Noé filmkritika

A film értelemszerűen Noé bárkájának megszületéséről, illetve magáról az özönvízről szól, némi visszatekintéssel a protagonista gyermekkorára, körülményeire és motivációjára. A cselekmény a Mózes első könyvében leírt, releváns történéseket foglalja magában újszerű, modern megvilágításban, a középpontban pedig természetesen mindvégig Noé (Russell Crowe) személye áll, akinek életét családjáéval együtt alaposan megismerhetjük: tanúi lehetünk félelmeiknek, reményeiknek és konfliktusaiknak, így a végjátékhoz közeledve egyre közelebb kerülünk hozzájuk, átérezve súlyos terhüket és egyéni problémáikat. Szerelem, család, szentség, hit, hűség, megbocsátás - noha ezen fogalmak eredeti jelentése mára részben már elsikkadt, még mindig igen nagy jelentőséggel bírnak a legtöbbünk számára.

A film ugyanakkor távolról sem csupán egyetlen családról szól, hanem kvázi az özönvíz által fenyegetett összes emberről, állatról és más élőlényről, mellyel a Teremtő benépesítette a Földet a Biblia szerint. Mint munkáiban általában, Aronofsky ezúttal is az emberi természetet veszi górcső alá - ennek jegyében kerül bemutatásra a testvérgyilkos Káin és Sét vérvonala, mint a pusztító és békés emberek tíz nemzedéken átívelő szembenállása. Míg Sét leszármazottai - köztük Matuzsálemmel (Anthony Hopkins) valamint annak unokájával, Noéval - békében élnek Isten többi teremtményével és a természettel, addig Káin utódai mindent feldúlnak és kizsigerelnek a saját hasznuk s jólétük érdekében.

Noé és fia a jó öreg Matuzsálem (Anthony Hopkins) tanácsát kéri

Amikor az Úr megelégeli a sok pusztítást, erőszakot, önzést és kapzsiságot, látomásokon keresztül adja Noé tudtára, hogy hamarosan véget vet az emberek gyarló uralmának. Csupán az igazak, azaz a férfi családja, valamint az ártatlanok - vagyis minden egyes állatfajból egy-egy pár - részesül kegyelemben azáltal, hogy a Noé által épített bárkára menekülve vészelheti át a mindent megtisztító, s ezáltal új kezdetet biztosító özönvizet. Amikor minderről a kárhozatra szánt emberek is tudomást szereznek, természetesen nem hajlandóak önként várni a halált, ezért élükön Noé és családja ősi ellenségével, Tubal-Káinnal (Ray Winstone) szembeszállnak velük és Isten akaratával.

Szemtől szemben az ellenséggel, a mindenre elszánt Tubal-Káinnal (Ray Winstone)

E bibliai történet sokak, köztük elsősorban a hívők számára önmagában is érdekes lehet, ugyanakkor mindannyiunk számára bír mondanivalóval, sőt komoly jelentőséggel, mivel a téma napjainkban aktuálisabb, mint valaha. Hiszen ha valaki nem vallásos, csupán érzékeny, a körülötte lévő világot figyelmesen szemlélő ember, magától is elgondolkodik a jelen kor aggasztó eseményein, melyek lényegében ugyanazok, mint régen: az emberek meggyilkolják egymást és a többi teremtményt, és amerre csak járnak, többnyire pusztulást hagynak maguk után. Miután az ellenkező hatások ellenére az emberek többsége még ma is határozott igazságérzettel rendelkezik, a film megtekintése közben nem nehéz átérezni a remény és kárhozat, bűn és bűnhődés, halál és újjászületés visszatérő témáinak jelentőségét, vagy a jó és a rossz örök küzdelmét - melyről elmondható, hogy amint a való életben, itt sem tisztán jó vagy rossz emberek feszülnek egymásnak, a két oldal állandó viaskodása többé-kevésbé minden emberben megfigyelhető.

Noé és középső fia, Ham (Logan Lerman) felügyeli a bárka építését

A kiválasztottak személye úgyszintén újra meg újra felmerülő téma kultúránkban, mind a világirodalomban, mind a filmművészetben (csupán a kommerszebb példák közül is azonnal eszünkbe juthat a Mátrix Neo-ja vagy a Csillagok háborúja Anakinja). Aronofsky merész és nagyszabású alkotásában a karizmatikus főszereplő és a mellékszereplőket életre keltő, kiváló színészek révén magunk is átérezhetjük az események súlyát és jelentőségét, még ha tetteivel vagy döntéseivel nem is értünk mindig egyet. Russell Crowe autentikus ábrázolásában azonban Noét hús-vér emberként ismerhetjük meg, aki ragaszkodik hitéhez és értékrendjéhez, még akkor is, amikor mások már csak önmagukra tudnak gondolni.

