ám karakterekben és mondanivalóban - az akár unalomig ismert téma ellenére - igencsak átütő gengszterfilmeket.

Piszkos pénz előzetes