Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa
A karácsonyi filmek már majdhogynem külön műfajt képeznek, vagy legalábbis mindenképpen kiemelt, bizonyos, mindenki által ismert stílusjegyek által könnyen disztingválható vállfaját képezik a mozgókép művészetének. Nem telik el év, egészen pontosan december, anélkül, hogy legalább egy hollywoodi ünnepi produkciót ne lenne (bal)szerencsénk végigülni a mozikban. Legyen akció, dráma, komédia, horror, vagy romantikus vígjáték, ezen filmek legfőbb tulajdonsága, hogy egy egyébként is a végletekig kommercializálódott, világszerte megtartott keresztény ünnepet kihasználva, a történetet valamilyen ügyes-bajos módon aköré építve, minél több, fesztív hangulatban lévő nézőt becsalogassanak a filmszínházakba, egyben kicsivel tovább vékonyítsák amúgy sem túl vaskos pénztárcájukat - tisztelet a maréknyi kivételnek.
2008 karácsonyi mozija a Négy karácsony, Seth Gordon rendezésében, aki ezelőtt leginkább a The King of Kong című dokumentumfilmjéről volt közismert, mégpedig a videojáték-rajongók, illetve ínyencek körében. A sajátos ?sportdokumentum?, amely a Donkey Kong rekordpontszámért való versengésről szólt, humoros, érzelmes, és értelmes volt. Hogy a Négy karácsonyra ezen jelzők közül miért nem illik egyik sem igazán, azt a következőkben részletezném.
A film két főszereplője Brad (Vince Vaughn) és Kate (Reese Witherspoon), egy modern yuppie pár, kiknek életében a sikerből és pénzből cseppet sincs hiány, boldogságukhoz pedig még a házassági kötelék sem feltétel. Karácsony idejére bevált receptjük van a vásárlási láz, a rohanás, tervezés és családi összejövetelek, illetve perpatvarok elkerülésére: elutaznak telelni egy napsugaras, déli szigetre, ahol koktélokat szürcsölve gondtalanul pihenhetnek. Ezt a tradíciót megismerkedésük óta minden évben megismételték, egészen ez idáig. Ez alkalommal ugyanis San Francisco repterén elakadnak, mivel a köd miatt minden járatot töröltek. Ami még ennél is rosszabb, hogy egy helyi híradós csapat éppen felvételt készített az esetről, és Brad és Kate is a kamera útjába került, így az egész város, beleértve rokonaikat, láthatta őket a TV-ben.
B-terv nélkül, kifogást nem találva, nincs más választásuk, meg kell látogatniuk szeretetre éhes családtagjaikat (mind a négy családnyit), és bepótolni a kihagyott karácsonyokat, egyszerre. A poénok nagy részét természetesen a furábbnál furább közeli-távoli rokonok szállítják. Elsőnek Brad édesapját (Robert Duvall) ismerhetjük meg, egy igazi konzervatív, keményfejű kétkezi munkást, aki máig nem tette túl magát azon, hogy felesége elhagyta; illetve két ultra-agresszív testvérét, Denvert (Jon Favreau) és Dallas-t (Tim McGraw).
A következő Kate édesanyja (Mary Steenburgen), illetőleg csupa nőből álló családja. Ahogy az előző összejövetelnél Kate megtudott rengeteg új dolgot Bradről, amiről eddig fogalma sem volt, ez alkalommal Kate rejtegetett múltbeli titkai kerülnek napvilágra. És ez így megy tovább, többet botorság is lenne elvárni egy ilyen filmtől. Kis romantika, kicsivel több humor, egy csipetnyi dráma, és az elmaradhatatlan karácsonyi fíling mindenek felett.
A Négy karácsony újabb iskolapéldája annak, ami az amerikai közönségfilmek jó 90 százalékával megtörténik: egy relatíve ötletes, fogyasztható alapötletre egy silány forgatókönyvet sikerül az író(k)nak ráhúznia. A karácsonyi hacacárét ügyesen elkerülő 21. századi szerelmes pár megannyi potenciális humorforrással bírt volna, melyeknek jó, ha tizedét sikerült kihasználni. A családtagok szintúgy lehettek volna sokkal eredetibbek, Brad testvérei, azok gyerekei, és apja még viszonylag viccesek, és felcsillan a remény, hogy innen még csak jobb, botrányosabb lesz a többi rokon, de épp ellenkezőleg, ennek az ellentéte következik be. A film ötlettelen struktúrája és klisékkel tömött dialógusai, poénjai nem képesek még kevesebb, mint másfél órán át sem fent tartani az érdeklődésünket.