A gondoskodó asszony (Jennifer Connelly) katasztrófa idején is jól jön

Talán kissé trendi, viszont annál diplomatikusabb megoldás az alkotók részéről, hogy Isten üzenete látomásokon, álmában látott víziókon keresztül jut el hősünkhöz - magát az Urat tehát sohasem látjuk személyesen, ami valószínűleg a legtöbb néző számára befogadhatóvá teszi a látottakat. Miközben Noé a Teremtő akaratának végrehajtójaként komoly dilemmákkal szembesül, odaadó felesége, Naameh (Jennifer Connelly) megbízható támaszként, egyfajta erkölcsi iránytűként szolgál férje számára. Habár az Oscar-díjas Connelly a játékidő jelentős részében háttérbe szorul, remekül kiegészítik egymás szerepét a család másik női tagjával, Ilával (Emma Watson), aki szintén fontos szerepet játszik Noé tetteink alakításában, illetve azok megítélésében.

Noé legnagyobb fia, Shem (Douglas Booth) féltőn öleli kedvesét, Ila-t (Emma Watson)

Miközben tanúi lehetünk Watson kisasszony első igazán komoly, mondhatni meglepően magával ragadó alakításának, Anthony Hopkins immár sokadszorra játszik karakteres bölcs aggastyánt. Aronofsky és társai némileg kibővített értelmezésben Matuzsálem a világ legmagasabb kort megért emberéből, illetve Noé nagyapjából egyenesen annak mentorává nőtte ki magát, titokzatos figurája pedig leginkább egy öreg varázslót idéz meg előttünk. A Noé főellenségeként bemutatott Tubal-Káin is határozott elrugaszkodást jelent a szentírástól, lévén a testvérgyilkos Káin egyenes ági leszármazottjának figurája úgyszintén némi fantázia révén kapcsolódott hozzá a történethez, melyben szerepe szerint a mindenáron való túlélés eszméjének megtestesítője.

Az állatok tudják, mit kell tenniük

Persze az ilyen változtatások sokakban ellenérzést kelthetnek, azonban meg kell jegyezni Aronofsky-ék védelmében, hogy az alkotói szabadság effajta értelmezése mindvégig a narratívát, a mondanivaló átadását szolgálja. A családi drámán keresztüli elbeszélés ugyan a katasztrófafilmek visszatérő motívuma Hollywoodban, itt azonban mégsem hat elcsépeltnek - egyrészt mivel adaptációként van létjogosultsága, és bibliai történetről lévén szó a szereplők tettei nem válnak eltúlzott módon hiteltelenné, másrészt pedig mert működik, a szereplők és az apokaliptikus események ábrázolása között fennálló egyensúlynak köszönhetően. Tehát úgy is mondhatnánk, hogy a Noé nem más, mint egy katasztrófafilm, egy világvége-sztori Darren Aronofsky-módra, melyben valóban nem maga a katasztrófa, hanem az ember a főszereplő, ezért lényegében játszódhatna akár a régmúltban, a közelmúltban, vagy éppen egy disztópikus jövőben.

Küszöbön a végítélet

Azt mindenképp el kell ismerni, hogy az elénk táruló képi világ a maga durvaságával együtt is lenyűgöző, ám ez cseppet sem öncélú, hanem a történet szolgálatában áll, és a látvány mindvégig párosul a kellő érzelmi intenzitással. Csakúgy, mint a karakterek megalkotásánál, az alkotók az özönvíz előtti állapotok rekonstruálása során is szabadjára engedték fantáziájukat, de kellőképp hűek maradtak a leírtak szelleméhez. A bárkát a valóságban is megépítették a forgatáshoz, ezt azonban a rendelkezésre álló ismeretek maximális figyelembevételével tették, ami szintén hozzájárul az autentikusság növeléséhez. Habár az állatok, a környezet nagy része és sok egyéb részlet számítógépes trükkök segítségével készült, az ILM ezúttal is nagyszerű munkát végzett, így azok látványa, illetve mozgása egy perce sem zökkenti ki a nézőt a cselekmény követéséből.

Az úszó állatkert állja a próbát

A 3D-s vetítés csupán néhány jelenetben kölcsönöz plusz mélységet, illetve dinamikát a vizualitásnak, ettől eltekintve azonban jóformán alig érvényesül, szinte semmi szerepe sincsen. Egy ilyen mozi esetében pedig már csak azért is feleslegesnek tekinthető, mert mindvégig a karakterekre és történetükre helyeződik a hangsúly, illetve a film által közvetített, időtlen üzenetekre, úgymint:
- Miután "megkaptuk" a Földet, az embernek kell gondoskodnia világunk minden teremtményéről.
- A mindenáron való túlélés nem elég, mivel egyéb szempontok legalább olyan fontosak (hogyan, milyen áron), mint maga az életben maradás.
- Nem tartható fenn sokáig azon elképzelés, miszerint minden és mindenki az emberért van a Földön.

Noé előzetes