A cselekmény, már ha egyáltalán lehet itt ilyenről beszélni, kiszámíthatóbb nem is lehetne. Bármilyen rettenetesek is a rokonok, Kate, és lassan Brad is idővel ráébred, hogy mégiscsak hiányzik az életükből a nagybetűs család: házasság, gyerekek, ésatöbbi. A sokkal inkább karikatúraként, semmint kidolgozott, átgondolt karakterekként működő szörnyen visszataszító családtagok tehát valamilyen fura módon mégis családalapításra, és gyakoribb összejövetelekre ösztönözte Bradet és Kate-et, nem pedig ellenkezőleg, a téli vakáció pontosabb megtervezésére az elkövetkező években. Pedig minden normális, épeszű ember ez utóbbit tenné - persze, ha hollywoodi kommersz film szereplője vagy, hogy is lehetnél épeszű.
El kell ismerni, Vince Vaughn és Reese Witherspoon nem teljesítenek rosszul, a szerepköreik határain belül természetesen. Vaughn ugyan a fizikai humoron kívül nem ért máshoz igazán - verbális poénjai igencsak ritkán ülnek -, de mikor egy háztetőről lóg a műholdvevő tányér zsinórjába kapaszkodva, vagy kontrollálatlanul öklendezni kezd egy kisbaba hányásának szagától, akkor minimum egy mosolyt képes csalni az arcunkra. Witherspoon bájos, mint mindig, őneki is kijutott néhány értékelhető gag, és könnyen elhisszük róla, hogy egykoron gyerekként félénk, a saját árnyékától is megijedő, duci lányka volt.
Egyetlen dolog van, ami úgy igazából megmenti a Négy karácsonyt a totális unalomba fulladástól, és az az impozáns mellékszereplő gárda. Még a jelentéktelenebb, kis időre feltűnő karaktereket is olyan elismert, tehetséges színészek formálják meg, mint Sissy Spacek, Mary Steenburgen vagy Jon Voight. Amint feltűnnek a vásznon ezek az ismerős arcok, újra érdemesnek látjuk továbbnézni a filmet, a másfél óra pedig így lassacskán le is pereg. A nagy nevek közül ugyan egyik sem mondhat magáénak különösebben emlékezetes szcénát, professzionalizmusuk, tapasztalatuk mégis egyfajta komfortérzést nyújtott, jelenlétükkel feldobták az egyébként kifejezetten lapos történetfolyamot, amely kínosan lassan hömpölyög, és jó 20 percenként ha nyújt valami izgalmasat.
Megdöbbentő a tény, hogy ennek a jóindulattal is csak fércmunkának nevezhető produktumnak a forgatókönyvét 4, azaz négy író közösen alkotta meg. Talán hárman gépeltek? Nem tudom. Az biztos, hogy egy ilyen film megírásához nem lenne szükség végtelen számú majomra, talán egy fél tucat is megtenné. A két főszereplő, és a jó pár igazán kiváló mellékszereplő tehetsége kárba megy, mert nem képesek kibontakozni egy ennyire gyatra forgatókönyvet kézhez kapva.
A Négy karácsony nem ajánlott ünnepi fogyasztásra, esetleg egy nagyon-nagyon unalmas délutánra csak, mikor már a házi kedvencünk ajándékát is megvásároltuk, és tényleg semmi dolgunk nincs. Az ígéretes kezdetek után egy bő fél óra és unalmassá kezd válni az előre megjósolható kimenetelű, vontatott sztori Egy kezemen meg tudom számolni a humoros, kedves, vagy megindító jelenetek számát, így sajnos nem köszönthetünk új karácsonyi klasszikust, azt ajánlom továbbra is a régieket vegyük elő idén is. Ez a film tipikusan egyszer nézhető darab, és akkor is inkább otthoni megtekintése javallott, egyetlen buktató, hogy az idei karácsonyi mozis kínálat roppant szűkösre sikeredett, így jobbat nem tudok ajánlani, amennyiben valaki a nagyvásznat preferálja.
